My Life After BTS (Jimin | Taehyung fanfiction)

14. rész ~ A meglepetés vendég

Sziasztok! Sajnálom, hogy nem tudok már naponta hozni részeket, azonban augusztusban végig dolgozni fogok egy olyan munkahelyen, ahol mentálisan fáradok el leginkább. Ezért nem tudok minden egyes nap új részt írni. Összecsapni részeket sem akarok. Szerintem inkább többet kelljen egy jól megírt részre várni, mint hogy naponta legyen rész, de mind össze legyen csapva, helyenként értelmetlen legyen és végig nem gondolt történések legyenek benne. Köszönöm, hogy türelmesek vagytok és kitartóan olvassátok a részeket! :)

ui.: Ez a rész egy picit rövidebb lett, de remélem így is tetszeni fog nektek!  xx

Taehyung

Ez alatt a három hónap alatt valamilyen szinten sikerült elfelejtenem Min Hae-t. Próbáltam nem gondolni a vele kapcsolatos érzelmeimre, meg úgy általában ő rá sem. Jimin-nel megbeszéltem a dolgokat és azóta semmi kisebb nézeteltérésünk sem akadt. Azonban, ahogy ma megláttam Min Hae-t a kis étteremben, szívemnek nem tudtam parancsolni. Még mindig ugyan úgy szeretem a lányt, ha nem jobban, de ezt még véletlenül sem mutathattam ki. Nem akarok se Jimin-nek se Min Hae-nek több fájdalmat okozni. Úgy döntöttem, hogy ebből én kimaradok, hiába fáj kegyetlenül emiatt a szívem, nem tehetek mást.

Jimin

Egy hétig vacilláltam, mire úgy döntöttem, hogy egy hétfői napon (December 18.) meglátogatom Min Hae-t. Hiába próbáltam csitítani szívemet, nem hagyott alább a lány által érzett szerelmem. Lelkem mélyén tudom, hogy a történtekben nem csak én vagyok hibás, hanem ugyan úgy ő is. Azonban úgy éreztem, hogy nekem kell nyitnom, mert ő talán sosem veszi rá magát. Felvettem egy melegebb farmer nadrágot és egy fekete hosszú ujjú pulcsit, kiegészítve kabáttal, maszkkal és szemüveggel, mellyel takartam az arcom, majd útnak indultam, igyekezve nem feltűnést kelteni az utcákon. Csak reménykedtem, hogy kialakulhat köztünk újra valami. Ugyanis nem tudom, hogy ki ez a pali, akivel láttam őt egy hete, és abban sem lehetek biztos, hogy érez e még irántam valamit. De a semmit tevésnél még az is jobb, ha inkább bepróbálkozok nála, de elutasít. Azonban próbálok a negatív dolgokra nem is gondolni, nem akarom bevonzani őket. Mély levegőt vettem az étterem ajtaja előtt, majd bementem.

Min Hae

Újabb vendég jött. Hogy honnan tudom? Az ajtó felett van ilyen kis lógó dísz, aminek elemei egymásnak ütközve hangot adnak ki, ha nyílik az ajtó. Éppen a jegyzeteimet olvastam, vizsgaidőszakra készülve, úgy voltam vele, hogy majd a munkatársam foglalkozik a vendéggel, úgy is csak vagy ketten vannak még az új vendégen kívül. Azonban valaki mély hangjával belesuttogott a fülembe, mire engem tetőtől talpig libabőr borított. Ismertem ezt a hangot. Jimin!

- Beszélhetnénk? – kérdezte, én pedig szembe fordulva vele, belenéztem két gyönyörű barna szemébe, melyben pár pillanatig el is vesztem, majd észhez térve megkérdeztem:

- Miről szeretnél beszélni? – tettem karba a két kezem, majd folytattam. – Esetleg szeretnél velem megint kiabálni, vagy csúnyán beszélni? Mert köszi, abból nem kérek többet. – Elfordultam tőle, mert éreztem, hogy egy kósza könnycsepp levándorolt az arcomon. Hogy miért sírok? Hisz annyira boldog vagyok, hogy láthatom őt, viszont érteni nem értem, hogy miért jött.

- Hé. – szólított meg kedvesen, majd újra maga felé fordított. – Szeretném megbeszélni a dolgokat..higgadtan. – emelte ki a higgadtan szót. Tudtam, hogy hiba lenne belemennem, azonban a szívemre hallgattam és félre hívtam az öltözőnkbe.

Az öltözőbe érve Jimin megragadta a csuklómat, majd enyhén a falnak passzírozott. Már kezdtem azt hinni, hogy most bántalmazni akar, mikor lágyan megszólalt: