A szerelem képlete ✔️

t h r e e

Bármennyire is féltem tőle, a szerdai nap hamar elérkezett.

Bár Lotti melegebb égtájra küldő tekintetének kereszttüzében vészelem át a napot, az igazi félelmem a délutáni korrepetálás, ami körül minden gondolatom kering.

Mélázva nyitom ki fémszekrényem, helyezem bele az előző óráról nálam maradt kémiafelszerelésem, majd kihúzom belőle a matekot és a fekete számológépem.

Becsukva az ajtót, idegesen veszem tudomásul, hogy az alig pár szekrényre mellettem álló Lotti tökéletes ívvel tűzpirosra kent ajkai közelednek felém, majd szóra nyílnak.

- Hallottam, hogy te korrepetálod Jeremit - hosszú ujjaival indulatosan becsapja orrom előtt a szekrényajtóm, ami érzekése miatt nyitva maradt.

Fülem mögé simítok egy hajtincset, ezzel próbálva leplezni félelmem, de hiába. Lotti, akár egy kutya, kiszagolja a stresszt a levegőből és fölényesen vonja fel pisze orrát.

- Jeremiah a neve - bököm ki, azonban azonnal megbánom a tettem. Lotti arca ugyanis eltorzul, szája vékony csíkká szűkül.

- Te engem ne oktass ki! - lóbál szememtől pár centire műkörmös ujjával. - Ajánlatot teszek neked - vonja fel szemöldökét.

Hitetlenül állok a mondata hallatán.

- Miféle ajánlatot? - ejtem ki halkan a szavakat.

- Ha van szemed, magad is láthatod, hogy Jeremiah milyen tuti pasi. Nos. Ha összehozol vele, békénhagylak.

Hüledezve meredek a lányra. Először fel sem fogom szavait, nem tudom, megsértődjek-e azon, hogy ilyen feladatot szánna nekem, ráadásul mindenféle alap nélkül elvárja hogy megtegyem neki.

- Ezt mégis hogy csináljam? - érdeklődöm.

- Kicsi Amelia! Ezt - mutat végig testén - elég sokan akarják. Jeremiah is, csak kell neki egy kis hátszél, amit majd te szolgáltatsz. Mondj rólam jókat, meséldd el milyen jó barátnők vagyunk.

- Miért adna az én véleményemre? Ráadásul nem vagyunk barátnők ...

Agyam ide - oda cikázik a gondolatok közt.

- Te fogod megmenteni a bukástól, biztos hálás lesz neked valamennyire. És hogyne lennénk barátnők - megsimítja karom, majd negédes mosolyt villant felém. Szörnyen ördögi ez a lány ... Nem riad vissza semmitől, annyi szent.

Végigcikázik bennem egy rossz érzetet adó hullám, amit a lány szavai váltottak ki.

- Már ma elkezdheted - húzza fel szemöldökét. - Na pá! - hint felém egy puszit, majd otthagy.

A szavam is fennakad. Hogy képzeli, hogy csak így kihasználhat engem mindazok után, amit tett velem? Miért nem tudja ő maga elintézni, megkaparintani a fiút?

De ezzel egyidőben az a bizonyos "békénhagylak" ígérete nagyon vonzónak hangzik. Az a fajta lány, aki nem riad vissza sem fenyegetéstől, sem szitokszótól, főleg a mögötte álló klónjai segítségére is számíthatva. Talán ez az egyetlen módja, hogy Lotti ne keserítse meg a hátralévő két közös évünket.

A délutáni próbák, edzések, fakultációk megkezdése miatt sok - sok diák cikázik a folyosón, akiket ügyesen kikerülök.

A büféből gyorsan kérek egy kávét, majd a könyvtár ajtaját kinyitva lépek be a helységbe.

A könyvtárt mindig is szerettem ; egy lépcsőn lehet feljutni a galériába, ahol az igazán régi darabokat tartják. A nagy térben pedig rengeteg pad helyezkedik, ami a tanulnivágyó diákokat fogadja. Az irodalmi kör foglalkozásainak is ez szolgál helyszínül.