A szerelem képlete ✔️

t w o

Másnapra sajnos a labda által okozott folt nem múlt el, azonban a dagadás mintha alábhagyott volna.

Reszketett a bennsőm a gondolatra, hogy megint bemenjek közéjük, kiálljam gúnyos megjegyzéseiket.

Mikor lecammogom reggelizni, anya karba tett kézzel várt, és ijedtemben megigazítottam oldaltáskám a vállamon, ami nehézkesen csúszott kötött pulóveremen.

Gombócot érzek a torkomban. Sejthettem volna, hogy anya nem mondott le a tervéről.

- Az asztalodra tettem az uzsonnád. A kocsiban fogod megenni, mert beszélni fogok az osztályoddal! - adja eréjesen tudtomra, én pedig köpni - nyelni sem tudtam.

Félve meredek rá, azonban nem merem lebeszélni.

A táskámba süllyesztem a becsomagolt tízóraim, majd fejemet teljesen vállaimba mélyesztve, követem őt a kocsihoz.

Az ülésen elhelyezkedve, és egy halk imát mormolok magamban, míg anya beindítja a Mercedest.

A rádióból a kilencvenes évek slágereiből készült válogatás szól anya kedvenc csatornáján - bár megannyi cd-t vásároltam neki szülinapokra, névnapokra, karácsonyra, azokat csak a házban hallgatta, mert az autóhoz a beszélgetős rádióműsorok hangulatát tartotta a megfelelőnek.

Mivel az iskola busszal is közel volt, kocsival hamarabb beérünk.

Fejemet a padlóra szegezve vonulok végig a lépcsőkon, anyának szinte nógatnia kell, hogy bevánszorogjak. Ha tudta volna, hegyibeszéde után mi vár rám, talán meggondolta volna magát.

Mielőtt a termem elé érünk  erőteljesen félrehúzom anyát, és nekiszegezem mondandómat.

- Anya, nagyon szeretlek, és értékelem, hogy képes lennél erre értem - kapaszkodom kezeimmel vállába - de ha ezt megteszed, engem kicsinálnak.

Anya zöldes szemeivel, amit tőle örököltem, fúrta tekintetét enyémbe.

- Am - kezd bele becézésemmel - nem futamodhatsz meg tőlük világ életedben. Ha viszont te nem mersz kiállni magadért, akkor had tegyem meg én - fejezi be, majd ügyesen kiszabadítja magát karjaim közül, és a terembe lép, ahol nagy számban jelen van már a matekrórai csoportom. Természetesen Lotti feje a barátnőivel egyetemben hátul szőkéllik, és édes kacagások közepette trécselnek.

- Szervusztok, én Amelia Prescott mamája vagyok - szól fel hangosan, és a többiek úgy megijedtek, hogy azonnal csönd áll be. - Tegnap a lányom egy dudorral a fején tért haza, amit Lotti Cornstein okozott neki. Lotti kedvesem, ha nem fejezed be sürgősen a lányom megalázását, nemcsak édesanyádhoz, hanem az igazgatóhoz is lesz egy - két keresetlen szavam - szemei smaragdként csillognak, majd mikor a matektanárom, Miss Marschallt megpillantja, megsimítva a vállam, elhagyja a termet.

Szemlesütve támolygok első sorbéli helyemre. Mellettem Jeremiah Waters foglal helyet, a suli "dögös titánja" ám most sem mutat nagy érdeklődést irányomba, ami miatt hálát mormogok.

Jeremiah tölti be a suli balhés - jópasi szerepét, akiért a lányok nyála tócsába gyűlt, és aki többüket is ágyba vitt már. Természetesen Lotti is kivetette rá a hálóját - hogy sikerrel járt-e, azt nem tudom, de egyáltalán nem is érdekelt.

- Sziasztok! - felállva köszöntjük a tanárnőt, majd lecsücsültünk. - Ma a számtani sorozatokat kezdjük el - érzem, ahogy kellemes érzés tölt el az eddigi stressz helyett.

Tagadhatatlanul a matek volt a kedvenc tárgyam. Szerencsére jó volt hozzá a logikám, és élveztem, hogy végre valamiben kitűnhetek, hogy végre valamiben én is érhetek el eredményeket.

Tagja voltam a matlétacsapatnak, sikeresen vettük a nagyobb versenyeket, és rengeteg dícséretet zsebeltünk be a tanári kar tagjaitól.

Miss Marschall felírja a táblára az első képletet, amit lekörmöltem az üres füzetlapom tetejére.

Részletbenenően és logikusan elmagyarázza a megoldás menetét, az eredmények ellenőrzését, majd felad egy tankönyi feladatot.

A könyvem a táskámban lapult, amiért a székem mellé kellett hajolnom.

Mikor a könyvvel a kezemben visszatérek a pad szintjére, egy papírból hajtogatott repülőgép fogad engem a fán.

A csíkos lapot széthajtogatva, egy üzenet ugrik a szemem elé.

Anyuci nyitja ki a száját helyetted? Ezt még megkeserülöd, Prescott. - Lotti

Ereimben megfagy a vér. A hátam mögött próbálok észrevétlenül a lány felé kukucskálni, ám nem néz irányomba, szokásához híven a barátnőivel fecs.

Nyugi, Am, ne félj tőle, ő is csak egy olyan lány, mint te!

A könyv lapjai közt keresgélem a megfelelő oldalszámút, majd a ceruzámat kezembe véve látok neki kidolgozni a sorozatot.

Mivel roppant egyszerűnek bizonyul, én lettem kész a leghamarabb, és jobb kezem automatikusan a magasba lendül.

Ám ekkor észbe kapok, de már késő volt.

- Amelia? - szólít fel a tanárnő lelkendezve.

- Az első tag tíz, a differencia pedig kettő - adom meg a helyes választ, amit Miss Marschall egy bólintással nyugtáz.

- Rendben gyerekek, holnap továbbhaladunk - az órára pillantva észreveszem, hogy csupán egy perc maradt hátra.

Akaratlanul is Jeremiah füzetére esik a pillantásom.

Noha látszott a papíron, hogy a fiú próbált valamit számolni, de össze - visszaság volt odafirkantva.

- Amelia és Jeremiah, kérem fáradjanak egy pillanatra ide! - kér minket a nő.

Odabattyogunk a tanári asztalhoz.

Miss Marschall feljebb tolja hosszú orrnyergén szemüvegét, majd azon át pillant kettőnkre.

- Mr. Waters, elegem van abból, hogy végignézzem, hogyan bukdácsol évek óta a csoportomban. Gondolom szándékszik továbbtanulni.

- Persze - válaszolja gunyorosan a fiú, érett, mély hangja meglepve éri fülemet.

- A tesztben viszont matek is lesz - világít rá a nő, majd tekintetét rám vezetve. - Amelia viszont remekel. Oszlopos tagja a matlétáknak, és minden dolgozata kitűnő - dícsér engem, én pedig megeresztek egy halvány mosolyt. - Amelia, lennél olyan jó, és elvállalnád Jeremiah korrepetálását? Csak rád merném bízni, és így biztos, hogy foglalkozni fog vele.

A hang nem férkőzik ki a torkomon.

A fiú elneveti magát, de látva a tanárnő komoly arckifejezését, inkább becsukja száját.

- Felőlem rendben - felelem, majd a fiúra emelem tekintetem, aki egy vállrándítással adja tudtunkra döntését.

A tanárnő egy kézintéssel küld el minket, én pedig Jeremiah mellett maradok. Próbálok eltekinteni attól, mennyire kellemetlen ez most nekem és a feladatra koncentrálni.

- Nekem a szerda délután tanítás után megfelelne, neked? - érdeklődöm.

Újfent vállvonás.

- Okés, akkor kettőkor a könyvtárban? - pontosítom.

- Rendben van - szólal meg végre, majd a haverjaihoz siet, én pedig szembetalálom magam Lotti dühös, kék szempárjával.

Sziasztok drágák!
Tudoooom, ezer éve raktam ki az első részt, de végre jelentkezem a másodikkal! Véleményeket ne tartsatok magatokban!❤️