idézetek

A Kezdet §3

Szeptember 8. Hétfő

~ Hat perc alatt lenyeltem a vacsorát,amit anyuék is észre vettek.Azt,hogy gyorsan ettem,meg aztis,hogy megettem. (Narancsos csirke.Vagy csirkés narancs.)Nem tudom eldönteni. ~

Szeptember 9. Kedd

~ -Á,jó,hogy jöttök -állított meg Zsolti.
Kicsit meglepődtünk,de azért megálltunk.
-Nagyon fontos,hogy ha Dave kérdezi,akkor nem tudjátok,hogy ki tette fel a számát.
Virággal összenéztünk.
-Oké,mi tényleg nem tudjuk -közöltem.Virág meg vadul bólogatott mellettem.
-Rendben.Ez vicces lesz. -röhögött Zsolti,bár nem tudtam hogy min.
A következő pillanatban megállt a suli előtt a sötétített üvegű fekete autó,és Dávid szállt ki ingerülten.A fülébe dugott headsettel beszélt.Az utolsó mondatát épp csak elkaptuk.
-Ne hívogasson!Fogalmam sincs miről beszél. -ezzel kirántotta a füléből a headsetet,és kikapcsolta a mobilját.
-Halljátok,tegnap este óta pizzát akarnak rendelni a számomon.Valami marha összekeverte,és egy pizzéria honlapján van a számom!Rémes,apám most fogja letiltani,mert már nem győzzük elismételni,hogy semmilyen duplasajtos akcióról nem tudunk.. -rázta a fejét fáradtan...Kinga az a-s lányok csordájával a háta mögött megérkezett,és egy pillanatra megállt mellettünk.
-Nem tudjátok,mi volt tegnap a pizzériával?Edzés után rendelni akartunk,de egy bunkó állandóan letette! ~

Szeptember 9. Kedd

~ -A leckéd kész? -kérdezte apu,miközbe kivette a toast sütőből az ételt.A forró sajt olvadtan folyt végig a szendvics oldalán.
-Persze -válaszoltam.Az esti zugevéskor ilyen felszínes beszélgetést folytatunk,így oldjukSzeptember a lelkiismeretfurdalásunkat.
-Akkor jó. -harapott bele apu a forró kenyérbe.
Anyu teljesen váratlanul jelent meg a konyhában.
-Mit csináltok? -kérdezte zavartan
-Reni éhes volt! Csináltam neki szendvicset. -felelte azonnal apu.Elkerekedett szemmekkel néztem rá.Mi?Nem erről szólt az egyezségünk.Hosszú évek óta találkozunk apuval az esti zugevő órákban,de ilyenre még nem volt példa.
-Reni,miért nem nekem szólsz?Tudod,hogy apád milyen ügyetlen a konyhában!
Erre még döbbenten néztünk össze. ~

Szeptember 15. Hétfő

~ -Oké.És ez hogy tetszik? -tartott elém még egy képet.Na jó,ezen már szó szerint ismerős arc volt.Cortez mangafiguraként,a föld felett lebegő gördeszkával,sötét gomolyfelhőkkel és villámlással a háttérben.
-Virág -kaptam ki a kezéből. -Ez valami elképesztő
-Tetszik?
-Naná!
-Neked rajzoltam.Ajándék -mosolyodott el kedvesen.Hirtelen felnéztem a képből.
-Nekem?Miért? -kérdeztem gyanakodva
-Csak úgy -vonta meg a vállát,de még mindig mosolygott
-Honnan tudod? -túrtam bele zavartan a hajamba
Nem kérdés.Virág rájött,hogy enyhén érdeklődöm Cortez iránt.
-Barátok vagyunk,nem? -kérdezett vissza kicsit félénken,tartva a választól.Megkönnyebbülten bólintottam.
-Persze
Tényleg barátok vagyunk. ~

Xoxo.K