VI. Fejezet

192 23 0
                                    

A szobámban ültem, és gondolkoztam.. Miért nem merek színt vallani? Ja, persze..
Mert a zenész társam iránt táplálok érzelmeket, aki mellesleg férfi... Miért kell mindíg mindent elrontanom? Az ágyamra hasaltam... Fejemet a párnámba fúrtam, és sírni kezdtem... Tudom, hogy nem valami férfias dolog, ha egy huszonéves felnőtt szerelmi bánatában, könnyes szemmel ölelget egy párnát, dehát az én életemben mi a normális? Csak az járt a fejemben, hogy mi van, ha Yoongi elmondja a kisebb vallomásom a bandának... Mi lesz velem? Biztosan kiraknának a bandából.. Vagy csak nem lenne olyan mint régen. Nem hagyhatom ezt. De hogy álljak Yoongi elé?
,,Szia Yoongi! Az imént majdnem bevallottam, hogy szerelmes vagyok beléd. Kérlek, ne szólj a bandának. Felejtsük el, jó?"
Ez nevetséges... Csak feküdtem, a könnyeim pedig patakokban folytak... Miért fáj ennyire? Gondolataimból három halk kopogás rázott vissza... Ki lehet az? Letöröltem a könnyeim, és szerényen megszólaltam...

-Gy.. Gyere...

Nyílt az ajtó.. Megpillantottam azt a sötét szempárt, mely már olyan rég óta tart érzelmi kalitkában.. Suga..

-Szia Kookie.. Beszélhetnénk?

-Sz.. Szia.. Persze.. Gyere csak be...

Úr isten.. Rájött.. Tuti hogy azert jött, hogy jól leszidjon, vagy kikosarazzon..

-A..dalodról lenne szó.. -nézett rám.
Nagy kő esett le a szívemről..

Forró nyárKde žijí příběhy. Začni objevovat