Ikrek. Külsőre kiköpött másai egymásnak, de tulajdonságaik nem is lehetnének ennél különbözőbbek. Egyikük önbizalommal teli, harsány. Másikuk szerényebb, visszahúzodó. Egy nap azonban minden megváltozik. Szerepet cserélnek. Életet cserélnek.
- kateg...
Két hónap telt el, mióta a duplarandit követően Tommal lefeküdtünk. Amikor megkérdeztem, mi lesz velünk, azt felelte, próbáljuk meg, maximum nem működik. Vesztenivalónk nem volt, kapcsolatunk pedig nagyon is úgy tűnik, működik. Ez alatt a két hónap alatt sokkal jobban megismertem, bár még mindig vannak helyzetek, amikor nem értem a reakcióját. De várok. Úgy érzem, egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és tudom, hogy el fog jönni az idő, amikor már száz százalékosan megbízik bennem, és minden egyes titkába beavat.
Nemrég Magdeburgban töltöttünk egy hetet, édes kettesben, távol mindentől és mindenkitől. Lehetőségem volt megismerni Tom egy egészen más oldalát is. Korábban például soha nem gondoltam volna, hogy ő tud romantikus is lenni, de bebizonyította, hogy így van. Egyik nap szerettem volna elmenni vásárolni, ő viszont fejfájásra hivatkozva otthon maradt. Olyan hitelesen adta elő a haldokló beteget, hogy egy pillanatig sem kételkedtem benne. Amikor hazaértem, gyertyafényes vacsorával várt.
Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, szeretem.
Hogy ne csak magamról meséljek, Bianca és Bill is együtt vannak. Olyan ez, mint egy tündérmese. Én boldog vagyok Tommal, az ikertestvérem pedig boldog a barátom ikertestvérével. El sem tudom hinni, hogy ez tényleg így alakult. Bianca utálta Adamot, amikor randevúzni küldte Tommal, én utáltam Biancát, amikor engem küldött maga helyett. Így két hónap távlatából viszont imádom érte és nem tudom elégszer megköszönni neki, amiért nem volt hajlandó elmenni vacsorázni a Tokio Hotel nagyszájú gitárosával, „Timmel".
Van itt azonban még valami, valami olyan, ami mindkettőnket aggaszt, és ami miatt nap, mint nap lelkiismeret furdalásunk van. Egymás életét éljük. Tom szemében én Bianca vagyok, míg Bill nővéremet hiszi Jade-nek. Nem tudjuk, meddig leszünk még képesek így viselkedni, így élni. Ha elmondanánk a fiúknak, ha megtudnák az igazat, biztos, hogy mindennek vége lenne, a tündérmese-szerű életünk egy pillanat alatt hullana darabokra. Abba pedig én biztosan beleőrülnék, és testvéremet elnézve, ő is így lenne ezzel. Ez az állapot azonban hosszú távon tarthatatlan. Hiába vagyunk ikertestvérek, nem viselkedhetünk egész életünkben a másikként, nem élhetjük örökre egymás életét.
De hogyan lehetne ezt közölni? Álljunk oda eléjük, és egyszerűen csak mondjuk azt, hogy abból, amit mutatunk, minden igaz, csak a nevünk nem? Végül is így van. De ki az, aki ezek után még hinne nekünk, aki ezek után még velünk akarna lenni, aki ezek után még tudna bízni bennünk, aki tudna szeretni minket?
Senki. Ezért még hallgatunk, bár tudjuk, minél később derül ki a titkunk, annál rosszabb lesz.
Mivel Biancával nem akartunk tovább egy szállodában lakni, vettünk egy házat itt, Berlinben. Pontosabban Adam vette. Mi albérletben gondolkodtunk, menedzserünk azonban úgy döntött, produkáltunk mostanában annyi címlapot, amiért cserébe ajándékozhat nekünk egy házat. Undorító...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
