A róka szeme

6

  Sóhajtott egyet, majd elengedett. Tudta, hogy nem fogom feladni, és előbb utóbb úgyis meg fogom tudni, így inkább be adta a derekát.

-Régen én is ember voltam mint te-mondta, mire szemeim elkerekedtek-Egy vadész voltam. Nem normális állatokra vadásztam-mondta, mire én összerezzentem. 

"Ugye nem arra, amire gondolok"-gondoltam magamban, és türelmetlenül vártam, hogy bökje ki mi az az állat, amiket ölögetett.

Chris visszaemlékezése:

  Olyanokat öltem, mint amik mi vagyunk. Akkor még úgy gondoltam, hogy lehet, hogy emberek voltak, de átváltoztatták őket szörnyekké. Minden ember aki tud rólunk ezt hiszi. Aznap amikor átváltoztam, ugyanúgy kezdődött mint a többi. Korán keltem, hogy mehessek vadászni. Pontosan tudtam hogyan lehet megtalálni egy olyan rókát mint mi. Nem is kellet sok idő, hogy találjak egyet. A folyó szélén volt.

  Éppen ember alakban volt, és iszogatott. Fehér farka mögötte lengett a levegőben, testét a fehér bundája, mint ruha fedte.

  Közel mentem hozzá és felé fordítottam a fegyverem. Hallotta ahogy kibiztosítottam és felém fordult. Nem futott el. Nem is támadott meg. Csupán kíváncsian figyelt, hogy mit akarok csinálni. Egy pillanatra le is tettem a fegyverem, de amint feleszméltem, újra felé fordítottam.

"Most meg fogsz ölni?"-kérdezte kíváncsian, és hófehér farkát az ölébe tette.

"Miért? Mi mást csinálnék veled"-kiabáltam rá. Ő meg se ijedt, még össze se rezzent.

"Nem tudom"-emelte meg vállait, majd fejét elfordította-"Én nem akarlak megölni, akkor te miért akarsz?"

"Mert egy szörnyeteg vagy"-mondtam, most már halkabban.

    Felállt majd lassan elindult felém. Én nem bírtam meghúzni a ravaszt. Kezeim remegtek, ujjaim pedig nem mozdultak. Amikor már teljesen előttem állt, megfogta a puska csövét, majd a mellkasához emelte.

"Ha meg akarsz ölni, ölj meg most"-mondta komoly arccal. Egyszerűen nem voltam képes megtenni. A fejem azt mondta, hogy tegyem meg, de a testem nem engedelmeskedett neki. Amint látta ezt rajtam, elmosolyodott, kivette a fegyvert a kezemből, és arrébb dobta. Ott álltam fegyvertelenül előtte, és ő közeledett felém. Én ösztönösen hátrafelé kezdtem el menni, majd megbotlottam, de még úgy is másztam hátra. Ő meg elkezdett négykézláb jönni felém. Egy fa megállított engem, majd olyan közel jött hozzám, hogy centikre voltunk egymástól-"Na látod?"-kérdezte pajkosan mosolyogva-"Én nem akarlak megölni, ezért te sem akarsz"

"Miért nem akarsz?"-kérdeztem elhaló, remegő hangon, mire még jobban füléig ért a mosolya.

"Vonzasz engem"-mondta halkan, majd a halkból suttogás lett, ahogy folytatta mondandóját-"Ha már nem akarjuk egymást megölni, van egy jobb ötletem mit csináljunk"

  Hirtelen megcsókolt, én meg nem tudtam mit csinálni. Egy kis idő után visszacsókoltam. Akkor változtatott át ő engem. Egy ideig még hazajártam, de minden nap találkoztam Annával. Néhány nap után megjelentek rajtam a jelei annak, hogy mit csinált, akkor költöztem véglegesen hozzá.

  Nem tudom mennyi időt éltem akkor vele. Évekig együtt voltunk. Már született is egy kislányunk. 

  Egy nap, mikor elmentem vadászni hogy etethessem a gyermekünket, visszaérve valami szörnyűre lettem figyelmes.

  A saját apám állt az odúnk előtt. Kezében két róka volt, és a farkánál fogta őket. Egy fehér és egy kisebb vörös. Mind a kettőn lőtt seb volt. Bennem akkor valami összetört.