A szerelem képlete ✔️

t w e n t y - s i x

- Szervusz, Amelia - köszön rám a kelleténél kicsit hangosabban, ugyanis szavaira a teremben lévők fele kapja oda fejét érdeklődve.

Hangja fortyog a méregtől és iróniától, hülye lennék ha nem érzékelném.

- Szóval tudod a nevem - vágok neki vissza, köszönését figyelmen kívül hagyva.

Kis barátnői puffogva veszik körül a lányt, aki fortyogva keresi a szavakat. Olyanok körülötte, akár a kis csivavák, ha ételmérgezést szenvednek. Próbálom nem elnevetni magam, pedig inkább vicces, mintsem ijesztő a látvány.

- Mindig nézz a hátad mögé, Ameliácska, ugyanis ott fogok állni. Jeremiah pedig ha az enyém nem lehet, hát a tied sem lesz - csetting egyet, bár több centi hosszú, műkörömnek sem nevezhető karmai majdnem megbánják eme cselekedetét.

Mikor elszélednek előlem és végre a helyemre huppanhatok, azért elgondolkodom Deborah felém köpött szavain.

Feszengve helyezkedek a kényelmetlen széken és nem tudom elűzni fejemből az indulatos fenyegetést.

Deboraht nem ismerem annyira, de elég volt ránéznem, hogy tudjam, cafatokra tépett volna amiért Jeremiah engem választott és nem őt. Talán ha mással látja csókolózni, akkor is hasonló reakciót váltott volna ki belőle? Vagy a személyemmel van a problémája, azzal, hogy én nem vagyok közéjük tartozó, teljesen más stílust és személyiséget képviselünk és valószínűleg sosem lennénk jóban?

A tanárunk belép a terembe, azonban nem tudok koncentrálni az órán, s életemben talán másodjára, de megszegem a szabályt - telefonomat a padra helyezem, a tolltartóm takarásába, majd feloldva a kódot - ami az ominózus lebukós eset óta védi telefonomat az illetéktelen betolakodóktól - azonnal belépek a Lottival folytatott beszélgetésembe, és pötyögni kezdek.

Deborah megfenyegetett, hogy elmarja mellőlem Jeremiaht. Pánikolok - ütöm be a billentyűzettel a sorokat.

Míg lejegyzetelek pár kifejezést a tábláról és fél füllel a dolgozat szót kapom el, telefonom kijelzője fényessé válik és egy üzenetet jelez Lottitól.

Szívesen megmutatnám a lánynak a wc csésze belsejét, de nem ér annyit, hogy bemocskoljam vele a kezecském. Ne foglalkozz vele Ams, csahol mint egy kiskutya, mert elvették tőle a játékat. Majd ketten együtt megoldjuk.💞

Mosolyogva zárom le a képernyőt - jó érzés, hogy számíthatok Lottira. Pár hónappal ezelőtt még elképzelhetetlennek tartottam, hogy akár egy légtérben maradjak vele, nemhogy ilyen közel kerüljünk egymáshoz. Csak a szappanoperákban és a bugyuta tinifilmekben fordul elő ilyen, de azt hiszem, velem mégis megtörtént - Lotti levedlette magáról a tüskés jelmezét és kiderült, hogy valójában a legszeretnivalóbb lány, akihez szerencsém volt. Anya is kezdett bizalmat szavazni neki, miután látta, mennyire egy hullámhosszon vagyunk a bál estéjén.

Ezután a lelkiismeretem tisztaságáért egész órán figyelmesen jegyzetelek, próbálok érdeklődést mutatni a hallószerv felépítése iránt.

Mikor kicsöngetnek, Deborah még utoljára egy igencsak barátságos mosolyban részesít a kis körével együtt, Lotti pedig izgatottan vár rám a folyosón.

- Biztos nem akarod, hogy csináljak valamit? - lelkesedik a lány megleckéstetése miatt. - Semmi komoly. Egy kis hashajtó az italába ebédnél - dörzsöli össze kezeit, akárcsak egy őrült szereplő egy bérgyilkosos filmben. - De talán a patkányméreg sem ártana neki.

- Lotti, dilis vagy - bököm meg a lányt, aki összevihog velem.

Kicsit felengedek az idegeskedésből, ahogy a barátnőmmel viccelődünk, megintcsak hálás vagyok neki, hogy humorral próbálja oldani a feszültségem.

Jeremiah az ivókút mellett ácsingózva vár rám, a víz felé hajol, kortyol párat a folyásból, majd óvatosan megtörli vízcseppes száját.

- Deborah megfenyegette Ameliat - fecsegi el magát Lotti, amiért cserébe szemforgatást kap tőlem ajándékba s egy igencsak erős csípést vékony karjába.

Mélyet sóhajtva várom a fiú reakcióját.

Először összeszűkülnek szemei, majd szemöldökét is felvonja, végül ingatni kezdi fejét.

- Ahhoz hamarabb kell felkelnie, hogy bármit is tehessen - jelenti ki dühösen, majd magához húz és az egész folyosó szeme láttára jutalmaz meg egy csókkal.

- De mondtam már Amsnek, hogy rám számíthat - jelenti ki Lotti, mikor elhúzódunk egymástól.

- Ne aggódj, nem fog tenni semmit. Csak nagy a szája - nyugtat a fiú is, amit nagyon szeretnék elhinni.

- Egyébként mit vesztek Karácsonyra a szüleiteknek? - dobja fel a témát Lotti, ami eléggé váratlanul ér.

- Kicsit előre szaladtál - pislogok értetlenül a lányra.

- Hahóó, te valami párhuzamos univerzumban élsz? - legyez a kezem előtt Lotti. - Egy hónap múlva december huszonöt. Ha nem akarsz az a lány lenni, aki kesztyűt vásárol a szeretteinek, akkor ideje lenne rákapcsolni.

- A kesztyű hasznos ajándék - kel a védelmemre Jeremiah, azonban mindhárman hangos nevetésben törünk ki.

- Komolyra fordítva a szót - kezdek bele - anyával évek óta az a szokásunk, hogy élményt ajándékozunk egymásnak. Szükségünk van a nagy hajtás után egy pár napos anya - lánya programra. Általában wellneshétvégét szokott adni nekem, én pedig színházjegyet vásárolok kettőnknek, vagy elviszem múzeumba - mesélem.

- Ez szuper. Jobb, mint a kesztyű - mosolyog Jeremiah. - Apa annyit dolgozik, hogy általában ajándékot venni már nincs ideje. Ilyenkor jön jól a jó öreg boríték pénzzel - vonja meg a vállát. - Persze ki tudja, mi lesz idén, hogy anya itthon lesz.

Lotti kérdőn összevonja szemeit, azonban látom a fiún, hogy nem szívesen avatná be a családi problémáiba a lányt, nekem pedig nem tisztem feltárni Pandora szelncéjét, úgyhogy legyintek egyet, Lotti pedig vélhetően veszi az adást és nem kérdezősködik.

- Mi sosem töltjük itthon az ünnepeket - Lotti a soron következő, hogy elmesélje szokásaikat. - Annyi rokon van, akik messze laknak és csak ilyenkor látogatjuk meg őket, hogy az a három nap egészében rámegy az utazgatásra. Aztán Szilveszterkor mindig házibulit rendezek. Legalábbis rendeztem, amíg meg tudtam hívni a fél iskolát - sóhajt fel. Látom rajta, hogy azért valahol bántja a tény, hogy elesett a népserűségétől. - De rátok mindenképpen számítok - bök felénk, mi pedig hevesen bólogatunk.

...

A maradék pár óránk hamar eltelik, Jeremiahval megbeszéltünk egy mozit, ugyanis nekem nem kell tanulnom, ő nem akar tanulni, anya pedig engedélyét adta telefonon keresztül.

Az Atlantic pláza mozikomplexuma mellett döntünk, s a jgypénztár előtt állva, egymás szavába vágva soroljuk a szóba jöhető filmeket és döntünk végül az új horrorfilm, a Felelsz vagy mersz? mellett, persze nagyban közrejátszott a tény, hogy Lucy Hale a főszereplő, aki a kedvenc karakteremet alakítja a Pretty Little Liars sorozatban - míg nem volt Lotti, annyiszor végignéztem az összes epizódot, hogy az ő szövegét szinte kívülről fújtam.

Páros nachos menüt rendelünk, s a fiú előzékenyen megengedi, hogy a sajtos szósz kerüljön a műanyag tálkába a csípős helyett - őszintén fogalmam sincs, hogy bírja azt bárki is lenyelni.

A film kezdetéig nincs már sok időnk hátra, így elfoglaljuk helyünket az óriási moziterem leghátsó sorjában, s felvéve a kényelmes, Jeremiah vállára dőlős pozíciót, a chipset majszolva nézem az előzeteseket.

Itt is a folytatás, várom a véleményeket, reakciókat kommentben, csillagocskázni se felejtsetek el!

Btw a Back to you c. történetembe is meghoztam a folytatást, sokat jelentene, ha megkukkantanátok. Az előző rész alatt kértem tőletek shipneveket, rengetegen írtatok nagyon jókat, nagyon jól esett hogy így törődtök az én kis karaktereimmel, haha.

Fun fact, - igazából kevésbé "fun" - de a történetnek nemsokára vége lesz, de ne aggódjatok, még van pár fejezet hátra és más írásokban is találkozhattok majd velem.☺️❤️