A szerelem képlete ✔️

t w e n t y

- Nem is tudom, mit mondjak ... - hebegek a fiú előtt, az imént lezajlott csetepatét követve. - Nem kellett volna így lehordanod.

- Amelia, ez a lány szándékosan cseszte el a neved - ingatja a fejét.

- Tudom - értek egyet. - De nem ér ennyit az egész. Én nem érek ennyit - nyelek egy nagyot.

- Ezt egyszer s mindenkorra hagyd abba, de inkább bele se fogj, kérlek! Szerintem nincs ilyen, hogy valaki többet vagy kevesebbet ér a másiknál, egészen addig, amíg nem szolgált arra rá. Te pedig korrepetáltál engem, mert Miss Marschall megkért rá. Nem származott belőle neked semmi előny, csak készséges voltál, ráadásul én is egy tapintatlan köcsög módjára bántam veled.

- Hát.. - kezdenék bele.

- Én nem kértem még elnézést. Sajnálom, hogy ok nélkül voltam veled az elején bunkó.

- Utána kicsit rászolgáltam - ismerem be, majd belekortyolnék a jegeskávéba, de már csak a habot érzem nyelvem hegyén, ahogy a szívószálba szippantok.

- Az sem adott volna indokot nekem arra, hogy bunkó legyek. Ne haragudj.

- Bocsánatkérés elfogadva - mosolyodom el, s érzem, hogy lelkem is velem együtt mosolyog.

–––

Másnap reggel, alig hogy letett a busz az iskolához közel eső megállóban, Lotti már a megálló padján ülve, türelmetlenül lesi óráját, s mikor megpillant engem, akkora vigyor telepszik arcára, minta visszarepült volna az oviba.

- Minden apróó részletre kíváncsi vagyok - karol belém, s az iskola felé vesszük az irányt. - Persze a nagyon mocskosakra nem.

- Jesszus, Lotti, csak kávéztunk - forgatom a szemeimet. - Egyébként jól sikerült. Képzeldd, felbukkant Deborah - Lotti megtorpan egy pillanatra a hír hallatán, de aprót rántva rajta, újból mozgásra bírom.

- Ezt nem hiszem el - ingatja a fejét, barna haja össze - vissza repked a masnija körül. - Úgy megfojtanám azt a bigét.

- Ne aggódj, Jeremiah elrendezte helyetted is.

Oldalra sandítva is jól látom, ahogy a bambi szemei még jobban kikerekedtek.

- Most. Azonnal. Mondd. El. Mi volt - tagolja mondatát szóról szóra izgatottságában.

- Egyszer csak megjelent a kávézóban az asztalunknál. Elvileg véletlenül, bár fogalmam sincs, honnan tudhatta volna, hogy ott leszünk. Jernek edzése volt előtte, maximum kiszedte az egyik haverjából, ha nekik egyáltalán elmondta - vonom meg a vállam, majd kikerülünk egy sprintelő alsóbb évfolyamos fiút a suli kapujában. - Köszönt nekünk, persze engem valami teljesen más néven szólított, erre a fiú először halkan közölte vele, hogy Amelia vagyok.

- Az a büdös kis ...

- De mivel a csaj azt sem értette, mit mond, erős hangnemben adta újból tudtára, hogy mi a nevem - fejezem be a történetet, mielőtt Lotti valami kedves kis szóval illetné Deboraht.

- Azta - nyögi ki barátnőm. - Ez kedves volt tőle, hogy kiállt érted.

- Ugye? - mosolyodom el örömtelien, hogy nem csak én tartottam sokra Jeremiah védelmét.

- Beszéltetek azóta? Elkérte a számod? Mikor randiztok legközelebb? - halmoz el kérdésekkel Lotti, miközben a szekrényem kódját ütöm be.

- Igen, beszéltünk, igen, elkérte és még nem tudom mikor találkozunk legközelebb - vonom meg a vállam, majd az utolsó ötöst is beírva, kinyitom a szekrényem színes ajtaját s kiemelem belőle az első órára szükséges történelem könyvem és a hozzá tartozó atlaszt, majd bezárom a szekrényem.

- Na és mit írt? - kíváncsiskodik tovább.

Előhalászom táskámból a telefonom, beütöm a képernyőzárat, s az üzeneteket megnyitva dugom Lotti orra alá Jeremiah este írt sorait.

- Remek volt a randi, örülök hogy eljöttél, várom a következőt?! - olvassa fel hangosan Lotti, teljesen elaléltan. - Ez nagyon aranyos - használja újból ezt a jelzőt. - Nézdd, ott is van Mr. Védelmező - bök a szekrénysor végébe, ahol valóban megpillantom Jeremiaht pár focis barátjával ácsingózni. Mikor észreveszi, hogy mindketten felé bámulunk, elmosolyodik s int nekünk egyet, mire az egész kis csoportja emeli ránk tekintetét.

- Uhh, láttad azt a fekete hajú félistent mellette? - harapja be alsó ajkát Lotti. - Sosem láttam még a suliban.

- Várj csak - rökönyödöm meg. - Mi van Adammel? Azt hittem, ti is randizgattok, vagy alakul köztetek valami, annyira jól mutattatok együtt.

- Nos, Adam végtelenül aranyos fiú és mellékesen dögös is, de nem játszunk egy ligában - vonja meg vállait.

Értetlenül meresztem rá szemeimet, mire halkan folytatja.

- Adam nem a lányokért rajong - világosít fel.

- Ohh - jövök rá végre. - Sajnálom - húzom el a számat. - De hidd el, valahol vár rád egy fiú, aki megbecsül téged és nemhogy a lányok érdeklik, hanem csakis te - kacsintok rá Lottira, majd a csöngő megszólaltával bevonolunk a terembe.

A történelem nem tartozik a kedvenc tárgyaim közé, jobban mondva a tanár nem tartozik a kedvenceim közé. Mr. Peterson rettentően szigorú és szurkálódó személyiségű, akinek elsődleges nevelési módszerei közé sorolható a diák megszégyenítése társai előtt.

Ígyhát beszélni, nem figyelni az óráján, vagy késni arról nem von semmi jót maga után.

Ez az egyetlen óra, amin igyekszem jó hátra húzódni, hogy a tanárúr villámokat szóró tekintete adott esetben ne belém csapjon.

Alighogy helyet foglalunk az utolsó előtti sorban, Mr. Peterson máris belép a terembe.

- Jó napot, osztály! - szólal meg fagyos hangnemben. - Leülhetnek - ad engedélyt a székünk elfoglalására. - Valaki írja fel, kik hiányoznak.

- Jeremiah vajon hol késik? - súgja nekem Lotti. - Pete ma a szokásosnál is rosszabb - hívja a gúnynevén a tanárt.

Ekkor kinyílik az ajtó és az emlegetett szamár belép rajta.

- Mr. Waters - mérite végig a fiút Peterson s közben végig ingatja kopasz fejét. - Tudja, hogy nincs ínyemre a késés- cicceg. - De sebaj, a többiek biztos örülni fognak, ha mesél kicsit nekünk az első ipari forradalomról - kinyitja tanári naplóját, lapoz párat, majd a tábla felé int, jelezve a fiúnak, hogy fáradjon oda.

Jeremiah ledobja táskáját a padra, ahol ülni szokott, majd higgadtan a táblához nyargal.

- Az első ipari forradalom a második előtt volt - kezd bele feleletébe, s látom rajta, maga is alíg bírja ki nevetés nélkül, a többiek azonban őrült viháncolásba kezdenek.

- Ezzel azt akarja mondani, hogy "nem tanultam, Mr. Peterson"? - sóhajt mélyet a tanár.

- A legnagyobb bizonyossággal - bólogat.

- Elégtelen - körmöli be a jegyet, majd elhessegeti a fiút a tetthelyszínről.

- Olyan dilis - súgja nekem oda Lotti ám ő maga is mosolyog.

Mr. Peterson belekezd a mai anyagrészbe, felírja az óra címét a táblára, én pedig az előttem fekvő füzetembe azonnal másolni kezdem a táblára szélsebesen odakanyarított sorokat.

A telefonom pár percen belül halkan megrezdül táskámban.

Óvatosan, hogy a férfi ne vegye észre, az asztalra helyezem a készüléket, de szerencsére az előttem ülő fiú tökéletes takarást nyújt nekem.

Megérte ez az egyes a tegnapi randiért cserébe. 😌 Találkozunk ebédszünetben a menzán?🙃 - fogad a kijelzőn az üzenet Jeremiahtól.

Meg is érkeztem az új résszel, jelentem túl vagyok az emelt német szóbelin, ami tekintve, hogy három éve masszívan nem beszéltem a nyelven, egész jól sikerült. Folytatás került fel a Back to you - ba is, lessétek meg, ha gondoljátok!💗