10.fejezet - You?

162 6 0
                                    

Te?

~ TOM ~

Tom úgy érezte, mintha leforrázták volna. Nem elég, hogy menedzsere úgy rángatja, mint egy marionett bábut. Nem elég, hogy érthetetlen felbukkanásával elrontotta a bulit. Nem elég, hogy ismét ittas vezetésen kapták. Nem elég, hogy a csomagtartójában kokaint találtak. Nem elég, hogy órákon keresztül ült egy rideg kihallgatóteremben. Nem elég, hogy az ügyvédje késett... Mindennek tetejében az ügyvédje nem más, mint Allie Devenport, akiről több, mint fél éve nem hallott. Aki miatt képes volt megváltozni, aki miatt visszatérő lemezük munkálatainak kellős közepén Rómába repült, és akivel ott sem úgy alakultak dolgaik, ahogyan kellett volna.

Most ott állt tőle mindössze néhány méterre. Gyönyörű volt, épp úgy, mint fél évvel ezelőtt. Talán még szebb is lett azóta. Tom tekintete mélyen fúródott a lányéba, aki még mindig a rendőrfőnökkel szemben állt, ám úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban összeeshet.

Nem volt felkészülve erre a találkozásra. Épp a napokban mesélt róla Biancának, azt mondta neki, érzései már nem olyan intenzívek, mint korábban voltak. Valóban így lenne? Akkor most miért érzi úgy, hogy képes lenne karon ragadni a tőle mindössze talán egy méterre álló lányt, és elrohanni vele akár a világ végére is?

Annyi mindent akart neki mondani, közben pedig olyannyira megbántva érezte magát, mint még soha. Tudta jól, sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy kettejükről beszéljenek, mégis alig várta, hogy a rendőr elhagyja a szobát.

- Miss Devenport, jól érzi magát?
- I... Igen, hogyne, csak tudja, nagyon, öhm, nagyon siettem, de minden... minden rendben.
- Szeretne egy pohár vizet?
- Nem, köszönöm, én csak... én csak szeretném végezni a munkámat.
- Hogyne, magukra is hagyom önöket – mondta Aaron, majd szúrós pillantást vetett Tomra. – Ha bármi probléma lenne ügyfelével, csak...
- Köszönöm, de minden rendben lesz – felelte határozottan Allie.

Aaron elhagyta a szobát, Tom és Allie pedig csak egymást nézték. A gitáros felállt székéből és megindult a lány felé, de néhány lépés után megtorpant. Szemeikkel szinte felfalták egymást, a helyiségben mégis vágni lehetett a feszültséget. Hosszú percek teltek el, mialatt egyikük sem szólalt meg, majd nagy levegőt véve Tom törte meg a csendet.

- Mit keresel itt? – Ő is meglepődött a stíluson, amit megengedett magának, de hiába minden érzelem, egyszerűen nem tudott máshogy szólni Allie-hez. Túl élénken élt benne legutóbbi találkozásuk emléke.
- Gondoltam, sikerült kitalálnod, de ha nem, akkor elmondom, hogy én vagyok az ügyvéded.
- Miért?
- Mi az, hogy miért? Mert engem rendeltek ki.
- Add le az ügyet – Tom dühös volt, nagyon dühös.
- Neked elment az eszed? Nagy szerencséd van, hogy azt az irodát hívták fel, ahol dolgozom. Rajtam kívül mindenki elfoglalt, így engem rendeltek ki hozzád. Ez a cég a legjobb, más nem biztos, hogy meg tudja oldani az újabb ügyedet.
- Az újabb ügyemet?
- Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek.
- Hogy fogod tudni megoldani éppen te az újabb ügyemet, ha magad sem hiszed el, hogy ártatlan vagyok?
- Elhiszem.
- Ja, azt látom.
- Ahelyett, hogy vagdalkozol, inkább...
- Vagdalkozom? Nagyon nagy erőfeszítés neked, hogy itt legyél, igaz?
- Nem könnyíted meg ezt az amúgy is érdekes szituációt.
- Érdekes szituáció? – Nevetett fel gúnyosan Tom. – Te így nevezed azt, amikor valaki megszámlálhatatlanszor megalázza magát előtted, te pedig semmibe veszed?
- Te aláztad meg magad előttem?!
- Miért, talán te?
- Szerinted az nem volt megalázó, amikor a rohadt féltékenységed miatt egyből odarángattad magatokhoz Riát?
- Összejöttél Jasonnel, nem?
- Hogy jön ez most ide?
- Együtt vagytok vagy sem? – Tom szinte már üvöltött.
- Együtt...

Show me the TruthOnde histórias criam vida. Descubra agora