My Life After BTS (Jimin | Taehyung fanfiction)

9. rész ~ A parton

Jimin

Reggel arra ébredtem fel, hogy olyan szinten zsibbad a karom, hogy fel sem tudom emelni és alig tudok megmozdulni is. Kinyitottam a szemem, bár elég nehézkesen ment, majd láttam, hogy Min Hae, mint egy kis cica, úgy össze van kuporodva, de szorosan hozzám van bújva. Ha egész este így aludtunk, akkor már értem, hogy miért nem érzem a karomat.
Lassan szuszogott mellettem, én pedig kihasználtam azt az időt, amíg nincs fent és jól áttanulmányoztam az egész lányt. A hajáért teljesen oda vagyok, habár mindig is a hosszabb hajú lányokat szerettem, valahogy ő annyira édes volt vállig érő hajával. Tekintetem továbbvándorolt a nyakán, majd vállán át a csípőjére. Elég feszes toppot választott, mit ne mondjak. Direkt kínoz engem? Úgy döntöttem, hogy még tovább viszem a tekintetemet, bár ne tettem volna. Falatnyi nadrágja nem takart valami sokat. Ah, hogy lehet ilyen kibaszott jó alakja?! Ezeken gondolkozva testem önkéntelenül reagált. Kezdtem érezni, ahogy odalent megkeményedek..ekkor pedig Min Hae mocorogni kezdett mellettem. Gyorsan körül néztem, hogy merre van a takaró, hogy mentsem a menthetőt, de az be volt gyűrődve Min Hae alá. Na ne.. Ekkor pedig álmos szemmel nézett fel rám, számomra a világ leggyönyörűbb lánya.

Min Hae

Éreztem, hogy valaki néz. Nem tudom az okát, de egyszerűen megérzem, hogyha valaki bámul. Hiába alszok, képes vagyok egy ilyenre is felébredni. Mocorogni kezdtem mellette, majd felnéztem Jimin-re, aki pont engem vizslatott. Tekintete miatt elpirultam, ezért fejemet gyorsan lefordítottam. Mi a...Felugrottam az ágyból, ennek pedig meg is lett a következménye. Jól seggre ültem, ugyan is a hirtelen mozdulattól elfeketedett minden előttem pár pillanatra és elvesztettem az egyensúly érzékemet. Mondja valaki nekem, hogy nem jól láttam az előbb!! Ekkor éreztem, hogy hátulról megsimogat Jimin.

- Hé, jól vagy? – kérdezte aprót mosolyogva, de alig mertem ránézni, annyira zavarban voltam.

- Ühüm. – adtam ki éppen egy halvány hangot. Ekkor pedig kicsapódott az ajtó és J-hope érkezett meg, üvöltözve.

- Ma lemegyünk a partra!!! Hurráá! – ugrált körbe a szobába, mi pedig értetlenül néztünk rá. – Gyertek reggelizni, aztán készüljünk és menjünk! – adta ki a parancsot, majd kiegészítette mondandóját. – Jin megleste az időjárás előrejelzést, és még mára mondták az utolsó melegebb napot az évben. Ezt ki kell használnunk! – lelkesedett. Érdekes, hogy észre se vette, hogy én a földön ülök, Jimin pedig mellettem guggol.

- Öhm, rendben. Mindjárt megyünk. – mondta Jimin. Na, ő már annyira nem volt izgatott, mint a mi kis Reményünk. Ekkor Kookie is ugrálva szaladt be a szobánkba és Hopi-hoz csatlakozva örömtáncot kezdtek járni.

- Ugye nem hagytad, hogy Min Hae a földön aludjon? – kérdezte egy hang, majd a hang irányába fordulva láttam meg V-t.

- Így ismersz? – kérdezte Jimin.

- Ja. – jött a válasz egy másodpercet sem hezitálva V-től. Öhm, ez meg mi volt? Eddig szinte legjobb barátok voltak, most mi lelte őket? Férfiak..és még ők mondják, hogy a nők kiszámíthatatlanok. Jimin csak jól kiröhögte, én pedig megvédtem a fiút.

- Az ágyon aludtunk Tae, nyugi. A hirtelen felállás miatt huppantam a földre, Jimin pedig csak idejött mellém érdeklődni, hogy egyben vagyok e még.

- Értem. És kényelmes volt az ágy? – kérdezte, én pedig nem értettem miért kérdezi. Ő nem ugyanolyan ágyon aludt?! Jimin, mintha belelátott volna a fejembe, ugyan ezt kérdezte tőle.