Show me the Truth

15.fejezet - How long..?

Mióta..?

- Ez... Bianca, nem.
- Most akkor elmész, vagy mi lesz?
- Nem.
- Akkor meg vedd már le azt a ruhát és add ide, mert el fogok késni.
- Tom is ott lesz. – Mondtam hirtelen.
- És akkor mi van? Jade, azt fogja hinni, hogy te vagyok. Majd igyekszem kerülni a csókot és társait, nem akarok hányni.
- Biztos, hogy nem hánynál, mivel...
- Fúj, ne. Csak add már azt a ruhát. Pár óra és itt vagyok, viszont addig is...
- Addig is?
- Te, vagyis én, hirtelen nagyon beteg leszek.
- Most akkor mégsem mész?
- Istenem, te tényleg a testvérem vagy? – Kérdezte lesajnálóan, miközben előkapta telefonját és tárcsázott.

- Bill, drágám – eszelős fuldoklásba kezdett. – Egy kicsikét megfáztam, elnapolhatnánk a vacsorát? – Köhögött tovább. – Nagyszerű. Akkor holnap. Csók!

- Biztos, ami biztos, itt van a telefonom, de ha lehet, ne vedd fel, bárki is keres. Majd holnap visszahívok mindenkit és azt mondom, aludtam. Most pedig add ide a tiédet. – Úgy tettem, ahogy kérte. – Meg kell jegyeznem valamit, drága húgocskám, de ne sértődj meg.
- Mondd.
- Ez a ruha rajtam sokkal, de sokkal jobban áll. – Csak megforgattam a szemeimet. – Most pedig kívánj szerencsét.
- Sok szerencsét! – Mosolyogtam rá.
- Köszönöm, de szükségtelen. Tökéletes leszek, mint mindig. – Mindketten nevetni kezdtünk, majd megöleltem nővéremet, aki elindult a fotózásra.

Hirtelen nagyon furcsa érzés volt Jade-nek lenni, hónapok óta úgy viselkedtem, mint Bianca. Úgy döntöttem, veszek egy forró fürdőt, hiszen a nap további részében nekem nincs semmi más dolgom, mint lazítani és pihenni. Talán megnézhetnék néhány romantikus vígjátékot, vagy elkezdhetnék egy jó kis sorozatot.

Ahogy ezen gondolkodtam, már a fürdőben voltam és dobáltam le magamról a különböző ruhadarabokat. A hatalmas tükör előtt álltam, már csak a fehérneműm volt rajtam, amikor hirtelen bevillant. Bianca nem mehet el helyettem.

Rohantam a nappaliba telefonomért és tárcsázni kezdtem, de nem vette fel.

~ BIANCA ~

- Nagyszerű vagy, Bianca! Most fordulj a másik oldaladra, jobb kezet csípőre! Eeeez az, bébi, imád a kamera!
- Bébi?! – Horkant fel Tom.
- Édes, ne vedd olyan komolyan – vigyorgott rá Derek, a fotós.
- Szent szar – bámult rá Tom, majd úgy döntött, többet inkább meg sem szólal.

- Ideje lenne megválni attól a melltartótól – utasította Adam a fotóst.
- Szerintem már így is elég sokat sejtető fotósorozat lesz – mondta Tom.
- Tom, micsoda öröm, hogy te is itt vagy! Mikor érkeztél?
- Veletek jöttem, Adam.
- Ah, valóban. És miért?
- Mit miért?
- Miért vagy itt?
- Mert a barátnőmet topless fotózásra kényszeríted – sziszegte dühösen Tom.
- Le azzal a melltartóval – mondta kedélyesen Adam.

Vetettem egy pillantást Tomra, igyekeztem nem arra gondolni, hogy pillanatokon belül a barátom bátyja előtt fogok egy szál semmiben parádézni. Tom bátorítóan mosolygott rám, majd szinte észrevehetetlenül bólintott egyet.

- Bianca, drágám, nem érünk ám rá egész nap – mondta Adam továbbra is ugyanabban a tenyérbe mászó stílusban.
- Persze, máris – dadogtam, majd kikapcsoltam melltartómat, hogy folytathassuk ezt az istenverte fotózást.

Minden erőmmel azon voltam, hogy a legjobb formámat hozzam. Csak Billre tudtam gondolni, és arra, hogy itt állok a bátyja előtt, mindössze egy tangát viselve, és próbálok a lehető legtermészetesebben viselkedni.

Ahogy Adamre pillantottam, a hányinger kezdett kerülgetni. Nem tudtam nem észrevenni, ahogyan rajtam legelteti a szemeit. Undorító volt, túl akartam esni ezen az egészen.