Forró nyár

III. Fejezet

Seperc asztalhoz is ültek a fiúk.
Látom elégedettek a reggelivel, de azért megkérdezem:
- Ízlik a reggeli?

-Igen! Nagyon finom lett ismét! De én már jól is laktam. Köszönöm. -mondta Jimin.

-Nekem is nagyon ízlett hyung! - dicsért Kookie
A többiek a kis kómás tekintetükkel valami olyasmit nyögte ki, hogy
,, Köszi Jin".
Egyedül Moni maradt a konyhában. Ő nem kíméli az üres gyomorra a fincsi reggelit.

-Te nem eszel? -kérdezte törődően.

-Én még elmosogatok utánad. Aztán eszek egy keveset. - mondtam elpirulva.

-Ohh.. Hagyd csak. Ülj ide és egyél. Én úgy is már csak tömöm magam. Gyere Jin.-mondta.
-Köszönöm! -feleltem még nagyobb vörösségben. Monnie felállt, átadta a helyét, és már neki is látott a mosogatásnak.
Ettem-ettem... de nem ment az evés a nélkül hogy ne néztem volna rá. Az volt a baj. Teljesen beindultam tőle. Széles izmos vállak, erős lábak és karok, és az a boxeralsó ami teljesen rá volt feszülve. Nem bírtam megállni. Zavaromban hát ezt kérdeztem.
-NamJoon... te jársz kondiba?

*Úristen mit beszélsz te szerencsétlen... hogy fogom én ezt kimagyarázni...*

-Nem Jin. Nem járok. Miből gondolod ezt? -kérdezte kicsit zavarodottan.

-Öhmm... semmi. Ne haragudj. Bocsánat! Semmit nem mondott, csak elpirultan visszafordult mosogatni.
*Nem is bánom hogy nem szólalt meg... akkora barom vagyok te jó ég...*
Nagyjából 5 perc múlva én is végeztem a reggelivel, majd együtt mentünk át a nappaliba nézni a reggeli híreket. J-hope és V épp egy fura mesét néztek. Nem mintha nem lett volna megszokott.

-Na srácok! Vége van a gyereknapnak. Szeretnénk híreket nézni a reggeli kávénk mellett. Készítenétek nekünk kettő cukros kávét? -kérdezte mély hangon Moni.

-De Hyung!! Most öli meg a csápszörny a....

-Nemérdekel V! Nőjetek már föl egy kicsit kérlek! -vágott közbe.

-Jólvan főnökúr...-durcizott Hobi, majd elindultak a konyhába.

-Ez kicsit durva volt.. nem gondolod? -kérdeztem meglepődve.

-Ugyan... kell egy férfi a házba. Nem?

Erre a kérdésre nagyon zavarba jöttem, és nem bírtam levenni a szemem az övéiről.
Egy ideig bámultuk egymást zavarodottan. Szerencsénkre V kimentett a helyzetből.

-Tessék kedves Kim Nam Joon. Kellemes TV nézést. -azzal be is vonult a szobájába nagyon mérgesen.
Ahogy néztük a híreket, beszélgettünk jó sokat.

- Jin, te is szereted, mikor esik az eső, és utána jó friss a levegő?

- Igen. Szeretem. Még az esőben is szeretek lenni. Nem azért hogy ázzak... csak akkor tudok gondolkodni.

- Hát... ez esetben viszek majd esernyőt neked. -mondta viccelődve Monnie.

- Oh... köszi. Bár nemhiszem hogy most annyira sokat fog esni. Majd ősszel.
Még jó pár érdekes kérdés után, egyszer csak valaki lépteit halljuk nappalit közelítve.