A róka szeme

8

  Nem aludhattam olyan sokat és felébredtem. Ed mellettem mocorgása keltett fel. Felemeltem fejemet, hogy megnézzem mit csinál. Ahogy észrevette, hogy nem kell óvatoskodnia felállt és felvéve a mellette hevert tárgyakat, elindult az erdő felé.

  Én azonnal felálltam és követni kezdtem. Nem lassított le akkor sem amikor észrevette, hogy követem. Úgy csinált mintha itt se lennék. Kezdtem egyre mérgesebb lenni. Végül elé futottam és morgósan megálltam előtte. 

  Sóhajtott egyet beadva a derekát, és leguggolt hozzám, majd szóra nyitotta a száját:

-Mondtam neked, hogy ha nem lövök le legalább egy medvét akkor nem mehetek haza-mondta, majd kezét a fejem búbjára tette-És nem akarom, hogy megint bajod essen-a végét már nagyon halkan mondta. Elkezdte oldalamon a szőrt felborzolni, és elkerekedett a szeme a meglepettségtől, ahogy meglátta a bundám alatt futó hegeket-begyógyultak-suttogta maga elé.

  Én felemeltem a fejemet, majd a levegőbe szagoltam. Majd elmentem egy kicsit a közeléből és a talajt meg a fákat kezdtem el mindenhol szagolni. Végül megtaláltam azt amit kerestem.

  Felugrottam egy farönkre és csak néztem őt. Ő kérdőn nézett rám. Szemforgatásokkal együtt elindultam egy irányba. Mentem két lépést majd megálltam megint őt nézve. Ekkor már rájött, hogy mit akarok. Elindult felém.

-Te tényleg különleges vagy Lotti-mondta miközben követett.

  Többször le kellett lassítanom vagy meg kellett állnom, mert ő megakadt a növényzetben. Az első néhánynál még elnéztem, de mikor már huszadszorra akadt meg már egy kicsit ideges lettem.

-Nem olyan nehéz ezt csinálni-mondtam neki. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek, hogy ezt hangosan is kimondtam. Egy pillanatra megijedtem, viszont mikor hátranéztem megnyugodtam, mert ő körbe-körbe forgott, hogy rájöjjön ki mondta ezt neki. Viszont nem talált senkit. Ahogy észrevette, hogy őt figyelem, kínosan elkezdett mosolyogni.

-Úgy tűnik megőrültem-én próbáltam erre nem reagálni és tovább menni. 

"Hogy lehettem ennyire figyelmetlen?"-kérdeztem magamtól, amire persze nem kaptam választ.

  Nem tudom meddig mehettünk, amikor végre elértük a célunkat. Egy halk morgást hallottam a közelünkből lévő bokorból, majd egy medve jött elő. Hangosan ránk ordított. Én meg sem rezzentem, úgy álltam előtte. Kicsit se féltem tőle valamiért.

  Hirtelen egy nagy durranó hangot hallottam meg, amitől megijedtem elsőre, de ahogy észrevettem, hogy a medve eldől, megnyugodtam. Rájöttem, hogy csak Edy sütötte el a fegyverét.

  Kikerülve engem odament a medvéhez és elkezdett belőle egy darabot kivágni. Én már akkor elfordultam mikor elővette a kését. Most lehet azt mondani, hogy én is ölök állatokat és sokszor látok vért, de nem szoktam össze-vissza vagdosni.

  Ahogy végzett, azt amit levágott elrakta a táskájából, majd odajött hozzám. Leguggolt előttem, és elkezdett a fejemnél simogatni.

-Köszi Lotti-mondta majd keze áttért a hátamhoz. Én csak becsukott szemmel élveztem a jutalmamat-Tudod még csak dél fele járhat. Nincsen kedvem ilyenkor hazamenni. A mostohaapám elég szigorú, és tudni fogja ha most hazamegyek, hogy csak egy medvére vadásztam. Meg fog büntetni azért mert nem hajtottam jobban-mondta én meg azúrkék szemét figyelve hallgattam történetét. Elmondásából megértettem miért szeretne madár lenni-Szóval szerintem még maradok egy kicsit. Van amit szeretnél csinálni?

  Kérdésén elgondolkoztam, de nem tudtam semmit se, hogy mit csinálhatnánk. Épp megráztam volna a fejemet, mikor eszembe jutott. 

  Azonnal elindultam abba az irányba, amerre akartam őt vezetni. Ő azonnal követni kezdett. Már megint egy sok növénnyel körbeágyazott útnak indultunk. Most viszont nem kellett annyiszor megállnom.