A Kezdet §5

26 0 0
                                    

Szeptember 18. Csütörtök

~ -Na jó,akkor itt van a darálthús -mutatott anyu egy tálra.
-Itt pedig a főttkrumpli -bökött egy másikra.
-Mi a következő lépés?
-Hozzáadjuk a tejet. -olvastam ki,és a konyhaasztalra kikészített tejre mutattam.
-Igen,azonnal -bólintott anyu lelkesen,majd megfogta a tejet,és ráöntötte a darálthúsra.
-Ööö.. -ráztam meg a fejem,mintha csak rosszul láttam volna.
-Az a krumplira ment volna.
-Jaj,igazad van!Miért nem tudják egy kicsit érthetőbben leírni? -tette csípőre a kezét anyu.
Oké.Mostmár,legalább tudom,hogy mi hibádzik a vacsorával.Úgy általában. ~

Szeptember 19. Péntek

~Még megigértem,hogy nem ugrom a krokodilok elé,nem simogatom meg az oroszlánt és nem mászom be a farkasokhoz.Mindezt azzal indokoltam,hogy normális vagyok.Ha ez eddig nem derült volna ki. ~

Szeptember 19. Péntek

~ -Na és te is a rajzszakkört választottad mint ahogy Vircsi?
Virág erre a becézésre felkapta a fejét,és szemébe fésült haja mögül gorombán nézett.
-Nem,nekeü a rajz egyáltalán nem megy -feleltem,és ezen újra összenevettünk Virággal. ~

Szeptember 21. Vasárnap

~ Az ajtó felé lépve megakadt a szeme az íróasztalom felett lévő tükrön és közelebb lépett.Azonnal leapadtam.A fenébe!Nem a Johnny Depp kép,nem a rátapasztott emlékeztető cetlik,de még csak nem is a béna High School Musical matrica volt az oka.Hanem maga a rajz,amit Virág készített nekem.
-Ez itt...? -fordult vissza hozzám összevont szemöldökkel.
-Igen,ez egy képregény -bólintottam. iszonyatos nyomatékkal hangsúlyozva a mondatot.
Arnold egy pillanatig a szemembe nézett,aztán fújtatott egyet.
-Igen,azért volt olyan ismerős ~

Szeptember 24. Szerda

~ -Figyelj -fordított maga felé Virág,amikor látta,hogy mennyire izgulok.
-Ha megint kihúzzák,akkor hülyék -vigasztalt.
-Oké,de nem leszek népszerű,ha ezt megmondom -nevettem el magam
-Menni fog.Fésüld a szemedbe a hajad,az szerencsét hoz -bólogatott
-Kösz a tippet,de csak ha nem sikerül.Akkor magamba fordulok,és össze zuhanok.
-Jó,majd megmutatom,hogy kell -bólintott,mire mindketten elnevettük magunkat. ~

Október 1. Szerda

~ Virág az ajtó előtt szobrozott.
-Mi volt?
-Korrepetálom Cortezt -feleltem félig örömmel,félig gondterhelten.Még én sem tudom,hogy ez jó,vagy rossz.
-Az semmi,engem Gábor fog matekból -vonta meg a vállát,aztán kapcsolt.
-Cortezt??
-Igen -sóhajtottam.
-Cortezt. ~

Október 2. Csütörtök

~ -Virág,leginkább az univerzumhoz tudnálak hasonlítani. -közölte Arnold.
-Te is olyan végtelenül sötét vagy. -tette hozzá,mire Virág lelkesedése alábbhagyott. ~

Október 2. Csütörtök

~ -Ez nem volt szép tőled! -közölte.
Nem csodálkozom azon,hogy Cortez nem tudta,hogy miről van szó.Virág ennek ellenére kitartott,és dühös pillantásokkal illette.
-Mi? -kérdezte végül Cortez,mert gondolom azért szerette volna tudni,hogy mi a bajunk.
A többes szám sajnos áll,mert Virág úgy állt meg mellettem,mintha kettőnk nevében beszélne.
-Hogy Reni segít,hogy ne bukj meg,te meg ilyen csúnyán beszélsz róla!Tudod mit?Gonosz vagy! -közölte Virág,és úgy érezte,most sértőt mondott.
Cortez továbbra is értetlenül állt.
-Nem tudom miről van szó. -közölte végül a hajába túrva.
-Nem fontos,csak ha teher a korrepetálás,akkor nekem mondd,ne a többiekkel nevess ki.Én tényleg  szívesen segítettem volna. -mondtam
Cortez pislogás nélkül meredt ránk.
-Még mindig nem tudom,hogy miről van szó...
-"Nem érek oda,ha a stréber elkezd érvelni az irodalom fontosságáról"
-idéztem vissza nagyjából pontosan.Éppen eleget járt éjjel a fejemben ez az átkozott mondat.
-És? -rázta meg a fejét.Na ezt meg mi nem értettük.
-Reni hallotta hogy ezt mondtad. -magyarázta Virág.
-És? -ismételte Cortez,aztán mintha megvilágosodott volna,elnevette magát.
-Kingáról volt szó. -közölte lazán,és fél kézzel nekitámaszkodott a csukott szekrényajtónak.
-Hogy? -néztem döbbenten.
-Kinga tegnap közölte,hogy beszélni akar velem suli után.Erre mondtam azt Ricsinek,hogy valószínűleg késni fogok,mert ha a stréber egyszer belekezd...
-Ó -csodálkoztam.
-Ó! -nézett furán Virág.
-Na sziasztok -lökte el magát Cortez a szekrénytől szórakozottan otthagyott minket. ~

Hát ez most egy elég hosszú rész lett.De remélem nem bánjátok.

Xoxo.K

idézetekWhere stories live. Discover now