A szerelem képlete ✔️

t e n

Ahogy telnek - múlnak a napok és a Jeremiah - val folytatott beszélgetéseink egyre személyesebbé válnak, kezdem kissé árulónak érezni magamat.

Az az igazság, hogy Lotti egész kedves lánynak tűnik - persze mélyen a felszín alatt, de egyre inkább úgy érzem, viselkedése csak színjáték, ezzel próbálja megvédeni magát. Ezért pedig nem ítélhetem el, hiszen sok éven át én is csigaházban éltem, csakhogy elkerülhessem bántalmazásait. Nyilván nem tudhatom, milyen a gimis hierarchia rendszer legtetején ülni, de úgy tűnik, cseppet sem annyira lenyűgöző, mint azt sokan hiszik.

Éppen ezért érzem magamat rosszul amiatt, hogy még mindig én beszélgetek a fiúval, ráadásul egyre rendszeresebben és nagyobb kedvvel. Néha pillanatokra meg is feledkezem a szerepemről, és abszolút magamat adva mesélek egy - két dologról, majd észbe kapva, szomorúan zárom el gondolataimat.

- Képzeld, ma étterembe visz! - szökkel hozzám mosolyogva Lotti, a semmiből felbukkanva.

Haja lófarok és fonat helyett göndörödve omlik alá vállaira, ajkát meggypiros színű rúzs tölti ki, ami mögül kivillan tökéletes fogsora.

A hír hallatára lábam a földbe gyökerezik és fogalmam sincs, hogyan kellene reagálnom.

- Matekon nem próbálod kideríteni, hova megyünk? Nem szeretnék túlöltözni - fecseg tovább mosolyogva, miközben a terem felé tartunk.

- Lotti! - vágok közbe lelkes ömlengésébe. - Mi lenne, ha innentől te beszélgetnél vele? Őszintén szólva, már a te dolgod lenne, nekem kezd kellemetlenné válni - igazítom meg magamon kantáros nadrágom pántját. - Végülis, a te pasid. A te valódi énedet kellene megismernie, nem az enyémet.

A lány sóhajt egyet, majd rám emeli tekintetét.

- Igazad van - vallj be, amin meglepődöm, bár tudom, hogy reális a kérésem. - Mától leveszem a válladról ezt a terhet. Csak kérlek, derítsd ki, hova visz!

Bólintok egyet, majd a terembe beérve elfoglaljuk a helyünket.

Kisvártatva Jeremiah is levágja mellém magát a padba.

- Hallom vacsizni viszed Lottit - kezdek bele azonnal a kíváncsiskodásba.

- Igen, a kedvenc éttermembe - bólogat, majd fellapozza kockás füzetét és elém tolja az egyik példát.

Múlt órán a valószínűségszámítás témakörét kezdtük boncolgatni, ami nekem nem tűnik olyan bonyolultnak - ellenben a göndör hajú fiúval.

- Az melyik? - érzem, hogy túlfeszítem a húrt, de tudom, Lotti a lelkemre kötötte az étterem hollétének kiderítését.

- De kíváncsi itt valaki! - húzza telt ajkait mosolyra, elővillannak hófehér fogai. - Ne hidd hogy elmondom, tudom, milyen pletyisek a lányok. Szaladnál és elmondanád Lottinak.

Érzem, ahogy elönt a pír és a táskámban tárolt palackomért nyúlok, majd kortyolok a hideg vízből.

- Nos - hajolok a fiú füzete felé, így próbálva elterelni gondolataimat a tegnap esti beszélgetésről és a fiú észveszejtően dögös mosolyáról. - A valószínűség maga az a kedvező esetek száma, osztva az összes esettel. Például, ha te a haverjaiddal öten elmentek moziba, majd a büfésorban állva azt mondják, egyikőtök kaphat egy ingyen popcornt, ezt az egy alatt az öt képlettel írhatjuk fel, ugyanis öten vagytok és egy személyt veszünk. Így érthető?