A Dementor Lány(HP. Ff.)

31.

      -Sokkal jobb
      -sóhajtok fel ahogy beleülök a forró vízbe. Érzem ahogy az izmaim lassan elazulnak. Helyem volt bőven mivel beszöktem a perfektusi fürdőbe. Az sem volt probléma hogy épp az egyik óráról lógtam hisz hamarosan szünet így a tanárok is mindent könnyebben vesznek. És aszem tettem valami rosszat is. Küldtem egy levelet Frednek hogy itt várom. Kivácsi is vagyok hogy ide jön-e vagy inkább lesz jó fiú és szépen besétál az órájára. De nem úgy ismertem mint egy minta tanulót.
       -Itt vagy R?
       -hallom is meg a hangját
       -Már bent vagyok a vízbe gyere
       -kiáltok ki neki. Erre ő is beljebb jön egy pillanat után és halkan becsukja az ajtót maga után
        -Ugye van rajtad valami?
        -kérdzi meg félénken miközben próbál másféle nézni.
         -Miben reménykedsz hogy van vagy hogy nincs?
         -kérdezem és lefröcskölöm.
         -néz ide
         -kérem miközben lassan felállok
         -ohh... Oké
          -mondja mikor meglátja rajtam a fehér melltartót.
          -Ez nem hangzott meggyőzően de most eltekintek felőle. Gyere már be a vízbe.
          -mondom és újra bele merülök a buborékokba.
          -már megyek is
          -mondja egy vigyorral az arcán és lerúgja a lábáról a cipőjég. Miközben egyre közelebb jön a medencéhez úgy dobálja szét a ruha darabjait is. A végén már mikor a peremén áll egy boxer és a zokni van rajta. Már épp lépne bele a vízbe mikor rákiáltok
          -Héj azt még vedd le
          -mutatok a csúnya elnyűt barna és narancs sárga csíkos zoknijára
          -gyorsan azt is lekapja magáról majd beleugrik a vízbe.
         -Karácsonyra veszek neked egy pár zonit.
            -mondom kuncogva és közelebb úszók hozzá
             -Azt megköszöném
              -mondja és átkarolja a derekamat
               -Szóval a karácsony?
               -kérdezi félénken
              -elmegyek
               -mondom miközben a szemébe nézek
               -oh..  Értem. Ha nagyon nem érzed jól magad akkor bármikor itt vagyunk neked.
             -mondja komoly tekintettel.
            -jaj nyugi már nem ez az első karácsonyom náluk
            -mondom és elököm magamtól
            -És én erről miért nem tudok?
             -kérdezi mintha lenne hozzá köze
            -Mert akkor talán még nem is éltél?
            -úszók felé ismét. Ezúttal teljesen magához húz hogy már a homlokunk össze ér
             -Ugye nem fogsz megpuszilni?
             -mosolygok rá mire ő csak nevetni kezd
             -Mi bajod van a puszikkal?
             -kérdezi hülyén. Én csak megvonom a vállam és egy lágy csókot nyomok a szájára.
               -Hát nem sokkal jobb?
              -vigyorgok rá huncutul.
               -De sokkal.