Avatár: Az utolsó léghajlító - A háború után

•5.rész•

-Elég későre jár. Megmutatom a szobádat, ha gondolod. - mondom neki.
-Nem szükséges, láttam már. - mondja Aang egy apró mosollyal.
Mielőtt bármit is mondhatnék, elindul a szoba felé. Végigkísérem a szememmel, egészen addig, amíg el nem tűnik a folyosó végén. Elindulok vissza, az ebédlőbe, de Katarát és Sokkát már nem találom ott.
-Biztosan elmentek lepihenni! - mondom halkan.
Egyenesen a szobám felé veszem az irányt. Ledőlök az ágyra, majd gyorsan elalszok.

Egy kopogásra leszek figyelmes.  Kinézek az ablakon, már elég világos van, olyan reggel 7 órára tippelek. Újra hallom a kopogást, ezúttal kicsit hangosabban. Gyorsan felöltözök,és már nyitom is ki az ajtót. Aang áll ott, lehajtva a fejét.
-Zuko... Lehetne egy kérésem? - kérdezi Aang.
-Baj van? - ijedek meg.
-Neeem. Csak azt szeretném, hogy... Körbevezetnél a városban?
-Persze. - bólintok mosollyal az arcomon.

Körbevezettem a városban, megmutattam neki egy-két dolgot, ami teljesen megváltozott a háború vége óta. A kis sétánk közben Aang elmondott egy csomó dolgot, felhozva a tegnap estét is.

-Ők mit csinálnak? - mutat egy csapat gyerek felé.
-Éppen tanulják a tűzidomítást.
-Odamegyünk? - csillan fel a szeme. - Meg szeretném nézni.
-Menjünk!
Ahogy ezt kimondtam Aang el is kezdett rohanni oda.
-Most, a bemelegítés után, elkezdhetjük a... - mondja a mester, mikor hirtelen eláll a szava. - Nocsak, kiket látnak szemeim!
Meghajol, a gyerekeket is ösztönözve erre. Tisztelettudóan mi is meghajolunk.
-Mi szél hozta erre a Tűz Urát és az...?
-Az Avatár kíváncsi arra, hogyan megy egy tűzidomítás óra. - vágok a szavába.
-Megtiszteltetés. Nos... - mondja a mester kicsit idegesen. - Ez a csoport még egészen fiatal gyerekekből állnak, így leginkább csak az alapokat vesszük át.
Elkezd magyarázni, illetve mutatni a feladatokat. A gyerekek szépen csinálják ugyanazt, amit a mester mutat. Egyszer csak azt veszem észre, hogy Aang is csinálja a feladatot. Az egyik feladatnál viszont a mesternek, illetve a gyerekeknek is sikerült a feladat, Aangnak pedig...nem. Megpróbálta újra, és újra, és újra, de utána se sikerült neki.
-Mit csinálok rosszul? - fordul felém.
-Nem jó az állásod. - nevet fel egyet a mester. - Rakd hátrébb a jobb lábad!
Aang elfogadja a segítséget, és újra megpróbálja, most is sikertelenül. Elkezdek nevetni.
-Próbáld meg újra, erősebben. - mondom.
Egy szó nélkül felveszi az alap állást, becsukja a szemét és vesz egy nagy levegőt, majd megpróbálja. Ezúttal nem hogy sikerül neki, de nagyobb tűzcsóvát idomít, mint amit a mester mutatott.
-Látod? Megy ez. - mosolygok rá, miközben megfogom a vállát.
-Hmmm... Nem is rossz. - mondja a mester. - Jöhet a következő feladat?
-Persze! - mondja lelkesen Aang.
Mutat neki még pár feladatot, amit Aang, illetve a gyerekek is utánoznak.
Egyszer csak idejön hozzám az egyik parancsnok. Meghajol, majd odalép hozzám, tartva a tisztességes távolságot és a következőt súgja oda nekem:
-Tűz Ura Zuko, gyere velem, kérlek.
-Mi történt? - kérdezem, én ezáltal hangosan.
-Iroh tábornok küldött. Nyugalom, nincs semmi probléma.
Bólintok egyet, a parancsnok pedig elindul vissza.
-Mennem kell... - fordulok a mester felé. - Örülök, hogy benézhettünk az órádra.
Hajol meg előttem.
-Aang, ha gondolod maradj még, vagy menj vissza a palotába. Mennem kell. Ha bármi van, csak szólj egy őrnek, segíteni fog. - mondom, majd siető tempóban elindulok.