Show me the Truth

9.fejezet - Last chance

Utolsó esély

~ 6 HÓNAPPAL KORÁBBAN ~

"Gondolataim mélyéből iPhone-om egyre erősödő csörgése szakított ki. A mai napon már nem először letöröltem a könnyeimet, majd unottam nyúltam telefonomért. Amikor azonban megláttam, hirtelen levegőt venni is elfelejtettem. A kijelzőn ugyanis nagy betűkkel egy ismerős név virított. Tom Kaulitz.ˮ

Nem tudtam, mit kellene tennem. Ha felveszem, hallanom kell a hangját, de ha nem veszem fel, azt egész életemben bánni fogom. Ha tényleg tovább akarok lépni, nélküle, a mostani életemmel, Jasonnel, akkor nem szabad beszélnem vele. Bár az is lehet, hogy még egyszer meg kell hallgatnom. Ha tényleg le akarom zárni... De le akarom én zárni egyáltalán? Hiszen szeretem. Annyira szeretem, mint soha senkit, és annyira szeretem, amennyire soha senkit nem is fogok.

- Szia – szóltam bele végül hosszas hezitálás után.
- Már majdnem letettem – érkezett a válasz, szívem pedig kihagyott egy ütemet, amikor meghallottam jól ismert, gyönyörű, mély hangját.
- Miért hívtál?
- Olvastad az emaileket?
- Miket?
- Email. Tudod. Elektronikus üzenet...
- Igen, Tom, tudom, mit takar ez a fogalom.
- Küldtem párat...
- Nem néztem mostanában a fiókomat – hazudtam.
- Oh. Mindegy is. Izé, öhm... Hogy vagy?
- Ne csináld ezt. Miért hívtál?
- Öhm. Bill és én Rómába megyünk. Holnap.
- Mi van?! – Annak ellenére, hogy olvastam az újságban is, és olvastam az emailjét is, ugyanúgy meglepődtem, mint először. – Miért?
- Szerintem nagyon jól tudod, hogy miért.
- Erre semmi szükség nincs.
- De van. Nagyon is van. A gépünk délután öt körül száll le, majd megírom a részleteket, ha ott vagyunk.
- Minek a részleteit?
- A találkozónknak.
- És honnan veszed, hogy én bárhol is találkozni fogok veled? – Azért álljunk már meg egy kicsit. Idejön, rendben van, ez mondjuk tényleg valami. De elég dolgot tett annak érdekében, hogy soha többet ne akarjam látni.
- Ha valaha szerettél, eljössz.
- Te most komolyan érzelmileg próbálsz zsarolni?
- Nem tudom – hallottam, hogy mosolyog. – Akkor holnap. És sze... Szia. – Mondta, majd letette.

~ 1 NAPPAL KÉSŐBB ~

- Mész ma valamerre? – Kérdezte Jason, miközben kisétált a fürdőből. Csak egy törölköző volt derekára tekerve. Szexi volt, de valahogy mégsem tudtam ezzel foglalkozni. – Babe, merre jársz? Kérdeztem valamit.
- Kicsit fáradt vagyok, ez minden. Szerintem pihenni fogok – nem akartam hazudni neki, de mégsem mondhattam azt, hogy találkozom Tommal. Bár még nem döntöttem el, hogy tényleg elmegyek-e.
- Lee nemrég írt sms-t, este lesz valami buli náluk. Jó lenne elmenni, nem?
- Szerintem én kihagyom, de te menj csak nyugodtan – mosolyogtam rá. Így legalább nulla esély lesz arra, hogy nem talál itthon, ha esetleg én valahol máshol lennék...
- Nem akarok nélküled menni – közelebb lépett hozzám, majd átkarolta a derekamat. – Na, gyere velem. Rég találkoztál Lee-vel és a többiekkel is.
- Nem aludtam túl jól, Jason. De te ne hagyd ki miattam – mosolyogtam kedvesen, majd kiléptem öleléséből és elkezdtem lefőzni egy kávét. Nem akartam édelegni vele, egyszerűen csak nem ment. Túl sok minden történt az elmúlt egy napban, ami kellőképpen kizökkentett az eddigi életmódomból.
- Oké – felelte, majd bement a szobába. Tudtam, hogy megbántottam, de ő is megbántott engem, amikor kidobta azt az újságcikket.

Néhány órával később törökülésben ültem az ágyon, előttem egy magazin volt, amit minden bizonnyal lapozgattam, bár fogalmam nem volt, miről írnak benne. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak Tomra. Szinte másodpercenként pillantottam Iphone-omra, hogy ellenőrizzem, írt-e már. Nem mintha a nap folyamán nem cipeltem volna a lakás minden egyes szegletébe magammal, hogy véletlenül se maradjak le arról, ha üzen. Pedig még mindig nem tudtam, mit fogok tenni.