My Life After BTS (Jimin | Taehyung fanfiction)

17. rész ~ Az új családtag

Karácsony

Jimin

Eljött a karácsony. Egy kicsivel több, mint egy hete lakik velünk Min Hae, melyet még mindig alig tudok elhinni. Szinte reggeli rutinommá vált, hogy megnézem, mellettem fekszik e még az ágyban. Muszáj ezt tennem, különben nem hinném el, hogy nem csak puszta álom az egész. Habár nem sok minden történt ez alatt az idő alatt, de ami történt az haladásnak nevezhető. Sikerült rávennem magam, hogy beszéljek a menedzserrel, aki nagy nehezen, de rábólintott arra, hogy Min Hae velünk maradhasson. Véleményem szerint, leginkább azért ment bele az egészbe, mert nem lett volna igazságos velem szemben, hiszen Rapmon-nak is meg lett engedve, hogy velünk maradhat Yun Seo. Azonban arról, hogy kapcsolatunk kitudódjon, szó sem lehetett. Nyilvános helyeken csakis kizárólag munka kapcsolatban lévő felekként kell viselkednünk, ami elég nehéz számomra, hiszen legszívesebben megfognám a kezét és megmutatnám a világnak, hogy milyen értékes embert tarthatok a magaménak. Na de egyszer hátha ez a pillanat is eljön majd.

Karácsony előtt egy nappal szoktuk a srácokkal megcsinálni az ünnepi bevásárlást. Jin Hobi-val szokta a kaját intézni, mi a három legfiatalabb tag együtt szoktuk felderíteni az ajándékboltokat, míg Rapmon és Suga higgadtan, nem bezsongva vásárolgatnak, és nagy valószínűséggel az első dolgot megveszik, ami a kezük ügyébe akad. Az idei karácsony már ebben is különbözik a többitől. Csatlakozott hozzánk a két lány is, melynek nagyon örültem. Sokkal élvezetesebbé tették a vásárlást, és borzasztóan hamar eltelt így az idő. Az ajándékozást úgy oldottuk meg, hogy mindenki vegyen annak az embernek valamit, akinek szeretne. Mivel mindenki mindenkit meg akart ajándékozni, ezért elég sok szatyor ajándék gyűlt össze. Minnie kezében azonban semmit nem láttam, de mikor megkérdeztem, hogy nem sikerült találnia semmit, arra csak azt a választ kaptam, hogy nyugodjak meg, az ő ajándéka már készen áll a karácsonyra. Másnap eljött a karácsony és mindenki az estét várta. Két okból kifolyólag: kaja, ajándék.

- Jiiiinn..- hangzott fel a ricsajból Minnie hangja. – nyissuk már ki az ajándékokat!! Nem bírok várni! –kérlelte lelkesen, mely mosolyt csalt az arcomra.

- Nem! – vitatkozott Jin fakanalának hegyét Minnie felé fordítva. – Mindjárt elkészülök a kajával. Ezután leülünk megvacsizni, ha már ennyit szenvedtem vele, és majd csak utána ajándékozunk. – mondta, mintha csak egy értetlen ötéveshez beszélne.

- Jimin, mond meg neki, hogy ráérünk utána is kajálni. – nézett rám nagyra nyílt szemekkel.

- Édesem, tudod, hogy igaza van Jin-nek, ha még nyilvánosan be sem vallod. Nem fogja senki sem ellopni az ajándékokat addig, míg eszünk. – mentem át én is abba a beszédstílusba, amit Jin alkalmazott másodpercekkel ezelőtt.

- Jó. – vágta be a durcást és kiment a nappaliba, ahol lehuppant a videojátékozó Kookie és V közé. Még mindig nem szerettem figyelmen kívül hagyni kettőjüket. „Az ördög nem alszik" alapon..

- Asztalhoz! – kiáltotta el magát Jin, és mint egy csorda, úgy rohant mindenki helyet foglalni.

Miután megettünk mindent, amit csak lehetett, jött Minnie várva várt pillanata. Belefogtunk az ajándékozásba. Természetesen ő akart lenni az utolsó, aki oda adja mindenkinek az ajándékát, hisz meg volt győződve, hogy az övét úgy sem verné le semmilyen más ajándék sem. Szinte a szokásos ajándékok sziporkáztak a levegőben. Gazdagodtunk csokikkal, díszekkel, tisztálkodási szerekkel. Ezek után nagyon vártuk, hogy mi is lehet Minnie ajándéka. Azonban végig nézve az asztalon, ajándéknak halvány jelét sem láttam. Se egy becsomagolt zacskó..semmi. Csodálkozva néztem rá, majd mikor belefogtam volna, hogy megkérdezzem, hogy ez lenne a hatalmas meglepetése - mert ha ez az, akkor tényleg meglepődtem- bejelentette, hogy egy pár percet kér. Összehúzott szemöldökkel néztünk a többiekkel egymásra. Legalább nem csak én nem értettem, hogy most mi folyik itt. Pár perc elteltével Minnie egy óriási dobozzal tért vissza, melynek teteje nyitva volt. Arra biztatott minket, hogy nézzük meg mi van benne. Egy emberként rohantunk a dobozhoz, majd mindannyian leesett állal néztünk Minnie-re.

- Nem mondod komolyan! – kezdtem.

- Minnie ez...el sem hiszem. – folytatta Kookie csillogó szemmel.

- Köszönjük. – tette hozzá mellékesen Suga.

- Örültök? – kérdezte a lány, miután Suga mondata után mindannyian csak pislogva néztünk rá. Óriási levegőt vettem, majd megszólaltam volna, amikor az ajándékunk ugatni kezdett.

- Imádjuk. – mondta visszafogottan Jin. Úgy látom, hogy mindenkit meglepett az ajándékunk, mely már nem titok..egy kutya. Egy édes pár hetes apró fehér szőrgombóc. Minnie szemében örömkönnyek jelét kezdtem felfedezni. Odamentem hozzá, majd felkaptam őt az ölembe és megpörgettem.

- Igazad volt. – súgtam fülébe és éreztem, hogy megremeg.

- Miben? – nézett rám összehúzott szemöldökkel.

- Hát abban, hogy a te ajándékodat semmi sem veri le. – válaszoltam mosolyogva, ő pedig édesen beharapva az alsó ajkát viszonozta a mosolyomat.

Miután megvolt az ajándékozás, úgy döntöttünk nézünk valami hangulathoz illő karácsonyi filmet. Immáron új családtagunkkal együtt elterülve a kanapén vitatkoztunk azon, hogy milyen filmet nézzünk. Miután nagy nehezen dűlőre jutottunk, drága Jungkook-nak eszébe jutott, hogy a kutyusnak még senki sem adott nevet. Na, ekkor kezdődött el a vita, hogy mi is legyen a neve. Vitánkat a csengő hangja szakította félbe.

Min Hae

- Legyen csillag a neve. – kiabálta Kookie.

- Ajj..beszélsz baromságokat. Az olyan egy béna név. – válaszolta húzogatva a száját V.

- Ha tudsz jobbat, hallgatom. – rivallt rá durcásan, összefonva karjait Kookie.

- Legyen remény. – ajánlotta fel Tae, mire jött Hobi mérges reakciója.

- Héé, tudtommal már van egy remény nevezetű ember a csapatban. – mutogatott maga felé, mire én elmosolyodtam. Bolondok.

Vitájukat a csengő hangja szakította félbe. Mindenki összenézett, majd jött a kérdés:

- Várunk valakit? – kérdezte Rapmon.

- Tudtommal nem. – jött Suga egyhangú válasza.

- Megyek, ajtót nyitok. – tápászkodott fel a családias hangulatú kanapéról Jin, majd az ajtó felé kullogott. Egy perc múlva visszatért, majd rám nézett. – Min Hae, azt hiszem, vendéged van. – nézett rám érdekesen, majd arrébb állva, beengedte a személyt, aki keresett.

- Na ne.. – szinte úgy pattantam fel a kanapéról, mint akibe belécsapott a villám. – Te meg mit keresel itt? – kérdeztem, majd folytattam. – Egyedül jöttél?

- Igen. – hangzott az oly rég hallott hang nem más szájából, mint..

Sziasztok! Meghoztam az új részt, mely kicsit rövidebb lett, mint a megszokott, de úgy éreztem, most hagyok nagyobb izgalmat a fejezet végére. Remélem tetszett nektek! És igyekszem a következő résszel! xx