My Life After BTS (Jimin | Taehyung fanfiction)

23. rész ~ Ébredj fel, kérlek!

Taehyung

- Meg se próbáld vagy repülsz a bandából. – nézett lesajnálóan a szemembe az igazgató. – Mégis hogy képzelted ezt az egészet? Alapból mit keresett veled ez a lány? Jimin! – kiáltott rá a főnök. – A te felelősséged lett volna vigyázni rá és arra, hogy semmi se derüljön ki. Hiszen ez volt a feltétele annak, hogy egyáltalán itt lehetett veletek. – rázta hitetlenül a fejét. – És te ki vagy? – emelte a tekinteté Min Ji-re.

- Lee Min Ji. Min Hae nővére– állt fel, majd meghajolt..de utálom ezt a csajt.

- És mégis hogy kerülsz ide? Egyáltalán ki adott rá engedélyt, hogy itt legyél? Na, húzzál innen te is, amíg nem vagyok dühös. – nézett kelletlenül húzogatva a száját. Milyen lenne, ha dühös lenne?! - Továbbá a húgodnak elmondottak rád is ugyan úgy vonatkoznak, csak hogy tisztába légy vele. – folytatta tovább és saját részéről le is zárta a társalgást.

- De mi lesz a cuccainkkal? – kérdezte hisztériázva..hát tényleg az a legfontosabb most.

- Afelől nyugodt legyél. Meg fogjátok kapni. – vágta rá hanyagul oda sem nézve, majd folyamatosan az órájára pillantgatott. – Na, mire vársz? Menj! – kiáltotta el magát. Még sosem láttam így kikelve magából. Min Ji felállt a kanapéról, majd Jimin-hez fordult.

- Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. – kezdte és Jimin vállára tette a kezét. Ő erre undorral a fején leseperte a kezét és mélyen a szemébe nézett.

- Gyűlöllek. Most már értem, Minnie miért viselkedett így veled. Teljesen megérdemelted. Mi még csak pár napja ismerünk, de már is tönkre tettél mindent. El sem tudom képzelni, hogy Minnie mit élhetett meg 19 éven át miattad. – Talán ez lehetett az a mondat, ami miatt végre távozott Min Ji. Szó nélkül ment el, orrát magasan hordva, mintha lenne valaki.. Na és azt hiszem, most jön a fekete leves.

- Most, hogy magunkra maradtunk..mi lenne ha valamelyikőtök beavathatna engem ebbe az egészbe. Hisz információk nélkül nem tudlak kiszedni titeket ebből a slamasztikából. – foglalt most már helyet az igazgató.

- Ránk ne nézzen..- kezdte a magyarázkodást Rapmon. – Mi sem tudjuk, hogy mi történt. - Vett egy mély levegőt a vezér és rám nézett. Elkezdtem tehát én a mondandómat.

- Mondjuk úgy, hogy nem jól alakultak a dolgok Jimin és Min Hae közt..Min Hae pedig el akart menni innen, de nem hagyhattam, hogy az éjszaka közepén egyedül menjen, ezért vele tartottam. Valahonnan jöhetett a füles, hogy hol és kivel láttak és ennyi. – zártam le az ügyet. Nincs ezen mit jobban magyarázni.

- Na jó, akkor vázolom a helyzetet.. – kezdett volna bele a főnök, azonban Kookie felugrott a kanapéról, majd a még mindig bekapcsolt TV irányába fordult. Ráadta a hangot, ami eddig le volt véve.

„ Itt vagyok Szöül városában egy szörnyű tragédia helyszínén, ami nem rég történt. A szemtanúk szerint egy lány, - középhosszú barna hajú –kifutott a forgalmas utcára, majd baleset áldozatává vált. A sofőr azt nyilatkozta, hogy szinte másodpercek alatt történtek az események, azonban kérte, hogy őt ne mutassunk, mert még mindig sokk alatt áll. A lányt súlyos sérülésekkel vitték be a kórházba, állapota kritikus. Kim Ji Hee voltam, a fejleményekkel később jelentkezünk."

Nem tudtam nem rosszra gondolni a hallottak alapján. Csak imádkozni tudtam, hogy mind ez nem Min Hae-vel történt, azonban bevágtak egy telefon kamerájával készült amatőr videót, melyen a sérültet éppen hordágyra teszik és berakják a mentőautóba. 1 millió közül is megismertem volna az ő arcát. Nem hittem a látottaknak..térdre rogytam és hagytam, hagy jöjjön belőlem a sírás.