A Dementor Lány(HP. Ff.)

23.

    -Hogy micsinált?
    -dob el mindent a kezéből Hermione amikor elmondom neki hogy milyen bunkó volt Fred.
   -Csak azután használta az eszét miután te már tiszta kosz voltál.
    -néz rám tágra nyílt szemekkel Hermione.
    -Igen érted ezt? Teljesen nyugodtan végig nézte ahogy a földön térdelek és keresem azt a szart amikor neki egy suhintásba került volna. Hogy lehetnek ilyen barmok a mai fiúk? Az én időmben még azért is bocsánatot kértek ha csak egyszer rossz időben vettek levegőt.
   -mondom és hátra dőlök az ágyamon. Úgy döntöntünk hogy mivel Hermionénak van egy szabad órája nekem pedig nincs de leszarom hogy feljövünk a szobámba "tanulni" amiből inkább egy csajos megbeszélés lett.
   -De éltem volna abban az időben amikor te.  Olyan szép ruhák voltak és az elmondásod szerint kedvesebb fiúk.
   -kezd el álomitasan beszélni a lány és ő is lefekszik mellém.
    -én is szeretem azokat a ruhákat bár azért rendesen meg is kellett szenvedned hogy bele is férj azokba a szűk költeményekbe
    -emléketem vissza azokra a pillanatokra amikor csak fél órát a fűzővel szenvedtem.
    -tulajdon képpen te mikor is születtél?
   -fordul felém a lány kivácsiságtól csillogó szemekkel.
    - nem tudom pontosan. Akkor nen úgy tartoták számon a születéseket mint most.
    -mondom óvatosan hisz ha megtudná az igazi koromat nem feküdnénk ilyen békésen egymás mellett többet.
    -akkor az úgy ezer.. Csámpás!
    -kiált fel hirtelen Hermione amitől van egy olyan érzésem hogy beszakadt a dobhártyám.
    -kiaz a Csámpás? -ülök fel és meglátok egy szőrös...  Nem.  Egy nagyon szőrös valamit  ahogy éppen besuran a résen ami maradt az ajtó között .
    -tudod ő macskám akiről már meséltem.
   -mondja Hermione majd oda szalad a pokol fajzathoz és felkapja majd szorosan megöleli és a fejét a bundájába nyomja.
    -ő okéé... Akkor én szerintem magatokra is hagylak titeket a szörnyikével.  Ne is foglakozatok azzal hogy ez az én szobám
   -mondom és lassan felállok az ágyról de közben folyamatosan farkas szemet nézek a kis piszokkal.
   -Várjunk csak. Rovéna te félsz a macskáktól?
   -megdermedek és oda kapom a fejem Hermionéra de nem sokáig mivel nem bírtam ki hogy nem a macskát figyeljembármilyn változást figyelve a kis dögön. Mikor rájöttem hogy a lány még mindig a válaszomat várja bepánikoltam és semmit nem tudtam csinálni mint tagadni.  Ezért meg is tettem
   -Nem dehogy is!
   -űvöltöm miközben villám gyorsan kirohanok a szobából.

Remélem mindenkinek megfelel a kérdő jelek száma

Xoxo