Show me the Truth

16.fejezet - Birthdays

Születésnapok.

- Ez... ez nem az.
- Hanem mi, henna?
- Igen, pontosan! – Vágtam rá egyből.
- Te hülyének nézel engem? Szerinted nem ismerek fel egy tetoválást? Ránéztél már az öcsémre? Lassan nem marad rajta szabad bőrfelület, ezen kívül rajtam is van pár. Az egy tetoválás, Bianca.
- Nem, nem az. És ha az is lenne, akkor mi problémád lenne vele?
- Azon kívül, hogy tegnap este még nem volt rajtad, most pedig elég gyógyultnak tűnik? Semmi.
- Az egy henna, Tom, a fotózás kedvéért csináltuk. Most pedig, ha adnál pár szabad percet, hogy helyrehozzam a sminkemet, nagyon hálás lennék.
- Annyi szabad percet kapsz, amennyit csak akarsz – mondta, majd bevágta maga mögött az öltöző ajtaját.Egyből tárcsázni kezdtem Jade-et.

~ JADE ~

Összerezzentem, amikor meghallottam telefonom csörgését. Gyorsan feltápászkodtam és körbenéztem. Bill továbbra is a kanapén feküdt, egyenletesen vette a levegőt. Aludt. Én is aludtam. Az egész csak álom volt. Oh, hála Istennek!- Végeztél? – Suttogtam a telefonba, majd kimentem a konyhába, nehogy felkeltsem Billt.
- Mi az istenért suttogsz?
- Bill alszik.
- Bill? Hogy a francba került oda Bill?
- Majd elmesélem. Baj van? Feszültnek tűnsz.
- Hogy baj? Nem annak nevezném, inkább totális katasztrófának.
- Mondd, hogy nem az, amire gondolok...
- Ha arra gondolsz, hogy Tom meglátta a tetoválásomat, majd felelősségre vont, most pedig fogalmam sincs, merre lehet, akkor eltaláltad.
- Mi az, hogy fogalmad sincs, merre lehet?
- Itt hagyott. Nem tudom, hová ment.
- Ezért hívtalak úgy százszor...
- Oké, Jade, már késő. Hamarosan végzek ezzel a szarral, addig próbálj meg kitalálni valamit. Azt mondtam neki, hogy henna, amit a fotózás miatt csináltak, de nyilvánvalóan nem hitte el.
- Igyekezni fogok – mondtam, majd letettem a telefont.Ha Tom nem tesz róla említést Billnek, nem lesz semmi baj. Bianca nem vesz fel olyan ruhát, ami láttatni engedi tetoválását, én pedig mondhatom, hogy lemostam a hennát. Igen, ez jó lesz. Bár nem tudom, mennyi esély van rá, hogy Tom ne számoljon be testvérének egy ilyen helyzetről. Valószínűleg semennyi.

***

Bill még azelőtt elment, hogy Bianca hazaért volna. Nővérem nem volt túl beszédes kedvében, nagy vonalakban elmesélte a fotózást, kitért a Tommal való incidensére is, majd vett egy forró fürdőt és lefeküdt aludni.Már éjfél is elmúlt, legalább ezerszer hívtam Tomot, de nem vette fel. Fogalmam sem volt, mit mondanék neki, eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy mindent bevallok neki, de ezt először mindenképpen Biancával kellett volna megbeszélnem.A konyhában ültem az egyik bárszéken, miközben egy bögre teát iszogattam. Nem tudtam aludni, túl sok volt a fejemben cikázó gondolat. A mai napon őrlődtem. Rájöttem, hogy amióta együtt vagyunk az ikrekkel, keveset beszélgetünk Biancával.Nem is tudom pontosan, hogy milyen a kapcsolata Billel, mint ahogyan ő sem tudja, én hányadán is állok Tommal. Korábban nem zavart a tudat, hogy Tom nem ugyanúgy szeret, mint ahogyan én őt. Elfogadtam, azt gondoltam, így is menni fog. Biztos voltam benne, idővel belém fog szeretni. Tudtam, hogy akarja, de ezek a dolgok sajnos nem így mennek.Allie felbukkanásáig minden rendben volt, azóta viszont megváltozott. Hiába maradt velem, érzem, hogy sokkal ridegebben viselkedik. Tudom, hogy minden csókunknál azt kívánja, bár őt csókolná, tudom, hogy minden pillanatban csak rá tud gondolni.Hogy miért vagyok ennek ellenére mégis vele? Mert szeretem. Mert iszonyatosan szeretem.Ahogy ezen gondolkodtam, csengettek. Annyira el voltam merülve a problémáim között, hogy majdnem elejtettem bögrémet, úgy megijedtem a hirtelen hangtól.Belebújtam köntösömbe, majd elindultam az előtérbe, hogy ajtót nyissak. Nem siettem el, nagyon jól tudtam, kivel fogom szemben találni magam, és őszintén megmondom, nem sok kedvem volt egy hatalmas veszekedéshez.- Bemehetek? – Kérdezte végül, egyáltalán nem abban a hangnemben, mint amire számítottam. Hangja fáradt, nyugodt volt.
- Persze – arrébb álltam az útból, majd becsuktam mögötte a hatalmas bejárati ajtót. – Kérsz egy teát?
- Inkább egy kávét, az most jobban esne.
- Rendben – elindultam a konyha felé, magam mögött Tommal. Helyet foglalt a bárszéken, én pedig nekiláttam lefőzni egy adag kávét. – Merre voltál? – Kérdeztem a lehető legtermészetesebben, miközben vizet töltöttem a kávéfőzőbe. Rá sem néztem, mintha ez tényleg csak egy amolyan rutinkérdés lenne.
- Egy haverral voltam.
- Értem – mosolyogtam rá, majd lenyomtam a kávéfőző gombját. – És jól szórakoztatok?
- Igazából nem. Nem szórakoztunk, hanem beszélgettünk, elég sokat. Tudod, ő egy elég közeli barátom, Andreas a neve...
- Igen, Bill... – Jézusom, mit művelek?! – Bill említette már egyszer. Futólag. Szóval Andreas?
- Igen, gyerekkori barát. Amolyan legjobb barát. Elég régen találkoztam már vele, nagyon lefoglalt a stúdiózás, aztán az új album promózása, neki pedig van itt a közelben egy nagyon jó kis szórakozóhelye. Szóval a lényeg, hogy mostanában nem volt időnk úgy rendesen beszélgetni, mindkettőnket lekötött a munka – szünetet tartott, én pedig közben elé helyeztem a bögre kávét. – Köszönöm – mosolygott. – Te nem ülsz le?
- De, persze – viszonoztam mosolyát, majd megkerültem, és leültem mellé a másik bárszékre. – Akkor most bepótoltátok a kimaradt időt?
- Igen, mondhatjuk így is. Elmeséltem neki mindent. Mindent – nézett rám. Értettem, mire, illetve kire gondol, így csak némán bólintottam, és kíváncsian vártam a folytatást, ami azonban nem érkezett.
- És? – Kérdeztem végül.
- Andreas rávilágított néhány dologra. Például arra, hogy mekkora barom vagyok. Ne haragudj, hogy úgy reagáltam a fotózáson, ahogy. Nem szabadna így viselkednem veled... Csak, tudod... Nehéz ez az időszak, nem tudom, hogy kezeljem. De remélem, együtt megoldjuk – rám emelte hatalmas barna szemeit, rajtam pedig óriási megkönnyebbülés lett úrrá.
- Persze, hogy megoldjuk – mosolyogtam rá, majd közelebb hajoltam és gyengéden megcsókoltam.
- Itt maradhatok éjszakára?
- Hogyne – feleltem, mire felállt a székről, felhúzott engem is, majd az emeleti hálószoba irányába kezdett húzni.