Show me the Truth

19.fejezet - Los Angeles

~ ALLIE ~

- Te, én. Ma este. Szórakozunk.
- Már miért tennénk?
- Édesem, a hideg is kiráz az efféle kérdéseidtől. Amire én kíváncsi vagyok, hogy miért ne tennénk?!
- Mert van egy fontos ügyem?
- Allie, te sem gondolod komolyan, hogy az egész éjszakát annak a stílustalan, vidéki fickó aktáinak böngészésével akarod tölteni.
- Valami nagyon hasonlót terveztem.
- Te is hallod ezt?
- Mit?
- A változás szelét, a változásét, amire igen nagy szükséged van, kicsim – nagyon sóhajtottam, majd beláttam, jobb, ha megadom magam. Mark ellen nincs esélyem.
- Hova akarsz menni?
- Ezt már szeretem! Nincs konkrét program, de 8-ra érted megyek, addigra biztosan kitalálok valamit. Legyél vérpezsdítően szexi, édes. Csók!

Markot akkor ismertem meg, amikor ahhoz a céghez kerültem, ahol jelenleg is dolgozom. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, ám annyit kereste a társaságomat, hogy eleinte azt hittem, rám akar hajtani, ezért egy darabig kerültem őt. Később, egy kínos beszélgetés keretében derült fény Mark másságára, én pedig egyből arra gondoltam, hogy nem vettem észre hamarabb. Egyébként olyan férfi, aki minden nő álma (lenne) – kidolgozott testtel és helyes pofival rendelkezik, remek a stílusa, jó a humorérzék, ezen kívül pedig tökéletes társaság, és ami ennél is fontosabb, a legjobb barát. A világ legszerencsésebb sráca lesz, aki mellett Mark megállapodik majd.

Az egyedüli negatívum, amit meg tudnék említeni, hogy állandóan addig szekíroz, míg végül rám tudja erőltetni az akaratát, mint, ahogyan most is történt. Illetve az utóbbi időben minden áron pasit akart találni nekem, de legutóbbi, Tommal való „kalandom" után azt hiszem, sikerült leállítanom.
Egyébként semmi kedvem nem volt ehhez a mai estéhez. Az órámra pillantottam, még volt időm, ezért úgy döntöttem, gyorsan átfutom a „stílustalan, vidéki fickó" egyik aktáját.

~ JADE ~

- Mit nézegetsz? – Bianca kérdésére összerezzentem, nem is hallottam, hogy lejött a nappaliba.
- Van pár jelentkező a berlini házra.
- Jade, ne gyötörd magad. Szedd össze magad, ahogy így elnézlek, rád férne egy alapos hajmosás is, és...
- De még mennyire, hogy ráférne egy hajmosás! De rád is, drága Bianca.
- Két kérdésem van, Adam. Miért nem kopogsz, és mi a szart keresel itt?
- Bianca, te rosszabb vagy, mint egy óvodás. Minden egyes beszélgetésünk alkalmával emlékeztetnem kell téged, hogy válogasd meg a szavaidat velem szemben. Már csak ebből is tudhattam volna, hogy akit az elmúlt hónapokban Biancának hittem, az valójában a húgod volt.
- Ha már itt tartunk, honnan tudtad? – Kérdeztem, miközben legszívesebben megfojtottam volna.
- Komolyan azt hittétek, hogy a fotózáson senki nem fog rájönni?
- Gondolhattam volna... – Motyogta Bianca. – Miért jöttél?
- Azt hittem, már soha nem kérdezitek meg – dörzsölte össze két tenyerét. – Fellépésetek lesz ma.
- Már hogy lenne? – Meredt rá Bianca.
- Úgy, hol elintéztem. Előzenekarként fogtok funkcionálni.
- És mégis kinek az előzenekaraként? – Kérdeztem unottan.
- Ohh, azt elfelejtettem, olyan érdekes nevük van. De felírtam, várjatok csak, azonnal megnézem. Ja, igen, hogy is feledkezhettem meg erről. Tokio Hotel – vigyorgott, vagy inkább vicsorgott büszkén.
- Nem!
- Kizárt – vágtuk rá szinte egyszerre.
- Mindig is nagy volt az egyetértés a bandával kapcsolatban, nem igaz? 7-re jövök értetek, előtte még próbáltok, satöbbi, ismeritek a dörgést. Csók, drágáim!

~ ALLIE ~

Hat óra is elmúlt, amikor végre rávettem magam, hogy elkezdjek készülődni. Jó kis habfürdőt engedtem, de túl sokáig nem akartam elidőzni a habok között, el is kellett készülnöm. Vizes hajkoronámat törölközőbe tekertem, és úgy döntöttem, a sminkkel kezdek. Ezüst és fekete szemhéjpúder segítségével füstös szemeket varázsoltam magamnak, majd cicás vonalat húztam a szemhéjtussal. Felvittem a szokásosnál kicsivel nagyobb mennyiségű szempillaspirált, arcomat kontúroztam, majd a sminket feldobtam egy kis rózsaszínes árnyalatú pirosítóval és babarózsaszín rúzzsal.

Már a hajammal is kész voltam, amikből légy loknikat varázsoltam, de nem tudtam, mit vegyek fel. Mark azt mondta, legyek vérpezsdítően szexi. Nem mondom, hogy nem szeretek kiöltözni, vagy nem szeretem magam csinosnak érezni, de továbbra sem volt semmi kedvem ehhez az estéhez. Hosszas gondolkodás után végül egy koktélruhára esett a választásom, amihez ezúttal fekete harisnyát választottam.

8 óra előtt nem sokkal már teljes puccban ültem a nappaliban, arra várva, hogy Mark csöngessen. Mindez meg is történt, pontban 8 órakor. További pozitív tulajdonságaként megemlíteném még a pontosságát is.

- Ha a magadfajtákhoz vonzódnék, most biztos letepernélek – üdvözölt.
- A magamfajtákhoz?!
- A nőkhöz, kicsim – forgatta meg szemét. – Indulhatunk?
- Igen, de hová is?
- A kocsiban kifejtem, késésben vagyunk.

- Szóval? – Kérdeztem, immár a taxiban ülve. – Klubmegnyitó?
- Nem, nem egészen.
- Akkor?
- Koncert.
- Milyen koncert?
- Nem tudom, nem én szereztem a jegyeket. – Értetlenül néztem rá. – Ah, jól van, lebuktam. Nem volt ötletem. A legjobbakkal is megesik, nem? Nem akartam egy sima bulit valamelyik helyi klubban, aztán kértem egy kis segítséget attól a cuki programszervező sráctól, tudod.
- És nem tudod, milyen koncertre megyünk? – Kérdeztem, továbbra is kikerekedett szemekkel.
- Tudod, a hangja jobban lekötött, mint az, amit mondott.
- Akkor nézd meg a jegyeket, Mark – kezdtem feszültté válni, pont ma nem jó vicc egy koncerttel szórakozni...
- Nincs jegy, az ő nevét kell mondanunk a biztonsági őröknek.
- Isteni – csattantam fel.
- Mi a baj? – Kérdezte komoran. Nem akartam elrontani a kedvét. Nagy levegőt vettem, miután arra jutottam magamban, ez nem lehet az a koncert, bár legbelül, azt hiszem, nem hittem el, még Los Angelesben sem tartanak két nagyszabású koncertet ugyanazon az estén.
- Semmi, ne haragudj.
- Akkor jó, mert megérkeztünk.

~ TOM ~

- Azért ez a legutóbbi fellépés nem volt szar – elmélkedett Tom, miközben betömött egy fél szelet pizzát a szájába. A srácok már túl voltak a főpróbán, éppen egy utolsót lazítottak a fellépés előtt.
- Amúgy milyen érzés visszajönni? – Érdeklődött Georg.
- Tudod, így, hogy te is itt vagy, jobb, mint valaha.
- Jujj, Tomi, annyira cuki vagy – viccelődött a két fiú, Bill azonban úgy tűnt, komolyan elgondolkodott.
- Mi van, öcsi? – Érdeklődött Tom.
- Olyan furcsa érzésem van, neked nincs?
- Ne aggódj, Georg hamarosan elvonul a klotyóra, és...
- Tom, ne szórakozz – csattant fel Bill. – Komolyan beszélek. Soha nem volt még ilyen érzésem fellépés előtt, nem lesz jó vége.
- Bill, nyugodj meg. Egyél egy szelet pizzát, vagy gyújts rá. Nem lesz semmi gáz. Amúgy is, mi történhetne? Volt már rá példa, hogy elfelejtetted a szöveget, annál jobban nem fogsz beégni – vihogott Tom.
- Látom, veled nem lehet ma normálisan beszélni.

Bill épp ki akart törtetni a szobából, amikor halk kopogás zavarta meg a zenekar nem éppen nyugodt perceit.

- Szabad! – Üvöltött Tom, miközben egy újabb falat (?) pizzát tömött magába.
- Sziasztok, srácok – David volt az. – Csak szerettem volna szólni, hogy hamarosan kezdünk, kapjátok össze magatokat. Bill, Tom, lenne egy percetek? – A srácok kedvtelenül bólintottak, majd elindultak menedzserük után.

- Tudom, hogy az elmúlt időben nem volt éppen fényes a kapcsolatunk. Elkövettem ellenetek elég csúnya dolgokat, remélem, idővel meg tudtok bocsátani nekem. Szinte már olyanok vagytok nekem, mint a családom.
- Te is olyan voltál nekünk, David, ezért nem értjük, hogy csinálhattad ezt velünk. Kokain a csomagtartómba? Komolyan, haver?
- Tényleg sajnálom, Tom. De most nem erről akartam beszélni veletek.
- Hanem? – Vonta fel szemöldökét Bill.
- Most szóltak, hogy az előzenekar váratlanul lemondta a fellépést.
- Látod? – Förmedt rá Bill testvérére. – Mondtam, hogy lesz valami szar. Most mihez kezdünk? Még nem állhatunk ki a közönség elé.
- Bill, nyugi. Van előzenekarotok, azonnal kezdenek is, csak gondoltam, jobb, ha tudjátok, kikről van szó.
- Miért, kikről?
- A Hills ikrekről.