A Dementor Lány(HP. Ff.)

48.

Még ott maradtunk egy kicsit Hagridnál hogy megnyugodjon. Természetesen az én kedves óriás barátom nem ált le a kedveséggel míg meg nem itatott egy hordónyi teát szegény Albussal.
-Azt hiszem nekem ideje mennem.
-mondom miközben felállok a székből. Dumbledore kérlelön nézett rám mikor Hagrid meg kínálta az ő házi készítésű süteményéből
             -Persze menny csak akkor professzor úr milyet tetszik kérni most probálkoztam egy új ízesítésűvel.
             -hallom még mély dörmögő hangját barátomnak mikor kilépek az ajtón. Már lassan elkezdett sötétedni az égbolt és azon tanakodtam hogy kijöhetnénk megnézni Freddel a naplementét. De ekkor hál istennek megláttam egy furcsaságot és így nem lettem én is olyan nyáladzó tinilány. Még hozzá azt hogy a fúria fűz éppen valakiket terrorizál.
               -Mi a fene történik itt minden évben?
               -motyogom magam elé.
               -Komolyan sose lehet egy nyugodt percem!
               -káltom a világnak.
               -Mondjuk Corneliust megúsztam
               -gondolkodom el. Oké egy siker elkönyvelhetek erre a napra. Ekkor még egy furcsaság történik a fánál még pedig az hogy megnyugszik és vissza ál a rendes helyére.
                -Na oké megfigyelés hadmüvelet kezdetét veszi.
                -motyogom ismét magam elé és bebújok az egyik bokor mögé. Ekkor persze a furcsaságok elkezdenek sokasodni mint általában mivel megjelenik a roxfort vérfarkas/prof./tanár/patronúsoktató-ja.
                  -Na oké ennyi én ma valakit lefejezek.
                  -mondom és én is elindulok a fűz felé. Már majdnem bejutnék a lyukon amit az elöbb találtam a földbe mikor valaki megfogta a vállam.
                 -Hú Perseus rossz időzítés pont az elöbb fogadtam meg hogy valakit lefejezek.
                 - mondom miközben a szívemre teszem a kezem ami most nagy munkálatokat fojtat.
                 -Te is láttad?
                -kezd el fontoskodóan suttogni Peseus.
               -Mit azt hogy a csúnya odvas farkas lelépet nagy valószínüségüleg Harryék után? Nem nem láttam senmit.
                 -mondom mire csak lesajnálóan nézett rám.
                -Nincs erre időm Rovéna!
                -mordul egyett majd arébb is lök.
                -Arrgghhh. Kibelezlek Perseus vésd az eszedbe.
                 -morgom majd én is utána mászok a szűk üregecskébe.
                 -Szerinetd hova vezethet?
                 -probálok beszélgetést kezdeményezni de mivel Persi egy antiszociális gyökér csak rám mordul és kuszik tovább.
                -Menny a fenébe!
                -kiáltom el magam de ekkor az az idióta hátra rúg egyett ami pont eltalája a számat.
                -Mi a fas..
               -kezdenék el káromkodni de Perseus lecsitteg.
               -Megérkeztünk.
               -mondja mikor egy kis üreg szerűségbe kötünk ki ahol végre felállhatunk.
              -Jaj ez jól esik az üreg csontjaimnak.
             -mondom miközben elkezdem tornáztatni a derekamat ami hangosan recsegni kezd.
              -Egy lépcső kövess!
             -mondja Persi és Batmanasan ránt egyett a fekete talárján ami pont pofán talál.
              -A jóédes bájital kotyvasztó repet fazék mamucikádat Persi a fejem már kész horror film adaptáció is lehetne.
              -kezdek el szitkozodni de ő erre ismét csak csitteget.
              -Egyszer elkaplak és kibelezleeeek!!!
               -morgom majd elkezdek felvánszorogni a lépcsőn. Már a fele utón halljuk a kiáltásokat amire Persi elő veszi a faágát.
                -Ah maradjunk lazák.
               -mondom és ugyan olyan nyugisan megyek tovább mint eddig. Perseus kérdőn hátra fordul mire megvonom a vállam.
                -Hallhatatlan rémlik még?
                -mondom miközben az arcomra mutatok. Úgy tünik Persi besokalt tőlem mivel megfogta magát s berugta az ajtót ami elött már egy ideje álltunk.
                -Perseus és Rovéna.
                -hallom meg először a hangot majd a hozzá tartozó piszkos arcot is.
               -Ohhh kedves Sirius végre megtaláltalak.
               -mondom fülig érő mosollyal. Lassankörül nézek és ekkor meglátom a vérző Ront és a mellete álló döbbent Hermionet.
                  -Te meg mi a jó bagoly kakit csinálsz azzal a botocskával Harry drágám?
                 -akadok ki amikor meglátom a kis túlélöt a faágal.
                  -Kezdetektől fogva tudtam hogy együtt terveltétek ki mindent. Ebben a pillanatban én vagyok a legboldogabb ember a világon.
                 -kérdőn nézem Persit aki dilinyós arccal nézi a Semus párost. (Sirius+Remus)
                  -Milyen megtisztelő lesz hogy én saját kezüleg jutattlak titeket a dementor csókhoz.
                  -Miaz hogy csak te!
                 -akadok ki. Na nem véletlenül kerültem a mardekárba ez már világos.