A Dementor Lány(HP. Ff.)

13

-Engedélyt kérek haza menni. Egy kicsit eldurvultak a dolgok mióta nem vagyok ott.-mondom Dumbledorenak aki éppen az ablakon kifelé bámul.

-Hogy érted azt hogy eldurvultak? -sóhajt fel és leül ellém.
-Hát tudod így hogy Sirius kiszabadult és meg akarja ölni Harry Pottert valaki azt mondja hogy ne segítesek nektek a régi kapcsolataim miatt.

-Mondom és végig simítok az alkaromon lévő jelen.

-Szóval azt mondod hogy ha lesz egy háború amit Voldemort fog elinditani te ismét hozzá fogsz csatlakozni a dementorokkal.-mondja és össze illeszti hosszú ujjait az álla alatt.

-Dumbledore tudnod kell hogy ez már több mint tizennégy éve volt. Azóta tényleg én vezetem őket. Tudod hogy régen volt beleszólásuk nekik és hogy nekem engedelmeskedni kellett nekik.-dűlők rá az asztalra és megfogom karcsú karjait.

-Ha tehetném örökre itt maradnék az iskoládban de nem megy.-ő ismét feláll és járkálni kezd a szobában. Egy idő után ismét leül elém.

-Szóval most menned kell.-mondja és megfogja a kezem

-Igen de..-ő megrázza a fejét mire belém akad a szó.

-Mi mindig vissza várunk. Ezt jegyezd meg.-ezzel feláll és imét kibámul az ablakon. Felállok és elindulok a szobám felé.

-Hova mész Rovéna? -áll meg felletem valaki így még azt a fényt is elveszi ami nincs is.

-Nincs semmi közöd hozzá és menj arrébb eltakarod a nem létező fényt is. - leül a földre mellém és elkezdi kipakolni a ruháimat a böröndől. Egy gyilkos tekintettel már pakolta is vissza. Mikor az utolsó ruha darabom is bekerül a táskába össze húzom és rádobom a hátamra.

Mikor belépek a klubhelységbe mindenki abba hagyta amit csinált. Mikor már a lépcsőn mentem fel már az összes mardekáros a nyomomba volt.

Dumbledore azt mondta mielőtt elmentem volna hogy megcsinálja úgy nekem hogy az udvarról tudjak hopponálni. Ja de mire kiértem az udvarra már a fél roxfort rajtam lógott.
Megláttam a tömegben a sirdokáló Hagridot aki egy fehér ruha zsebkendővel integetet nekem mint a régi Jane Austen könyvekben a nők mikor a szerelmük elmegy a csatába. Ezzen egy kicsit nevetnem kellett. Rámosolyogtam régi barátomra majd elkezdtem a hopponálást.

Elképzeltem a házamat. A hatalmas szobáit és a hosszú fólyosoit. Már csak azt hallottam hogy mindenki felsziszen és újjong. Ismét csak mosolyognom kellett.