My Life After BTS (Jimin | Taehyung fanfiction)

2. rész ~ Ezt nevezik barátságnak?

-Huhúúúú! – sipított fel Yun Seo, mikor meglátta a kinézetemet.

Nem tudtam eldönteni, hogy szembe merjek –e fordulni a tükörrel. Ezt látta rajtam barátnőm, és úgy volt vele, hogy ha már képtelen vagyok magamtól megfordulni, akkor majd megfordít őt. Szemben állva a tükörrel, el sem hittem, hogy én állok ott. Vállig érő világos barna hajam nyíl egyenes volt, csak néhol volt benne egy- egy göndör tincs. A sminkem igazi mestermű, bár lehetett volna kevésbé erős. Egy combközépig érő halványrózsaszín ruhát viseltem, melynek vastagabb pántja fekete színű volt és gyönyörű csipkés. Életemben először kezdtem tetszeni magamnak. És ez az érzés nagyon sokat dobott a bulihoz való hozzáállásomhoz.

Odafordultam barátnőmhöz és akkora ölelést adtam neki, hogy szegény pár másodpercig még levegőt sem kapott. Azonban tudta ő is, hogy ezzel a mai alakításával megalapozta az esténket.

Ő már puccba állított ide hozzám, jóval rövidebb világoskék színű koktél ruhát viselve, melyre hátközépig érő sötét haja gyönyörűen omlott.

- Készen állsz? – kérdezte mosolyogva.

Készen álltam? Abban a pillanatban úgy véltem. 'Lee Min Hae, ma akkorát fogsz bulizni, mint életedben még soha.' Mondtam ezt magamnak, azonban sosem gondoltam volna, hogy ilyen tragédiába torkollik majd az este.

Szöul egyik leghíresebb klubjának bárszékén ültem három barátnőmmel. Hogy miért ilyen flancos helyen voltunk? Erre egyszerű a válasz: anyámék mikor „elzavartak" otthonról – nyilatkozva a kis unoka megszületése miatt kialakult helyhiányra – egy bankkártyát nyomtak a kezembe, melyet azt mondták, hogy minden hónapban jelentős összeggel feltöltenek. Na de ki ne használta volna ezt ki, úgy döntöttem, hogy a ma este már pedig én is kiélvezem a város adta lehetőségeket és nem fogom vissza magam, mint eddig tettem. A piákat én rendeltem többnyire, de mivel kártyával fizettem sosem tudtam, hogy mi mennyibe került, de lehet ez jobb is volt így. Mivel sosem ittam még ezelőtt valami sokat, ezért elég hamar beütöttek a piák, amiket egymás után gurítottunk le. A hangulatunkat abban a pillanatban semmi és senki nem tudta volna elvenni. Rengeteget nevettünk és beszélgettünk. Azonban ahogy telt az este, én úgy éreztem magam egyre rosszabbul. Ez nem csak az elfogyatott alkohol mennyiség miatt történt, hanem azért mert barátnőm és neki a másik két barinője találtak jobb elfoglaltságot. Ketten elmentek táncolni két ismeretlen jóképű férfivel én pedig Yun Seo-val néztem őket. Ezután Yun-t is betámadta egy hapsi, ő pedig lepasszolva engem, vele kezdett enyelegni. Na igen, valahogy gondolhattam volna, hogyha eljövök velük bulizni, akkor annak úgy is ez lesz a vége. Enyhe fájdalmat, csalódottságot érezve oda szóltam barátnőmnek, akinek ez a borostás pali nem szarozva, két perc ismeretség után már a fülét harapdálta (?):

- Yun Seo-ya, szeretnék hazamenni. Menjünk, kérlek! – néztem rá kérlelve, miközben elkezdtem csuklani.

Barátnőm rám se nézve mondta, hogy menjek nyugodtan holnap beszélünk. Hah, na szép, máris le vagyok cserélve egy magas borostás pasira.

- Ne már unnie.. tudod, hogy nem szeretek egyedül haza menni este. – mondtam miközben egy könnycsepp végig gördült a szememen

- Jaj Min Hae, ideje lenne már felnőnöd! – fordult felém, enyhén arrébb tolva az új, maximum fél napig tartó paliját – Az egy dolog, hogy alig jössz el velünk bulizni, de legalább most ha itt vagy élveznéd a dolgokat, de nem te persze most is csak picsogsz, hogy menjünk már haza mert fellőtték a pizsit. – tette hozzá alig forgó nyelvvel. Nekem ez borzasztóan rosszul esett.

Nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy nem siet a segítségemre és nem pátyolgat. Megsértődve hátat fordítottam, majd elkezdtem kibotorkálni a hatalmas klubhelyiségből, átverekedve magam a verejtékben fürdő fél-részeg táncoló emberek között. Másik két barátnője Yun Seo-nak még mindig táncoltak, azonban hozzájuk már kedvem sem volt odamenni. Úgy sem tartott volna velem egyikőjük sem. Még a bejáratnál egyszer hátra néztem, remélve, hogy Yun Seo szedi a cuccát és éppen utánam jön, hogy bocsánatot kérjen. Azonban feje már lassan eltűnt a pasinak a szájában, így még jobban feldühödve hagytam el a klubot.

Odakint a friss levegőn egy kicsit jobban kezdtem érezni magam. Mármint ami az alkoholszintemet illeti, azonban a lelkem még mindig romokban hevert az előbbi vitánktól. Nem voltam hozzászokva. Tényleg fel kellene nőnöm? Hm lehet.. Ekkor durcizás közepette úgy döntöttem, hogy nem fizetek hazafele taxiért – így is eleget költöttem a piára, ami valószínűleg a wc-ben fog landolni – gyalog indultam el. Talán életem legrosszabb döntése volt.

Bocsi srácok, hogy kicsit lassan indul be a történet és nem egyből tűnik fel a BTS, de úgy éreztem, hogy rendes felvezetést kell adnom a dolgoknak, hogy legyen az egész történetnek egy kerete.  A következő rész már sokkal izgalmasabb lesz! Ne hagyjátok ki. xx