A róka szeme

4

  Kemény arccal nézett rám. Én teljesen lefagytam. Még futni sem bírtam, annyira féltem. Hirtelen sóhajtott egyet, és az arca olyan volt, mintha csalódott lett volna.

-Csak egy róka-mondta, miközben letette a fegyverét.

  Leguggolt hozzám. Én még mindig le voltam fagyva, így nem mozdultam meg. Észre is vette rajtam a feszültséget, mire a fejem búbjára rakta a kezét, és elkezdett simogatni. Elismerem. Chris néha szokott simogatni, mielőtt elalszom, de ez jobb érzés volt. Hozzádörgölőztem és többet kívánni.

  Kezdtem lenyugodni. Amikor már teljesen nyugodt lettem, abbahagyta a kényeztetésem. Levette táskáját, és elővett még egy fehér négyzet alakú ételt, amit nem tudtam akkor még hogy mi. Ketté szedte, és a benne lévő húst felém nyújtotta. 

  Megszagoltam, mire malac szagot éreztem. Nem az a szokásos vaddisznó. Hasonlított rá, de nem teljesen. Végül mégis megettem.

  Miközben falatoztam, ő visszafordult a tó felé, és leült nem messze a víztől. Amint megettem, mellé sétáltam. Leültem mellé, és vártam, hogy mikor ad megint valami hasonlóan finomat. Észre se vettem, hogy mögöttem lassan ugyan, de csóválom a farkamat.

  Vonásait figyeltem addig, amíg nem csinált semmit, én meg várakoztam, hogy csináljon valamit. Szőke haja volt és azúrkék szeme. Körülbelül húsz év körülinek látszott.

  Elkezdte a hátamat simogatni. Az is megfelelt nekem. Lefeküdtem és összegömbölyödtem, úgy hagytam, hogy csinálja tovább. Evés után édes az alvás, lehet hogy nem laktam teljesen jól de akkor is.Mellette viszont mégsem akartam aludni. Mégis lecsuktam a szemeimet, és nem tudom mennyi időre elszenderültem.

  Morgás hangjára ébredtem. Rögtön felemeltem a fejem, hogy hallgatózzak. Idegesen forgatta a fejem a hang irányába. A fiú még mindig mellettem volt. Ő nem tudhatta, hogy mi bajom. Nekem jobb a hallásom, innen tudtam, hogy valami van itt.

-Mi a bajod van?-kérdezte mellőlem, és egy kis időre alább hagyott a morgás. Felnéztem rá, mire egy értetlen tekintet fogadott. Azonnal visszafordultam, amint újra meghallottam a hangot.

  Ide-oda forgattam a fejem, hogy rájöjjek, mi ad ki ilyen hangot.

  Hirtelen valami sötét repült felém, és a földre tepert. Egy fekete bundájú farkas. Mérgesen morgott rám, miközben mellső két lábával a földre nyomott. Aztán elkezdett nyalogatni.

  Egy váratlan pillanatban, mikor nem figyelt, beleharaptam, mire ő nyüszítve arrébb ment. Fejét oldalra fordította, és értetlenül nézett rám.

-Mi a bajod?-kérdezte. Ő az egyik legjobb barátom. Sam a kis farkas.

-Sam. Ez most nem a legjobb pillanat-ne kérdezzétek, hogy hogyan mondtam, még magam sem tudom pontosan. Mázli, hogy ilyenkor az emberek nem hallanak.

  Tekintete hirtelen a mellettem lévő emberre vándorolt, és azonnal elfutott nyüszítve a bokrok közé.

  Én odamentem a fiú mellé, és leültem mellé, ezzel jelezve, hogy nem bánt. Mellettem az ember furcsán nézve figyelte tetteimet. Néhány másodperc múlva, mikor észrevette, hogy életben vagyok, előjött Sam. 

  Nagyon közel ment az emberhez, és félve, de megszagolta. Aztán felém fordult.

-Finom illata van-mondta boldogan, majd a farkát elkezdte csóválni-Olyan mint a szarvasnak-mondjuk én azt nem mondanám jó illatnak, de ő tudja.

  Felugrott a fiúra, és elkezdte mindenhol szaglászni. Aztán valahogy felmászott a hátán lévő táskához és bemászott.

-Tudtam, hogy valahol kaját érzek-hallottam meg a táskán belülről, majd egy fehér valamivel a szájában jött ki, és boldogan ugrált felém.

  Én morogtam rá egyet, mire nyüszített egyet, és elengedte ami a szájában volt. Én felnéztem a fiúra, mire ő csak kedvesen mosolygott.

-Nyugodtan edd meg-mondta, majd hirtelen Sam fölkapta a földről.

  Én nekiiramodtam, és elkezdtem kergetni a fekete bundájú kis farkast. ahhoz képest hogy milyen fiatal volt, elég gyorsan futott, és elég ügyes is. Képes volt úgy futni, hogy én neki mentem az embernek, és feldöntöttem. Ő a hátán feküdt a földön, én meg rajta álltam.

-Ne most szerelmeskedj Charlotte-mondta Sam, én meg egy mérges morgással jeleztem, hogy ez nem tetszett, mire ő nyüszítve hátrébb lépett.

  A fiú leszedett magáról a hónom alatt fogva, és elénk guggolt.

-Jó volt veletek találkozni, de sajnos el kell indulnom.

  Sam szomorúan nézett rá, engem meg nem érdekelt, de mégis valamiért legbelül azt akartam, hogy maradjon. 

  Hirtelen Sam az erdő sűrűje felé fordult, és morogni kezdett. Én is követtem a példáját, mert megcsapott egy ismerős illat.

  Nehéz léptekkel előjött az erdőből egy medve. Dühösen ránk kiáltott amint meglátott minket. Én lehet, hogy már egy felnőtt róka voltam, de egyedül így nem volt sok esélyem, és s fiú előtt nem változhattam át. Sam sem volt nagy segítség, mert még kölyök volt.

  Mögüllem hallottam egy kattanó hangot. Tudtam, hogy a fiú az. A fegyverét a medvére szegezte, de valamiért nem tüzelt.

  Megfordultam, mire láttam, hogy remeg a keze, mint a nyárfalevél. Akkor ő rá nem számíthatunk most.