A Dementor Lány(HP. Ff.)

24.

-Egy seggfej vagy Fred Weasley. -vágom a fejéhez mire mégjobban oda szorít a falhoz-és meg tudhatom hogy mitől is vagyok seggrej vagy egy réggebbi szavadat hasznáva bunkó? -irdítja le a fejenet mire össze rezzenek. Erre Fred elengedet és kifújta a levegőt amit úgy tűnik eddig bent tartot-Nem akartalak megijeszteni R csak nem értem hogy mi a baj megint köztünk-mondja mostmár nyugodtabban miközben idegesen beletúrt vörös hajába. -Miaz hogy mi a bajom. Engedted hogy letéedeljek a földre mikor neked csak egy suhintásba került hogy megtalád azt az átkozott botot-mondom hatalmas gesztikulálásokkal meg spékelve. -neked most komolyan ez a bajod?! -sóhajt fel és ismét beletür répa színű hajába. -Igen képzeld ez a bajom.  Miért nem elég?-kezdek megint üvölteni. Olyan mintha Fred közelében csak nevetni vagy ordibálni tudnék. Teljesen kikészít. -te most komolyan ezért nem beszélsz velem már majdnem egy hete?!? -igen lassan már egy hete volt a macskás incidensem Pamacsal? Vagy hogy is hívják azt a dögöt? Na az a lényeg hogy hála Istenek azóta se láttam a Csubaka kinézetű macskát. És Fdedet se ha már ott tartunk. Most is kevésen múlott neki. Ép próbáltam beérni gyógynövény-tanra mikor valahonnan a sötétből előbukkant ez az idióta. -igen-tárom szét a kezem amolyan"nem elég indok ez neked"stílusban-figyelj Rovéna most ezt gondold végig. Egy ilyen kis semmiségért haragszol hogy hagytalak letérdelni a földre? Ha ez ennyire zavar most itt megígérem neked hogy mostantól úgy bánok veled mint egy hercegnővel. -ezen elgondolkodtam. -hát nem hangzik rosszul. -ismerem be. Ő csak felnevet azon a cuki hangján majd közelebb jön hozzám és megölel. -oké oké.... -mondom egy idő után mikor már kezd kellemetlen lenni a helyzet és finoman ellököm magamtól. -Na akkor szent a béke? -kérdezi Fred de én már teljesen másra figyleke- eski a hó-mondom é nézem ahogy a fehér pelyhek lassan már mindenhol szállingózni kezdtek.  Ránézek Fredre akki szintén engem nézett mosolyogva-gyönyörű jol hozzá és belesutogja ezeket a varázslatos szavakat a fülembe.  A leheletétől meglebbenek a tincseim és a szemembe lógnak.  Már épp söpörném arrébb őket mikor megérzem Fred kezeit az arslcomon ahogy lágyan elsimítja a hajszálaimata fülem mögé-Gyere el velem Roxmortsba. -hallom meg ismét lágy hangnát a fülemnél- nem kérdés volt. -mondja majd arréb lép tőlem-Viszont látásra kis asszonyom imdja mosolyogva majd színpadiasan mrghajol. Még akkor is nevetek amikor már olyan messze jár hogy már nem bírom követni a szemeimmel.