A róka szeme

11

-Hol voltál?

  Egy pillanatra megugrottam ijedtségemben, de ahogy észrevettem Christopher mérges pillantásait, csak még rosszabb lett. Olyankor szokott úgy kinézni csak, ha már tényleg mérges. Olyankor valahogy azt is megérezte, hogy hazudtam.

-A barlangokban-mondom végül. Ő egész végig a szemembe néz, hogy észrevegye, hogy hazudok-e.

-És kivel voltál ott?-kérdezi még mindig mérgesen.

-Egy tündérrel-mondtam elég gyorsan, hogy ne tűnjön fel neki, hogy elgondolkoztam, de elég lassan, hogy ne vágjam rá azonnal.

  Szemei pillanatok alatt a szúrós mérges pillantás helyett meglepett csodálkozó pillantásokat mutatott.

-Szóval az egy tündértó-mondta suttogva, majd elindult az egyik járat felé és elkezd belemászni-Ma este megúsztad-kiabálta ki onnan.

  Én is elindultam egy járatba, ami a "szobámba" vezetett. Közben megköszöntem istennek, hogy nem kérdezett még több dolgot, amivel simán lebukhattam volna. Tényleg megúsztam.

  Ahogy beértem az alvóhelyiségembe összegömbölyödve lecsuktam a szememet, de nem bírtam elaludni. Az agyam egész végig a tündértavon és Annán kattogott az agyam.

  Miért akart velem beszélni? Csak azért, hogy annyit mondjon, hogy vigyázzak Chrisre? Kérdésekre természetesen senkitől sem kaptam választ. Végül így aludtam el.

  Az a nap után egy jó ideig a barlang közelébe sem mentem. Még Eddel sem. Igen, azután is találkozgattam vele. Minden nap mindig nagyon rossz érzés volt, hogy megígértem valamit Christophnak erre megszegem azt, viszont nem tudtam távol maradni tőle. Amikor hazamentem valahogy mindig ki tudtam magam beszélni.

  Az egyik nap viszont felvezettem Edmundot a kőszirtre ahonnan nézni szoktam, hogy van e valami ott ahol halászok. Kiült a szirt szélére, lelógatta lábát és nézte ahogy a madarak szálnak az égen. Én némán ültem mellette és néztem ahogy úsznak a halak a vízben.

-Tudod Lotti-mondta még mindig az eget pásztázva, én felnéztem rá-Olyan jó veled lenni. Te mindig meghallgatsz és nagyon kedves vagy. Mindig segíteni szoktál. Na természetesen meg nagyon okos vagy.

  Kinyitottam a számat. Meg akartam szólalni. Nem érdekelt, hogy mi fog történni, ha meg teszem, csak végre rendesen beszélni akartam vele.

-É...-ahogy megszólaltam volna egy recsegő hangot hallottam meg és hátrébb ugrottam.

  A kőszirt széle leszakadt a nagy súly miatt és beleesett a folyóba, ami volt onnan vagy tíz méterre. Aztán rájöttem valamire. Edyt nem láttam sehol sem. Kimentem a szirt szélére és letekintettem. Ed egy kiálló sziklába kapaszkodott, ami olyan kicsi volt, hogy csak egy kézzel tudta fogni.

-Hozz valami kötél szerűt-kiabálta fel, miközben próbált megnyugodni és nem lenézni.

  Megfordultam és néztem, hogy merre lehet akármi. Egy kis ideig csak forgolódtam, hogy eldöntsem merre induljak, aztán jöttem rá, hogy erre nincs időm.

  Becsuktam a szemem és koncentrálni kezdtem. Csontjaim ropogtak, ahogy megváltoztak, majd ott álltam emberi formámban.

  Visszafordultam , majd lenyújtottam a kezemet. Edmund keze pont abban a pillanatban csúszott le, és üvölteni kezdett. Amilyen gyorsan tudtam megfogtam a csuklóját.

  Csodálkozva tekintett fel, majd mikor rám nézett, szemei elkerekedtek. Én közben próbáltam fel erőlködni őt. Elég nehéz volt. Végül mégis sikerült.

  Rajtam feküdt. Én letöröltem az izzadságot a homlokomról. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ő négykézláb van fölöttem és engem néz. 

-Charlotte?-nézett rám kérdőn.

  Összerezzentem amint felfogtam mi történt és azonnal futni kezdtem. A sűrű növényzetben abban a formámban nem túl könnyen ment. Egy pillanatra megálltam és hátranéztem. Edmund követett engem. Tovább futottam.

  Egyre csak futottam megállás nélkül és ahányszor hátranéztem Ed mindig ott volt. Nem tudtam tőle elmenekülni. Nem akartam vele szembe nézni. Féltem hogy megutált engem és meg akar ölni.

  Nem tudom mennyi futás után megláttam egy korhadt fát, melynek a belseje már teljesen elrohadt. Gyorsan odafutottam és belebújtam. Pont belefértem. Odabent próbáltam szapora lélegzetvételemmel csinálni valamit. 

  Hirtelen a fa előtt termett Edy. Körbe-körbe fordult. Engem keresett. A fa bejáratához tettem a farkamat, hogy hátha a félhomályban barnának érződik a vörös farkam így nem leszek túl feltűnő.

-Francba-hallottam meg szitkozódó hangját, majd elindult egy irányba majd hirtelen megtorpant. Nekem itt a szívem egy hatalmasat dobbant. Lebuktam, megtalált, meghaltam. Ennyi volt a fejemben.

  Közeledő léptek hangját hallottam meg, amik elhalkultak előttem. Itt már tudtam, hogy megtalált, de nem akartam farkamat letenni.

  Hallottam ahogy leguggol, hogy egy magasságban legyen velem, majd elkezdte kezével a farkamat piszkálni, mire én csaptam vele egyet.

-Ez csikiz-mondtam halkan.

-Akkor le is tehetnéd, hogy lássalak-mondta nyugtató hangján. Tudtam, hogy itt bármi történik az hogy ott van előttem a rókafarkam az nem segít semmit, így leengedtem.

  Egész végig próbáltam a tekintetét kerülni. Féltem, hogy mit látnék benne. Már vártam, hogy mikor próbál megölni, vagy csinálni valamit. Bármi próbált volna velem csinálni megengedtem volna. Nem tudtam volna bántani ha nekem ront se. Szerintem mindannyian sejtitek az okát.

  Egyszer csak Edmund meleg kezét éreztem meg az arcomon. Óvatosan maga felé fordított, hogy a szemembe nézhessen. Arcán egy furcsa mosolyt véltem felfedezni amit nem tudtam akkor még, hogy mit jelent.

-Gyönyörű vagy-mondta lágy hangján, én meg lehajtottam a fejemet-Miért futottál el Lotti?

-Mert féltem, hogy megutáltál, mert ilyen vagyok-mondtam halkan majd felnéztem azúrkék szemeibe-Féltem, hogy rájöttél, hogy egész végig rám vadásztál.

-Ha akarnálak se tudnálak utálni-suttogta, majd észre se vettem, de arcunk egyre jobban közeledtek egymáséhoz-Hisz azt hiszem beléd szerettem-ahogy ezeket a szavakat kimondta, kihagyott egy ütemet a szívem. Akkor jöttem rá, hogy miért nem bírtam távol maradni tőle. Vonzott engem. Úgy mint Annát Christoph.

-Én is-mondtam halkan, majd megcsókoltam. Szorosan magamhoz öleltem közben és szememből a boldogság miatt folytak a könnyek. 

  Csókunk közben egy nagyon furcsa érzés volt a testemben. Mint Edmund kiszívná belőlem a lelkemet. Mintha én adnék az erőmből. Tudtam, hogy ez mit jelent. 

  Átváltoztattam Edmundot.