A róka szeme

20

  Az a nap után hetek teltek el eseménytelenül. A hasam csak egyre jobban nőtt. Már lehetett rajtam látni, hogy állapotos vagyok. Az elején nem voltak hangulatingadozásaim, de valamiért egyik napról a másikra megjelentek. Ednek meggyűlt velem a baja. Legtöbbször az okozta neki a legnagyobb bajt, hogy kitalálja mi bajom van. Viszont sosem kiabált velem, mindig gyengéden próbált lenyugtatni vagy felvidítani.

  Az egyik nap jóval korábban keltem mint bárki más. Gondoltam, hogy szerzek magamnak valami reggelit. Tudtam, hogy nem szabad futnom, ezért gondoltam eszek valamilyen halat. Ahhoz csak a fejemet kell gyorsan mozgatnom. Mázli, hogy Chris olyan helyet választott, mely víz közelében van.

  Nem változtam át. Úgy gondoltam, hogy ráér, mikor odaérek. Lassan sétáltam. Az útba akadó növényekkel először meggyűlt a bajom, aztán úgy gondoltam, hogy a karmaim jók lesznek, hogy utat vágjak. Ezt az ötletet három csapás után elhessegettem. Túlságosan is látszott, hogy merről jöttem. Nem hagyhattam magam után egy ösvényt.

  Végül elértem a vízhez. Kristálytiszta volt, és le lehetett látni az aljára. Mindenféle hal úszkált benne. Mind olyan ínycsiklandozónak tűntek. Én mégis egy fajtát akartam közülük. Egy nagyon sötét fekete hal volt. Nem tudtam milyen fajtájú, viszont nagyon ízletes volt.

  Letérdeltem a víz mellé és a vizet néztem. Végül nem kellett a fejemet használnom. Észre sem vettem és a kezemet lendítettem, aminek a karmai közé ragadt az a hal amit szerettem volna. 

  Próbált a kezemből kiugrani, de eltörtem a nyakát és megállt a mozgásban. Azonnal elkezdtem nyersen megenni. Olyan rég ettem nyers húst. Mindig megsütöttük Edyvel Sophie miatt. Nem zavart, csak már hiányzott a vér zamata. 

  Mikor végeztem vele, a maradékot egy közeli bokorba dobtam. Teljesen tele voltam. Egy falatot sem bírtam volna lenyelni még. Testemet meg nagyon nehéznek éreztem. Úgy gondoltam, hogy nem mozdulok onnan. Bal oldalamra lefeküdtem és vártam egy kis időt. 

  Nem tudom meddig lehettem ott, mikor úgy gondoltam, hogy már indulnom kéne. Felálltam és bementem a fák rejteke közé. Miközben mentem elkalandoztak a gondolataim. A jövőmről gondolkoztam.

  Mások nem tudják, hogy mi vár rájuk. Viszont én tudtam. Kelin elmondta nekem. Minden nap eszembe jutott akkor, hogy mit kérdezett. Minden nap sírni tudtam volna a tudat miatt, de csak néha tettem meg.

-Csak sikerüljön téged megszülnöm-mondtam egy halk mosollyal a hasamra nézve-Csak legyél egészséges.

  Hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam, így leültem törökülésbe úgy, hogy a lábaimon legyek. Nem sétáltam olyan sokat, mégis nagyon lihegtem. Egy kicsit még ott maradtam, majd tovább indultam. 

  Hirtelen valami furcsa szagot éreztem meg. Elfordultam balra, mire jobbról valami furcsa hangot hallottam meg.

  Gyorsan arra kaptam a fejemet, de már nem tudtam menekülni. Egy háló repült felém, ami el is kapott engem. Alig bírtam megmozdulni. Emberek örömteli hangjait hallottam meg és elkezdtem pánikolni. Karmaimmal megpróbáltam elvágni a kötelet, viszont az nem sikerült. Egy lehetőségem maradt.

-Edmund!-kiabáltam teli torokból. 

  A következő pillanatban egy ütés talált fejbe. Nem ájultam el, viszont nagyon szédültem utána. Egy férfit láttam magam előtt, amennyire ki tudtam venni. Kezében a fegyverével ütött meg. Abból szűrtem ezt le, ahogy tartotta.

-De szép kis fogásunk van-guggolt le hozzám és száját egy ördögi vigyorra húzta. Tekintetét végig futtatta a testemen-Talán eljátszadozunk veled, mielőtt levágnánk a farkaidat.