Hirtelen riadtam fel az álmoból. Épp egy vérfarkas... Ja hogy ez meg történt.
-Na végre hogy felkeltél.
-hallom meg Fred hangját. Oda kapom a fejem és meg is látom őt de nem is igazán őt.
-Te nem Fred vagy ugye?
-nem akarom de nagyon kicseng a hangomból a csalodás. Úgy tünik ezt ő is meghalotta amire egy hatalmas mosoly kerül a fejére.
-George vagyok
-mondja ünnepélyesen és még a kezét is felém nyújtja.
-Rovéna
-mondom teljes kábulatba és megráztam a kezét.
-Hallotam már rólad
-mondja még mindig vigyorogva ami már kezdett egy kicsit ingerelni. Ha már a dühnél tartunk.
-Bocs van egy kis elintézni valóm
-mondom majd felpatanok az ágyról ahol eddig aludtam az igazak álmát és elindultam az ajtó felé.
-Cipő nem kéne
-néz rám mostmár mégjobban mosolyogva mire én dühösen vissza trapolok és felkapom magamra a cipőm. Megigazítom a hosszú fekete hajam majd már egy kecses mozdulattal ki is fordultam a gyengélkedöből. Ahogy a folyosón ádáz tekintettel haladtam végig nem sok gyerek mert a közelembe merészkedni. Még nem értem oda a teremhez de már becsöngetek szóval egy ideig csak egyedül voltam a folyosón. Aztán oda értem és elkezdödöt a háború. Benyitok a terembe és néma csönd támadt. Minden tekintet rajtam csüngött és várta a következő lépésem.
-Te te korcs beszélni valónk van
-mondom és mérges tekintetemet a kedves karmos Remus professzora szegezem. A teremben mintha még fojtógatóbb lett volna a csend mint eddig. Remus bácsi szépen elindult de mivel most bácsi alakban volt nem féltem tőle. Míg nem nőttek karmai és nem növesztett szört simán levarázsolom róla a haját.
-Ezt nem így kellenne elintéznünk Rovéna
-mondja békítő hangon amitől még jobban felment bennem a pulyka méreg. Értelmes szó már nem bírt helyett kapni a fejembe így csak egy félelmetes morgás jött csak ki. Mikor kiértünk a teremből és az ajtó becsukodott a hátunk mögött megragadtam a karját és rángatni kezdtem. Nem tudom hogy hova de abban biztos lehetett hogy nem akakrok szemtanukat és azért sietünk. Eközben magamban elkezdtem felmérni hogy milyen sebeim keletkeztek a Remus bácsival átélt északánkon. Hogyha ezt ugyan úgy vissza akartam adni akkor elég ha kilököm a bagoly házból.
-Rovéna
- halom meg Dumbledore figyelmeztető hangját. Erre megtorpanok és hátra nézek.
-Ugyan már te is tudod hogy mitörtént kijár nekem a bosszú.
-mondom és már érzem is az ízét a számban.
-Ez nem a Malfoy kúria mi nem így végezük az ügyeinket.
-mondja fagyos tekintetel mire érzem ahogy a kés belévésödik a szívembe. Elengedem Remus bácsit és hátrálni kezdek.
-Ezt nem kellet volna és te is tudod.
-mondom majd futni kezdek kifele míg újra az erdőbe nem érek.
أنت تقرأ
A Dementor Lány(HP. Ff.)
أدب الهواةNem változtathatjuk meg a mútúnkat és gyakran a jelenünket sem. Megprobálhatjuk úgy csinálni a dolgokat hogy az akkori szemmel jó legyen. De ez nagyon nehéz ha közben ott van az a könyebbik út. Én csak ő miatta vagyok ezen az úton. Fred Weasley mia...
