Show me the Truth

14.fejezet - Pain of love

Csak álltam ott, szemben azzal a férfival, akit mindennél jobban szerettem. Nem tudtam elhinni, amit hallottam, ez egyszerűen nem lehet a valóság. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Ezek a szavak vélhetően nem hagyták el gyönyörű, telt ajkait, minden bizonnyal az elmúlt percek sem történtek meg. Csak álmodom, biztos, hogy csak álmodom.

Összeszorítottam a szemeimet, megráztam a fejemet. Pár pillanatig így álltam, majd kinyitottam a szememet. Ott állt velem szemben, kicsit értetlenül nézett rám, de továbbra is mosolygott. Úgy látszik, nem sikerült felébrednem, valami hatásosabbal kell próbálkoznom.

Ismét összeszorítottam a szemeimet és csak vártam.

- Mit csinálsz? – Kérdezte egy elfojtott nevetés kíséretében. Hangja közelről hallatszott. Lassan nyitottam ki szemeimet és emeltem rá tekintetemet.
- Csípj meg – feleltem végül.
- Mi?
- Csípj meg!
- Öhm, Allie, minden rendben? Úgy értem, tudom, hogy jól csókolok, meg minden, de hogy ennyire...
- Csak csípj meg!
- Te akartad – mondta, majd úgy tett, ahogyan kértem, én pedig egyértelműen rájöttem, nem álmodom.

Ez az egész valóság volt. Tényleg itt állok vele szemben, a hotelszobájában, tényleg kimondta ezeket a szavakat. Úgy bámultam rá, mint valami őrült, de egyszerűen nem tudtam betelni. Nem tudtam betelni vele, a tökéletes külsejével, a gyönyörű szemeivel, a csábító ajkaival, az izmos vállaival, a pimasz mosolyával. De leginkább nem tudtam betelni azokkal a szavakkal, amiket mondott.

- Szeretlek – mondtam végül.
- Én is szeretlek.

Csak álltunk a szoba közepén, aztán nem is tudom, ő lépett, vagy én, de ismét megtörtént. Megcsókolt, vagy megcsókoltam, és újra csak azt éreztem, nem érhet véget. Erőszakosan húzott még közelebb magához, én ugyanilyen erőszakosan karoltam át nyakát.

Olyan közel akartam érezni magamhoz, amennyire még soha nem volt.

Finoman eltolt magától, hogy mélyen a szemembe nézhessen. Elmosolyodott, majd újra megcsókolt. Az ágy felé kezdtünk araszolni. Óvatosan döntött le rá, miközben apró, puha csókokat lehet először a homlokomra, majd körbejárta az egész arcomat. Nyelvünk ismét vad táncba kezdett, majd megszakítva ezt, felegyenesedett és levette felsőjét.

Megbabonázva néztem kidolgozott felsőtestét, majd megragadtam a nyakát és visszarántottam őt, miközben ismét szenvedélyes csókban forrtunk össze. Újra elhajolt, hogy ezúttal a saját felsőmtől szabadíthasson meg. Hanyagul dobta sajátja mellé, majd kulcscsontomtól lefelé haladva kezdte beborítani testemet apró csókjaival. Nagyon ügyelt rá, hogy egy apró szegletet se hagyjon ki. Én eközben lágyan karmolászni kezdtem hátát, amit egy halk nyögéssel jutalmazott, felbátorítva ezzel engem.

Határozottan ragadtam meg a nyakát, megcsókoltam, majd egy mozdulattal fölé kerekedtem. Most én tettem ugyanazt, amit az imént még ő, én azonban nem álltam meg alsónadrágja szélénél, mint ahogyan ő tette.

A percek tökéletesnek tűntek, aztán egy pillanat alatt foszlottak szét. Kopogtak.

- Ez most nem érdekel – mondta Tom, majd újabb csókot adott.
- Lehet, hogy fontos – feleltem, bár a lelkemet is eladtam volna azért, hogy ne nyisson ajtót.
- Semmi nem lehet fontosabb ennél.

- Tom, itt vagy? – Bianca hangját hallottuk. – Nyisd ki, légy szíves, beszélnünk kell.

Tom nagyot sóhajtott, majd kérdőn nézett rám, mire csalódottan ugyan, de bólintottam egyet.

- Hová menjek? – Kérdeztem.
- Gardrób?
- Oké – összeszedtem a ruháimat, majd bebújtam a hatalmas szekrénybe. Egyrészt levegőt venni sem mertem, nehogy lebukjunk, másrészt viszont minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy végig kelljen hallgatnom ezt a beszélgetést.