Parázs (Befejezett)

13. fejezet

PARÁZS

Miután Ryan újrakötözte a sebeimet, elég nehezen, de sikerült átöltöznöm - szerencsére segítség nélkül. Kezdtük megszokni, hogy egymás előtt kell öltözködnünk, de azért udvariasságból elfordultam, mikor Ryan nekiállt átöltözni. Felállni nem tudtam, úgyhogy ülve összepakoltam a cuccaimat.

- Parázs... - kezdte Ryan a hátam mögül.

- Hm?

- Honnan tudtad, hogy Zenobia nem Phil?

Nem válaszoltam egyből. Próbáltam végiggondolni a tegnap történteket, és keresni a megfelelő szavakat, amik leírják, mit is éreztem akkor. Emlékeztem, milyen gyorsasággal és erővel áradt szét bennem az adrenalin, és éppen ezért a részletek nem voltak teljesek a fejemben. Gyorsan, minden megfontoltság nélkül cselekedtem. Miközben a takarókat belegyömöszöltem a hátizsákomba, próbáltam magyarázatot adni Ryannek.

- Elég sok dolog történt, ami nem Philre vall.

- Például?

- Például, amikor a völgyben észrevette, hogy megsérültél. Az igazi Phil ellenőrizte volna, hogy nem tört-e el a karod, és az én béna kötésemet kicserélte volna.

- És ennyiből rájöttél? – hökkent meg.

- Természetesen nem – ráztam meg a fejem. – Azzal magyaráztam, hogy biztosan csak fáradt, de aztán eszembe jutott, hogy ha nekünk több napba telt eljutni a völgybe, akkor ő eleve nem érhetett oda olyan hamar.

- De ott van Phil másik képessége, a gyorsaság.

- Ez igaz, de a mellékképességek elég sok erőt vesznek el. Vagyis nem tudott volna akkora vihart kavarni, miután használta a gyorsaságát - próbáltam minél érthetőbben és világosabban fogalmazni. - A mellékképességek tulajdonképpen a saját erőd manipulációi.

Elgondolkozva nézett rám, látszólag még sosem hallott erről, és most talán össze is zavartam egy kicsit.

– Elmagyarázom, mire is gondolok pontosan – mosolyodtam el. Kicsit arra emlékeztetett ez a helyzet, mikor Nicknek próbálok elmagyarázni egy számára idegen, vagy szokatlan dolgot. Ő is ilyen hatalmas szemekkel szokott méregetni. Megpróbáltam felállni, de a sérüléseim miatt úgy tűnt, mintha csak vergődnék. Ryan megsejtette, mit akarok, így óvatosan felsegített, és amikor látta, hogy stabilan állok, elengedett. Az érintése nyomán ismét úgy éreztem, hogy kikristályosodik a bőröm, de most igyekeztem figyelmen kívül hagyni ezt az érzést.

– Szóval... Ahogy azt te is tudod, minden kazamatánban áramlik az energia, amit aztán elő tudunk hívni. Azért vagyunk erre képesek, mert bennünk erősebb ez az energia, mint az átlagos emberekben - a tenyeremre összpontosítottam a figyelmem, és egy tűzgömböt hoztam létre. A lángok nyaldosták a bőröm, de nem tudtak kárt tenni bennem. Ryan tekintete a gömbre szegeződött. Úgy láttam, mintha kicsit tartana tőle, talán az erdőbeli találkozásunkat juttattam az eszébe. Ezen kuncognom kellett, mire ő rosszallóan összeráncolta a szemöldökét. – Most előhívtam az energiám, bárki láthatja, sőt, bárki érezhetné is... bár az alighanem fájdalmas lenne a számára - kaján vigyorra húzódott a szám, de már Ryan sem bírta tovább mosolygás nélkül. – Ha azonban ezt az erőt nem hívom elő, hanem a saját testemen belül próbálom alkalmazni, akkor ez történik – elmorzsoltam a tűzgömbömet, majd arra összpontosítottam, hogy az erőm a testem minden zugába szétáradjon, de ne csapjon ki, ne legyen látható. Éreztem, ahogy átjár egy hőhullám, és kellemesen bizsereg minden egyes sejtem.

– Felcsavartad a fűtést – mosolyogta Ryan.

Bólintottam.

– Akkor neked ez a mellékképességed? – kérdezte.