A szerelem képlete ✔️

e l e v e n

Egy forrócsokival a kezemben, idegesen helyezem súlypontom egyik lábamról a másikra.

Az iskola kapujában jobbról - balról kerülgetnek ki a beérkező diákok, azonban én kitartóan várok Lottira.

Mikor befordul a parkolóba Lotti apukájának fekete dzsipje, olyan erővel lódulok meg irányába, hogy az egyik papírpohárból kiszalad egy kevésbe tejszínhab.

- Szia, Lotti! - köszöntöm a lányt, majd felé nyújtom a forró italt.

Arca semmi jót sem ígér.

Elkapja kezemből a poharat, majd annak tartalmát barna szövetkabátomra önti.

A szavam is elakad, érzem, hogy a sírás mardossa torkomat.

- Örülj, hogy nem az arcodban végezte, Prescott! - hányja oda nekem a szavakat, amiktől a földbe gyökerezik a lábam.

Kiesik kezemből a megmaradt forrócsoki és ajkam remegni kezd.

- De Lotti ...

- Az isten áldjon meg Amelia! - húz félre a lány, mikor ábrázatomra emeli tekintetét. - Megmondtam, hogy ne beszélgess azon a szaron többet vele! Ráadásul mégis mit hittél? Hogy nem jövök rá hogy igazából te használtál ki engem? Az én tökéletes arcom mögé bújva próbáltál bevágódni nála, vagy mi? Ha azt hitted, te nem vagy neki elég jó, máshogy is megoldhattad volna!

- Hiszen te kértél meg rá, Lotti! - csattanok fel, hajamat fülem mögé tűröm, hogy szemtől szembe nézhessek a lánnyal. - Szívességet tettem neked. Tudhattad, hogy veszélyes mutatvány és nagy a lebukásveszély.

- Nem érted, Amelia! - csapja össze kezeit. - Tudod, azt hittem tényleg jóban lettünk. Hogy a sok üresfejű lány mellett lett egy olyan valaki mellettem, aki tényleg szívesen segít és nem vár el érte cserébe semmit. De valdd be, hogy már az elejétől odáig voltál Jeremiahért csak azt hitted átnézne rajtad. Ez az undorító benne. Bármilyen idegesítő is a többi barátnőm, ők tudják, hol a határ és mennyit érnek. Szia, Amelia! - köszön el tőlem.

Mikor a lány hátat fordít, a könnycseppek utat törnek maguknak. Végigszánkáznak arcomon és én ikegve nyeldesem őket.

Ekkor megpillantom Jeremiaht, akinek szürke sapja takarja aranybarna fürtjeit.

- Je... - kiáltok utána, a srác legnagyobb meglepetésemre felém kapja fejét.

- Menj a picsába, Amelia! - döfi belém a kést.

A lábaim remegnek.

Teljesen megalázva állok a forrócsokitól ázó kabátomban, könnyektől nedves szemeimmel és összetört szívemmel.

Próbálom összeszedni magamat és bevánszorogni az első órámra - ami mi más  lehetne, mint matek.

Ahogy besomfordálom magam a terembe és helyet foglalnék, a fiú azonnal felpattan mellőlem és beül a hátsó sorba Lotti mellé.

Előhalászom a matekfüzetemet, a tolltartómat, majd várom hogy a tanárnő beessen a terembe, ezzel némiképp elfoglaltságot adva nekem.

Miss Marschall szélvész tempóban érkezik meg a terembe, bohókás táskáját levágja az asztalra, majd egy nagy kupac kockás lapot vesz kezébe.

- Mindent tegyetek el villámgyorsan, röpdolgozatot írunk! Számológép elől lehet, azon kívül mást nem szeretnék látni! - hangzik el az utasítás, aminek hallatára megfagy a levegő.

- Tanárnő, erről nem volt szó! - hallom Jeremiaht felszólalni.

- A röpdolgozatnak ez a lényege! Apropó, Mr.Waters! Sikerült Amelianak felkészítenie a valószínűségszámításból tegnap?

Magam elé meredve is érzem, ahogy a fiú lyukat éget szemeivel barna pulóverem hátába.

Mikor a tanárnő az én padomra helyezné a papírt, méregetve végiggörgeti szemeit arcomon.

- Amelia, jól van? - kérdezi halkan.

Bólogatásba kezdek, ám szúrós tekintetéből ítélve egyáltalán nem győztem meg.

Mikor legördül egy újabb könnycsepp, a nő tekintete ellágyul.

- Menjen csak haza! - simítja meg a vállamat. - Majd holnap megírja ezt a dolgozatot. Egyébként is elég ötöse van - küld felém egy mosolyt, amiért igencsak hálás vagyok.

Felveszem magamra a kabátomat, elpakolom a holmim majd felállok a székemről.

- Tanárnő, ha Amelia hazamehet, akkor én is? - Lotti újfent goromba, kényeskedő hangja üti meg fülemet.

- Nem, Cornstein kisasszony, és azt ajánlom, inkább koncentráljon hogy a dolgozata végre értékelhető legyen! - pirít rá a tanárnő.

Halkan elhagyom az osztálytermet, majd a folyosón előveszem mobilomat a kabátzsebemből.

Nagyot sóhajtva oldom fel a képernyőzárat, majd keresem ki anya számát a kontaktjaim közül.

Tudom, hogy otthon mindent el kell mondanom neki.

- Anya? - szólalok bele, mikor felveszi. - Miss Marschall hazaküldött. Nem, nincs baj, vagyis van, de majd elmesélem - hadarok a telefonba. - Igen. Én is. Szia.

Rányomok a piros ikonra a hívás befejezéséhez, majd a zsebembe csúsztatom vissza a készüléket.

Hazafelé az időjárás sem derít jobb kedvre : latyakos, csúnya októberi idő fogad, az ég szürke, szemerkél az eső.

Fejembe húzom vékony sapkámat, majd próbálom kikerülni a keletkezőfélben lévő pocsolyákat.

Egy élelmiszerbolt mellett megakad a szemem egy frissen nyílt Boots drogérián.

Gondolok egyet, és betérek, majd egy kedves eladóhölgy segítségét kérve kiválasztok egy szemhéjpalettét és a felvételéhez szükséges pár ecsetet.

Mivel nem nagyon szoktam elkölteni az anyától kapott havi zsebpénzemet, úgy érzem, nem akkora bűn ezt a pár dolgot megvennem magamnak.

Hazaérve anya haptákba vágva vár rám.

Kezében NeoCitran és Algoflex, másik kezében gőzőlgő, forró tea.

Megpillantva őt, újra elkap a sírás.

Anya gyorsan az asztalra helyezi keze a ügyében lévő gyógyszereket, majd karjai közé zár.

- Jajj édesem, semmi sem ér annyit, hogy így itasd miatta az egereket - vakarja fejem búbját.

Kapkodom a levegőt és elhatározom hogy most töredelmesen mindent elmesélek, töviről hegyire.

- Anya - kezdek bele - tudod, meséltem hogy Jeremiaht kellett korrepetálnom.

- Igen - bólogat.

- Nos, Lottinak tetszik Jeremiah, és megkért valamire. Vagyis inkább kiadta az ukázt - folynak belőlem a szavak, anya pedig figyelmesen, beleszólás nélkül hallgat végig amit roppant értékelek.

- Ez óriási butaság volt, kicsim! - mondja ki véleményét. - Nekem nem szimpatikus Lotti, de ha valóban értékelte amit tettél érte és a szívébe zárt, akkor majd megbocsájt. Végülis nem mondtad egy szóval sem, hogy neked is tetszik ez a Jason.

- Jeremiah - javítom ki két szipogás közt.

Anya arca ellágyul és játékos mosoly kúszik arcára.

- Szóval tényleg tetszik neked.

Megingatom a fejem.

- Nem, anya - ellenkezem, majd mélyről jövő sóhaj hagyja el ajkamat - azt hiszem, beleszerettem.

Itt is lennék az új résszel! Ki mit gondol róla?🙈 Véleményeteket ne tartsátok magatokban!💕