A szerelem képlete ✔️

f o u r t e e n

A biológiateremhez érve teljesen magába kerít az érzés : totális idiótának néztem Patrickot, felültettem, és ennek a szónak az összes létező szinónímája kavarog a fejemben.

Lotti kérdőn emeli rám tekintetét.

- Mi a baj, csajszi? - érdeklődik, arcán a megbánás legkisebb jele nélkül.

- Csúnya dolgot tettünk, Lotti - hangosítom ki ami a fejemben jár.

- Ams - simítja meg puha hajam - nézdd, talán tényleg nem volt kifejezetten elegáns húzás, de szerinted Patrick nem örülne akkor is, ha tudná miért mész el vele?

Valóban, Patrick évek óta udvarol nekem, szegény nem vette észre, hogy a vonzalom nem kölcsönös. Talán igaza van a barátnőmnek.

- Ne is törd ezen a fejed - legyint egyet a szótlanságomat követően.

Bólintok egyet, majd belépünk a terembe és elfoglaljuk a helyünket.

- Ezt nem hiszem el - súgja nekem Lotti és meredten az ajtóra szegeződik tekintete.

Követem ezt az irányt, és megpillantom azt a lányt, akiről Lotti mesélt - Deborah Payton kicsit sem finomnak mondható alakja. Fekete haja szögegyenesen keresztezi arcát, amin egy magabiztos mosoly ül.

Azonban meglepni csak a vele szemben álló személy tud - aki ki más is lehetne, mint Jeremiah.

A torkomban dobog a szivem, érzem ahogy apró kezeim ökölbe szorulnak.

Lotti a tenyeremért nyúl, majd erősen megszorítja azt.

Deborah negédesen nevetgél Jeremiahval, a fiú pedig hajába túr és kivillantja tökéletes fogait.

A beszélgetés végén a lány bólint egyet, majd integetve köszön el a fiútól.

Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam semmit sem leolvasni a szájukról.

Azonban ahogy a lány Lotti régi barátnői gyűrűjébe kerül, hangosan és jól érthetően adja tudtukra a beszélgetés témáját.

- Jeremiiiiiiah meghívott a bálba! - ujjong, azonban ahelyett, hogy a kis sleppjének célozná, egyenesen felénk néz, szemöldökét pedig a magasba tolja.

Érzem, ahogy Lotti is megfeszül mellettem, a cicaharc megkezdésének lehetőségétől csupán a tanárnő szabadít meg minket.

- Osztály, felállni! - üdvözöl minket belépve a terembe.

Miután újra helyet foglalhatunk, belekezd a mai tananyagba, azonban most nem hoz lázba a központi idegrendszer ecsetelése.

Csakis Jeremiah és Deborah körül pörögnek gondolataim.

Ez is egy újabb trükk, vagy tényleg így akarja tudtomra adni, hogy a lányt sokkal vonzóbbnak találja? Vajon Lotti és anya az én megnyugtatásomra mondogatják, hogy Jeremiahnak én tetszem?

A füzetem oldalának szélén megjelenik egy kis üzenet.

Tojd le, Amelia, sokkal szebb és értékesebb vagy nála! - áll ott ez a sor Lotti dőlt írásával.

Jeremiah szerint nem - válaszolom alá.

Jeremiah nem vak, csak mérges és dühös

Remélem igazad van - biggyesztem oda, majd a táblára pillantva látom, jó pár sorral lemaradtam, így szélsebesen pótolni kezdem füzetembe.

Kicsöngetve bioszról, mindenki az ebédlő felé veszi az irányt.

Fél óra pihenés most nagyonis jól fog jönni.

Mivel Lottinál töltöttem az éjszakát, az anyukája, aki egyébként a sajátom után az egyik legkedvesebb nő, akivel valaha találkoztam, természetesnek vette hogy nekem is rendel valamit másnapra abból az étteremből, ahonnan lányának szokott, így a hatalmas, hosszan kígyózó sortól megszabadulva, leülünk egy kettes asztalhoz és elővesszük a dobozba csomagolt ebédünket.

- Anyukád nagyon jól választott nekem, Lotti - motyogom, miután lenyelem az első falatot a gordon blue-ból. - Eddig utáltam, de egész finom.

- Ugyan, ez természetes - vonja meg vállait a lány.

- Te is nálunk aludhatnál a héten - vetem fel az ötletet.

- Nagyon szívesen - mosolyodik el.

Csöndben folytatjuk az ebédet, majd limonádéval koronázzuk meg, ami szintén isteni finom.

Mikor újfent megpillantom Jeremiaht a fekete hajú boszi társaságában, a korty kis híján rossz helyre csusszan, de egy köhögés megoldja problémáim.

Deborah önfeledten trécsel Jeremiah haverjaival, a fiú pedig néha átkarolja a lány vállát.

Lottival egyetemben feléjük fordulva várjuk a dolgok alakulását.

Mikor a lány a fiúk mellett elhelyezkedne a fából készült ebédlőasztal tetején, az halkan, de megreccsen.

Bár gonosz dolog, de Lottival azonnal elnevetjük magunkat, amit Deborah denevérfüle elkap és rosszalló pillantásokkal találjuk szemben magunkat.

Lotti összszedi ebédünk maradványait, majd elhagyjuk a terepet.

- Hihetetlen hogy azt hiszi, nem átlátszó amit Debbel művel - hozza fel a témát Lotti.

- Ez nekem túl sok dráma egy napra - ingatom a fejem és valóban így érzem.

Amíg Jeremiah Waters a hülye matek óráink révén nem lett mindennapos része az életemnek, csupán Lotti bántó szavaival kellett megbírkóznom, ehelyett most egy fiú került a középpontba.

Jeremiah minden elképzelésemnél nagyobb falatnak bizonyul : bár betekintést engedett a felszínes jelleme alatt rejtőző énjéhez, ugyan olyan gyorsasággal zárult újra be.

Kedvetlenül csoszogok Lotti mellett, fejem fáj a sok benne végbemenő gondolattól amit a fiúra pazarlok.

- Inkább azon gondolkodjuk, milyen ruhát vegyünk fel - veti fel Lotti. - Nekem van pár alkalmi ruhám, ha gondolod nézdd meg őket mielőtt elmegyünk vásárolni - csicsereg tovább.

Bármennyire szeretnék vele együtt örülni, én fele annyira sem várom a bált.

Drágáim!
Tudom, iszonyat sokáig nem raktam fel új részt, de muszáj volt a sulival foglalkoznom! Ez a rész nem sikeredett valami izgire, dehát nem siethetem el a történéseket, nem?🤔🤫