A szerelem képlete ✔️

t w e n t y- o n e

Az ebédszünetben, amit remegő testtel és görcsbe állt gyomorral vártam, lassan közelítem meg az ebédlőt.

Lotti mindvégig higgadtságra int és szemeivel Jeremiah helyes barátját kutatja a helységben.

Mikor odaérünk, a fiú, díszes baráti társaságával már helyet foglalt egy asztalnál, s göndör tincseit csavargatva kutat szemével utánam, s mikor tekintetünk összetalálkozik, mosolyogva int felénk.

Lehuppanunk az asztal egyik oldalára, s szemben velünk ül Jeremiah pár barátja, köztük az a fiú is, akit Lotti kiszúrt magának.

- Sziasztok - köszönt minket Jeremiah, s vele kórusban a többiek is, ki teli szájjal, ki illemtudóbban nem kezd neki az ebédjének addig.

- Meg kell hagyni, nagyon szórakoztató volt a töri órai feleleted - fordul a fiú felé Lotti. Hirtelen eszembe jut, hogy ők ketten egyáltalán nem beszéltek az ominózus lebukásunk óta, így lélegzetvisszafojtva várom, hogy mi sül ki ebből.

De a fiú úgy tűnik, túljutott már sérelmein, ugyanis Lotti felé dob egy óriási mosolyt, majd viccesen meghajol, minek következtében fejét nagy csattanással az asztal oldalának vágja.

- Uhh, basszki - kap a fejéhez, a haverjai pedig máris cikizni kezdik az ügyetlen lépéséért.

- Nagyon fáj? - nyúlok fejéhez, Jeremiah azonban a levegőben elkapja kezem, s az övébe helyezi azt.

- Nem, annyira nem - vonja meg a vállát, majd krákog egyet. - Craig, eljössz velem kajáért? Ams? - érdeklődik.

- De, persze - bólogatok, Craig füle mellett azonban elsiklik a mondat és a mellette ülő fiút piszkálja.

Feltápászkodom a fehér padról, s a fiú mellé szegődöm.

Azonnal megcsapja orrom a jellegzetes parfümjének illata, amit azóta bár éreztem másokon is, én már hozzá kötöm. Mintha ez lenne a Jeremiah illat.

- Ne haragudj, én igazából kettesben terveztem ebédelni veled - kezd szabatkozásba - de a srácok kiszagolták, hogy mi a helyzet. Elolvasták az üzenetet, amit írtam és nem tágítottak amellől hogy lecsekkolnak mindannyian.

Szemeim elkerekednek, de végül csak egy halk kuncogás hagyja el a számat.

- Ne aggódj, bármit mondanának, úgyis az számít, hogy én kedvellek - mondja, mire arcom eperpirossá változik, s próbálom hajkoronámmal takarni pirongásom.

Mire a sorban az elejére jutunk, kétszer néztem át az egész kínálatot, s a pizza mellett döntök, a fiú pedig valami paradicsomszószós húst kér.

- Nem ehetek most ilyen kajákat - bök fejével a pizzám felé. - Jövő héten meccsünk lesz.

- Áhh, szóval a pizza rossz kaja - bólogatok, de inkább viccesen mint sértődötten.

- Nem a bajnokok eledele - ingatja fejét.

- Szépek vagyunk - nevetek fel.

- Te minden bizonnyal - mondja ki halkan, s arcom újra elvörösödik, pont, mikor a többiekhez visszaérve lehuppanok Lotti mellé, aki közben vircsaftba került a vele szemközt ülő fiúval, aki minden bizonnyal az, akit kinézett magának reggel. Arca csak úgy ragyog, kezei az ölébe ejtve kulcsolódnak össze, látszik, hogy feszült. A srác azonban érdeklődően hallgatja, ahogy Lotti a balettról mesél neki.

- Nem hinném, hogy az vagyok, de köszönöm, jól esett - szedem össze a bátorságom és reagálok a fiú bókjára.

- Újabb dolog, amiről le kell szoknod - húzza fel dús szemöldökét. - Na majd segítek benne.

Az ebédszünetnek hamar vége szakad, Jeremiahval megbeszéltünk egy újabb találkozót szombatra, ameddig már csak három nap van hátra, amit valószínűleg tűkön ülve, óráról órára számolgatva fogok várni.

Lotti kivirultan lépdel mellettem a rajz óránknak helyet adó terem felé, s telefonja kijelzőjét nézegeti minden másodpercben.

- Látom, sikerült kideríteni a srác nevét - kezdek érdeklődni.

- Igen - bólogat óriási hévvel. - Bruce a neve, és mint kiderült, eddig is ide járt, csak valahogy elkerülte a figyelmem - tekintete teljesen áhitatossá válik. - Jeremiahval pár hete lett jóban, mióta bekerült a csapatba egy másik srác helyett, aki kicsaptak a suliból, mert drogot hozott be a bálra. Nem is tudtam. Na mindegy - vonja meg a vállát. - Állatorvosnak szeretne tovább tanulni és van két labradorjuk.

- Akkor biztos jobb matekból, mint Jeremiah - mosolyodom el.

- Nála mindenki jobb, már bocsánat - kuncog fel. - Bár néha én sem érzem az egészet.

- Tudod, hogy nagyon szívesen segítek, ha gond van - kapaszkodom bátorítóan a karjába.

Belépve a rajzterembe, a tanárúr kitörő lelkesedéssel fogad minket.

- Szervusztok, foglaljatok helyet! - csapja össze tenyereit. - Mindenkinek osztottam egy lapot és temperákat, a mai órán ezt - lép a körbe helyezett padok belső terébe, s lerántja a leplet az emelvényen nyugvó valamiről - ezt a kancsót kell lefestenetek, a lehető legjobb tudásotok szerint! Jó munkát! - kíván szerencsét, majd elfoglalja szokásos sarokbéli helyét s lapoz egyet aktuális könyvében.

A terem fehér falain megszakítás nélkül festmények, vagy éppen diákok munkái találhatóak, az ablakpárkányban pedig ókori görög alakokat ábrázoló, fehér mellszobrok.

Lottival megrökönyödve pislogunk a törött, kék-fehér mázas kancsóra. Bennem egy cseppnyi művészi véna sincs, már ami a rajzolást, festészetet illeti, de legjobb tudomásom szerint Lotti is inkább csak a táncolásban tehetséges.

Egymásra nézünk, s halkan felnevetünk, majd a ceruzával ami a festékek mellett fekszik, megpróbálunk valami kicsit is kancsóra emlékeztetőt a papírra vázolni.

- Miért nézegetted a telefonod idejövet? - jut eszembe a kérdés.

- Bruce elkérte a számom és azt mondta, írni fog az utolsó óránk előtt, mert haza szeretne kísérni - mosolyog teli szájjal.

- Nem ért elhallgatni előlem - bököm oldalba. - Hazakísér, milyen kis régimódi.

- Őszintén szólva, az utóbbi pár évben tapasztaltak és átéltek után erre vágyom a leginkább - sóhajt fel. - Hogy bármi legyen a vége, de szépen indult.

Sosem kérdezgettem Lotti fiú ügybeli múltja felől, azonban a pletykák mindig megcsapták a fülem, bármennyire nem tartoztam a menő lányok közé, s nem voltak barátnőim - a mosdó, a folyosó, de még a matekórák is ettől voltak néha hangosak. Lotti pedig mindig tűrte, holott talán a fele sem volt igaz, vagy elferdült a történet félúton hogy a fiúnak nagyobb sikerélménye legyen a haverok körében, ő mindig felszegett fejjel vonult végig a pletykarengetegen, a kis sleppje pedig nyilván csak arra volt jó, hogy adott esetben neki ugorjanak annak, aki szemtől szembe szidja mégkirálynőjüket, de lelki támaszt nem nyújthattak.

- Min gondolkodtál el így? - érdeklődik Lotti.

Megrázom a fejem, hogy visszatérjek a valóságba, majd az asztalra esik a tekintetem s megpillantom a papírra skiccelt krikszkrakszot amit elmélkedésem közben kerülhetett oda.

- Ennél kancsósabb kancsót még nem láttam - tartom magam elé a képet, s összenevetek barátnőmmel.

Kérésetek számomra parancs, itt a folytatás😌💞 A Back to you-ba valószínűleg jövőhét vége felé hozok új részt, hiszen oda hosszabb fejezeteket tervezek és szerdán végre valahára befejezem az érettségimet a szóbelikkel, de ígérem megéri várni rá, addigis csekkoljátok a prológust és a kikerült első részt!😉😌

U.i.: Hogy tetszik az új borító? Szerintem egész jó lett, ahhoz képest hogy mennyire nem bízom magamban néha ilyen téren. Ti is kérhettek tőlem borítót  mostmár a könyvborítós könyvemben.