Show me the Truth

4.fejezet - Double Date

Dupla randi

- Nálatok a kényelem ekkora sarkakat jelent? – Méregette lábbelinket Tom.
- Úgy érti, nagyon csinosak vagytok – bökte oldalba testvérét Bill.
- Nem, úgy értem, hogy lehet ekkora sarkakon megmozdulni egyáltalán? – Mindhárman szúrós tekintettel néztünk rá. – Mivan'? Ja, csinosak vagytok, tényleg, de akkor is...
- Nem te vagy a bókok császára, az is biztos – nyugtázta Bianca.
- Jade, igaz? Örülök, hogy megismerhetlek.
- Részemről a szerencse – felelte nővérem.
- Te pedig csak és kizárólag Bianca lehetsz – mosolygott rám Bill. – Örülök a találkozásnak!
- Én is, Bill – feleltem.
- Most, hogy kiörömködtük magunkat, legjobb lesz, ha elindulunk – mondta Tom, majd megindult a hotel kijárata felé.

Kint egy halom fotós várt minket, talán a srácokat követték, talán miattunk voltak itt, minden esetre Adam örülhet, holnapra vélhetően ismét címlapon leszünk, ráadásul mind a négyen. Szerintem jóban lenne a fiúk menedzserével.

- Tiétek a limo? – Kérdezte nővérem, miután mindannyian beszálltunk.
- Ja – Bianca és Bill egyaránt felhúzott szemöldökkel néztek Tomra, eddigi válaszaival nem aratott sikert. Úgy tűnt, nincs túl jó kedve. Arcát fürkésztem, de nem sokat tudtam leolvasni róla.
- Látom, szeretitek a feltűnést – folytatta testvérem.
- Nekem nincs vele különösebb bajom – felelte egykedvűen Tom.
- Bajom nekem sincs vele, de inkább a menedzserünk az, aki feltűnési viszketegségben szenved – vette át a szót Bill.
- Mesélj – mondta nővérem. Tommal egymásra mosolyogtunk, mi ezt tegnap már megbeszéltük.

Míg Bill és Bianca lelkesen mesélték egymásnak, mekkora szemétláda menedzsereink vannak, engem továbbra is Tom és az ő hangulata foglalkoztatott. Csak bámult ki az ablakon, néha elmosolyodott azon, amiket öccse mondott, de tekintete mindvégig komor maradt. Nagyot nyeltem, majd úgy döntöttem, rákérdezek.

- Rossz kedved van? – Érintettem meg a karját.
- Mi? Ja, nem, csak elgondolkodtam – mosolygott rám. Nem győzött meg. – Egyébként tényleg nagyon csinos vagy – mondta, továbbra is kedvesen. Valószínűleg nem sejtette, mennyire zavarba hozott.
- Köszönöm. Mondanám, hogy te sem nézel ki rosszul, de azt hiszem, ezt tudod.
- Nem. – Kérdőn néztem rá. – Azt tudom, hogy egyszerűen hibátlan vagyok. – Elnevettem magam. Legalább visszatért a jókedve.

Nagyjából negyed óra telhetett el, mire megérkeztünk a srácok kedvenc bárjához. Berlin központjában volt, kívülről és belülről egyaránt nagyon jól nézett ki. Legnagyobb meglepetésemre és örömömre nem állt előtte fotósok hada.

Elfoglaltunk egy viszonylag eldugott asztalt a helyiség sötétebb részében, majd átböngésztük az itallapot. Bianca kedvencét, a Vodka Martinit választotta, én egy Tequila Sunrise-t kértem, a fiúk pedig söröztek. Úgy tűnt, érdekes este elé nézünk – a szó jó értelmében.

- Bianca, a húgod mesélte, milyen idióta menedzserrel vagytok megáldva ti is – fordult felém Bill. Egyébként nagyon kedves srác volt, örültem, hogy valaki ilyen legyeskedik Bi körül.
- Ne is mondd – húztam el a számat.
- Azért valljuk be, ez a mostani hadjáratuk nem sült el olyan rosszul – vigyorgott Tom a tegnapi randinkra célozva. Milyen igaza volt.

A bárban töltött néhány óra remek hangulatban telt, sokat nevettünk, sokat beszélgettünk, lehetőségünk nyílt kicsit jobban megismerni egymást. Nővérem és Bill egy idő után magunkra hagytak minket, elmentek egy közeli klubba, így ők is és mi is kettesben maradhattunk kicsit.

- Miért te vagy az, akit a menedzseretek mindig randizni küld? – Kérdezte Tom.
- Én jobban kezelem a hirtelen jött hírnevet, mint Jade. Csak külsőre vagyunk egyformák, a személyiségünk teljesen más. Én sokkal könnyebben feloldódom társaságban, mint ő, és az igazat megvallva, szerintem én sokkal jobban élvezem a népszerűséget, mint ő. Néha olyan, mintha kicsit zavarná ez az egész – mondataim igazak voltak.
- Most ő is egészen úgy néz ki, mint akinek nincs baja a helyzettel – töprengett Tom. Persze, hogy úgy néz ki, hiszen ő az igazi Bianca – gondoltam magamban.
- Jó tett neki, hogy véget ért a turné. Nagyon elfáradt. Na és nálatok mi a helyzet? Miért mindig te?
- Egyrészt, nyilván azért, mert én nézek ki a legjobban az egész bandából – elnevettem magam, mire felvonta a szemöldökét. – Talán nem így van?
- De, természetesen – feleltem továbbra nevetve.
- Tudom ám, hogy így gondolod – vigyorgott. – Egyébként pedig el tudod képzelni Billt vagy Gustavot, mint rosszfiút? – Megráztam a fejem. – Persze, hogy nem. Ennyi a miértje, ezen kívül pedig én tényleg élveztem, hogy odavannak értem a lányok. Sokáig úgy gondoltam, hogy ez a legjobb dolog, ami a hírnévvel jár.
- És már nem gondolod így?
- Nem – felelte, ám úgy éreztem, az egyszerű válasz mögött van valami más is.
- Hogyhogy?
- Megváltoztam.