VII. fejezet

190 24 2
                                    

-Gondolkodtam... és rájöttem, hogy segítenem kell neked... hisz te is segítesz nekem mindenben. És persze kedvellek. Nem hagylak cserben Kook. Miről szóljon a dalod? -mondta.

Suga mondatai annyira meghatottak, hogy kicsordult egy könnyem. Akaratom ellenére megöleltem Sugát. Mind a ketten zavarban voltunk, de nem engedtük el egymást. Olyan kellemes, nyugtató érzést adott , miközben azt súgta a fülembe, hogy : ,, Ne sírj Jungkook.. ittvagyok."
De én valahogy nem bírtam könnyek nélkül. A bennem bujdosó érzelmek nagy része most kijött belőlem. Nagyon jól esett hogy Suga ölelt tovább. Pár perc múlva viszont elengedett, lehajtott fejemet szép gyengéden felemelte, és könnyes szemeimbe nézve ennyit mondott. :

-Segítek neked. Itt vagyok melletted. Számíthatsz rám. Ezt te is tudod jól Jungkook.

-Igen.. Tudom. Igazán jó... barát vagy... Suga..... -nem szívesen mondtam neki hogy barátok vagyunk, de nem vagyok még felkészülve a szerelmi vallomásomra. Van még időm.

-Na ne sírj kis butus. Nincs miért szomorkodnod. Menj mosakodj meg. Itt várlak. -mondta Suga törődően.

-Rendben. Megyek. 5 perc.  -bár kicsit még könnyezem, de Yoongi szavai nagyon lenyugtatták zakatoló szívemet. Ahogy mostam az arcom, beláttam, hogy még sem utált meg, sőt. Felfigyelt az érzelmeimre, ezért jött be, és vigasztalt engem. Talán jobban kedvel mint egy átlagos barátot? Igazából ez most nem is olyan fontos, hiszen megtudtam hogy nem utál engem. Erre a gondolatra vidám lettem. Belenéztem a tükörbe, és határozott hangon kejelentettem :
-Írjuk meg azt a dalt!

Forró nyárWhere stories live. Discover now