A róka szeme

1

  Amit most elmesélek nektek az velem történt meg. Az egész még nagyon régen kezdődött. 

  Amúgy a nevem Charlotte. Amikor mindez kezdődött én csak nyolcéves voltam. Már nem nagyon emlékszem a részletekre, csak annyira, hogy eltévedtem az erdőben. Minden fát egyformának láttam, és nem tudtam magam betájolni, hogy hogyan juthatnék ki. Annyit tudtam, hogy ez a házunk mögötti erdő, ahova szüleim megtiltották a belépésemet, mert hatalmas, és simán eltévedhetek.

  Egész nap reggeltől ott voltam, és nem tudtam megjegyezni, hogy merre mentem, vagy hogy merről jöttem.

  Összevissza sétálgattam, közben folyton sírtam. A könnyeimnek bármennyire próbáltam, nem bírtam gátat szabni. Egyre jobban kezdett besötétedni, és a fákon nem túl sok fény szökött át, így már nem nagyon láttam.

  Kezdtem egyre jobban félni, mert féltem a sötétben. A szívem csakúgy zakatolt. Ekkor már nem sétáltam, hanem futottam. Amennyire gyorsan csak tudtam. Így csak még jobban eltévedtem. Végül megláttam egy biztonságosnak tűnő helyet.

  Egy korhadt fa belsejébe bújtam be. Kicsi voltam így nem szűkösködtem. Remegve néztem, hogy mi történik odakint, viszont már sötét volt, így nem láttam semmit.

  Minden egyes hangtól megijedtem. A fa reccsenése, ahogy rálépett valami, az avar ropogása a lábak alatt, a lábak trappolása a földön.

  Azt kívántam magamban, hogy bárcsak ne mondtam volna ellent anyáéknak, és bárcsak otthon lennék, hogy vége legyen ennek a rémálomnak. 

  Kezdtem elálmosodni, de nem mertem becsukni sem a szememet.

  Ekkor újra hallottam egy reccsenő hangot, ahogy valami rálépett egy ágra. Aztán az avar ropogását a lába alatt, viszont ez közelebbről  jött. Ezután hallottam, ahogy trappol a földön. Egyre közelebb jött hozzám, aztán mielőtt hozzám ért volna, megállt.

  Hallottam ahogy lélegzik. Hallottam ahogy a levegőben szaglászik valami után. Ezután azt is hallottam, hogy a "bejárat" elé megy. A sötétben nem láttam nagyon, csakis a körvonalát tudtam kivenni.

  Fejét pontosan felém fordította. Én már a sikoltás szélén voltam. Egyre közelebb jött hozzám, én meg próbáltam egyre jobban nekifeszülni a falnak. Végül már csak pár milliméter választott el minket.

  Elkezdett szaglászni, de közben sárga szemeivel folyton engem nézett.

  Ilyen közelről már nem volt nehéz megállapítanom, hogy mi az. A vörös bundáját könnyen fel lehetett ismerni. Egy róka.

  Már egy ideje szaglászott, mikor egy lépést elhátrált és leült velem szemben. Egész végig engem nézett, mintha várna valamire.

  Én még mindig féltem, de nem tudtam, hogy mit csináljak. Ekkor újra közeledő hangokra figyeltem fel.

  Az odú előtt megláttam még egy körvonalat. Már eléggé megszokta a szemem a sötétet, hogy lássam ez egy fekete bundájú kutya szerű állat. Egy farkas lehetett. Egyre közeledett hozzám, fehér tűhegyes fogait megmutatva.

  Az előttem lévő róka felállva megfordult, és elkezdett a vele szemben állóval morogni, mire az gyorsan elszaladt. Ezután visszafordult hozzám.

  Egyre közelebb jött hozzám. Aztán összegömbölyödve lefeküdt előttem. Nem hiszem azt, hogy akkor aludt, mert a rókák éjjeli állatok. Én annak ellenére a fejemet ráhajtottam bundás testére. Pillanatok alatt elaludtam.

  Reggel arra ébredtem, hogy valami csiklandozza az orromat. Mikor kinyitottam a szemem, az esti rókával találtam magam szemben.

  Elkezdett kifelé menni a fából. Mikor kiért, megfordult. Mintha rám várt volna.

  Kimentem, és odamentem hozzá. Ő felnézett rám. Mintha mondani szeretne valamit.

  Ezután elindult egy irányba, én meg követtem. Mielőtt bárki azt hinné, nem nem hazavitt. Néha megálltunk, mikor én már fáradt voltam. Messze volt az, ahova akart vinni.

  Végül megérkeztünk. Egy lyuk a földben. Egy rókalyuk. Mivel kicsi voltam, simán bemásztam. Ő is bemászott utánam. Mikor már mind a ketten bent voltunk, elkezdett korogni a hasam. Ő azonnal kisietett és elment.

  Nem tudom, hogy mi járhatott akkor a fejemben. Valami olyasmi lehetett, hogy: "Haza kellene mennem, anyáék már biztos aggódnak!" "Merre lehetek?" Meg ilyesmik.

  Néhány perc múlva vissza is jött. Szájában egy halott vérző nyúl volt, amit ledobott elém. Én undorodva néztem rá, mire ő megrázta a fejét, és egy érzelmet vettem észre rajta. Csalódottságot. Egy róka csalódott? Ez engem is meglepett akkor.

  Kivitte a nyulat, és kint csinált vele valamit.

  Észbe se kaptam, és tűz ropogását hallottam, és már kifelé tartottam a lyukon.

  Mikor kiértem, olyat láttam, amit soha nem hittem volna, hogy tanúja leszek.