A Dementor Lány(HP. Ff.)

28.

      -Nem ettem még életemben ilyen finomat
      -áradozok Frednek miközben próbálom magam átnyammogni a csoki rengetegen.
      -Te teljesen bolond vagy. Hogy vehetél mindenből?
      -törölgeti a könyeit a fiú.
      -Miért sírsz?
      -Kérdezem miközben letörlök egy könycseppet az arcáról
      -ó semmi csak nagyon nevetem.
      -mondja és elpirul.  Mostanába többet vöröslik a feje mint általában eddig bármikor
       -Nem értem az össze függést
       -ráncolom össze a szemem és bekapok egy minden ízű cukrot
       -ó ugyan már biztos volt már veled hogy bold..... Rovéna minden rendben
       -ver hátba amikor elsápadok.
       -fúj ez ez ez.... Hányás ízű?? Komolyan kicsinál már olyan undoritót.  
        -nyújtom ki a nyelvemet és köpködöm ki a cukrot.
        -Ez vicces . Ha majd Georgal kész lesszünk nyitunk egy boltot. Ott is uyan ilyeneket lehet majd kapni király mi?
        -mondja mosolyogva.
        -Muszály inom valamit
        -mondom és feláltam a padtól ahol eddig ültünk. Elindultam a Három seprű felé és hallotam hogy Fred közeledik a hátam mögött
       -Jól vagy?
       -kérdezi nevetve. Hátra pördülök így Fred belémütközött
       -Nem vicces
       -mondom gyilkos tekintetem majd ismét elindulok. Mikor végre beérek a meleg boltba egyből a pult felé mentem és  kértem egy lángnyelv wiskit. Valamiért csak ezt bírom meginni.
         -Nem fogják kiakadni. Mi is próbálkoztunk eleget
         -halom meg a fülemnél Fred hangját
        -Akkor csak figyelj
        -mondom kárörvendően és mikor elém tolják az italt egyből lehúzom
        -Na jó most már jobb a számíze. Mehetünk Fred?
       -nézek a teljesen ledöbbent fiúra. Mosolyogva  megpaskolom a válát és kisétálok a kocsmából
      -ez menő volt
      -fut mellém egy idő után
     -Köszönöm.
       -mondom és finoman össze kulcsolom a kezeinket. Hallom ahogy hirtelen beszívja a levegőt de nem engedte el a kezem. A szemem sarkáól ránéztem és láttam ahogy ismét elpirult.
        -Nem a lányoknak kellene elvörösödniuk?
       -kérdezem mosolyogva a fiút. Elindulunk az iskola felé vezető úton és sok diák követi a példánkat.
       -De lehet. De nem hinném hogy te olyan lány vagy
     -mondja mosolyogva majd lassan felém közelít az arcával. Gyorsabban kezdtem el venni a levegőt és az arcomon éreztem hogy ő is így volt vele. Mikor már végre össze értek volna az ajkaink.... ő elfordította a fejét és az arcomat talátla meg. Puszi? Komolyan?
      -Hát oké
      -mondom megszeppenve és tovább sétálunk az úton. Én döbbenten és Fred meg nem tudom hogy. Így felre érteni a jeleket.