Berogyasztottam a lábaimat, majd ellendültem a földtől. A medve felállt két lábra és megpróbált lecsapni, de elkésett. Már a vállán voltam, és a tarkójába haraptam. A levegőben csapkodott, hogy sikerüljön leszednie, és ez sikerült is neki.
Egy kisebb karmolással megúsztam, és repültem vagy két métert. Azonnal felálltam. Épp ugrottam volna, mikor megláttam, hogy Sam is erre készül. Gyorsan arrébb löktem, mire az oldalamon hatalmas fájdalmat éreztem meg.
Repültem egy-két métert és éreztem, ahogy a meleg vér jön ki az oldalamon a sebből. Hirtelen egy durranó hang, és ennyire emlékszem, mielőtt minden elsötétült volna.
A következő kép előttem, az hogy a fiú a kezében cipelt. Előtte Sam ment sietősen . Az oldalam valamivel be volt kötve. Már annyira tele volt vérrel, hogy nem tudtam eldönteni mi az. Csak egy vörösre átfestett szövet.
-Kitartás-suttogta nekem a fiú akinek még mindig nem tudtam a nevét.
Felnéztem rá, de annyira homályos volt minden, hogy az se biztos, hogy rá néztem. Azt se tudtam, hogy mimet mozdítom.
A világ újra elsötétült.
Mikor újra kinyitottam a szemem, már minden sokkal tisztább volt, és a mi kis lyukunkat láttam meg.
Amint odaértünk, Sam vakkantott egyet. Chris kijött,majd amint meglátta a fiút, elkezdett morogni. Amint meglátott engem is véresen a kezébem, még jobban morgott.
-Az én hibám-ment oda lassan bűnbánóan nézve Sam-Egy medve megtámadott minket, és ő mentett meg. A fiú csak segített.
Amint kimondta eztt, Chris annyira hangosan lemorogta, hogy nyüszítve futott el. Ezután újra a fiúra morgott, aki letett.
Odamentem Chrishez, ha lehetett azt járásnak nevezni. Inkább csak dülöngéltem. Valahogy beszerencsétlenkedtem magam a lyukba.
Még kellett néhány percet várnom, hogy Christopher is bejöjjön. Amint beért, átváltozott emberré. Két kezét felém nyújtotta, mire tenyereiből zöld fény szivárgott, én engemet meg kellemes érzés fogott el.
-Már vagy ezerszer megmondtam, hogy ne menj emberek közelébe-mondta miután végzett, és elkezdte húzni a fülemet. Én csak halkan nyüszítettem emiatt.
-A fiú nem csinált semmit-kezdtem el védekezni-Egy medve karmolt meg.
-Egy medve nem támad csak úgy egy rókára. Ha mégis, akkor meg simán lefutod. Szóval a fiút támadta meg, de te hogy sérültél meg?-mondta szigorúan, és még jobban meghúzta a fülem, mikor nem válaszoltam.
-Megvédtem a fiút-vallottam be végül lehajtott fejjel.
Hirtelen Christopher elengedett, és szorosan magához ölelt én meg nem tudtam mit csinálni. Ledermedtem egy-két pillanatra, majd hozzábújtam. Még mindig róka voltam így kezek nélkül nem tudtam átölelni.
-Ilyet többi ne csinálj-suttogta fülembe-Tudod mennyire aggódtam?-nem szólok semmit. Nincsen kedvem elrontani ezt a pillanatot akármivel is-Tudod te mennyire fontos vagy nekem?
-Nem csinálok ilyet többet-mondtam halkan.
-Ajánlom is-mondta ő is halkan. Látnom sem kellett őt, hogy tudjam mosolyog. Én is magamra erőltettem egy félmosolyt.
Ekkor eszembe jutott valami. Erősen koncentráltam, mire testem elkezdett változni, csontjaim hangosan ropogtak közben. Mikor már emberi formámban voltam, én is szorosan átöleltem őt.
-Miért félsz az emberektől?-kérdeztem a fülébe súgva. Mindig mondta, hogy ne menjek emberek közelébe, de soha se mondta miért. Gyakorlatilag én is ember vagyok.
-Hosszú történet-mondta, és hangján hallottam, hogy nem akarja elmondani. De én túlságosan is kíváncsi voltam a válaszára.
-Van időnk rá.
ESTÁS LEYENDO
A róka szeme
Fantasía-Tudod, néha olyan jó lenne akár egy nap egy állat lenni-mondta a felhőket bámulva-ha madár lennék akkor mindenhova elmehetnék repülve. Én csak csendben hallgattam, hogy mit mond. Nem volt mit mondanom neki, így nem is akartam megszólalni. -De néha...
