Parázs (Befejezett)

8. fejezet

RYAN

Másnap hiába kerestem Parázst, nem volt a szobájában sem, és a környéken sem láttam sehol. Nick rohant oda hozzám, hogy megtudja, merre van a nővére.

- Fogalmam sincs – válaszoltam. – Én is őt keresem.

- Mostanában sokat vagytok együtt – nézett fel rám kíváncsian.

- Így van, öcsi – borzoltam össze a haját mosolyogva. – Netán félted tőlem a nővéredet?

- Nem, én csak téged féltelek – felelte vigyorogva.

- Ezt meg hogy érted? – ráncoltam össze a szemöldököm.

- Á, semmi – rántotta meg a vállát, majd a fogashoz lépett, hogy felvegye a kabátját, aztán elindultunk megkeresni Parázst. Fogalmam sem volt, hova tűnhetett, mostanában egész ügyesen tudtam a nyomába szegődni, erre tessék. Úgy néz ki, még mindig túl tud járni az eszemen.

Nick – akárcsak a nővére – nagyon jól kiismerte magát a környéken. Megnéztük azokat a helyeket, ahol Parázs járhatott, de nem jártunk sikerrel. Legalább egy órát töltöttünk a hidegben, és lassan közeledett az este. Nick egyszer csak elkiáltotta magát, és nekiiramodott.

- Ott van! – kurjantotta.

- Hé, várj meg! – szóltam utána, de alig bírtam követni. Hogy lehet egy gyerekben ennyi energia?

Egy tó partjához rohant, majd gyorsan vetkőzni kezdett, amíg kisgatyában nem állt előttem.

- Te meg mégis mit művelsz? – hüledeztem.

Nick hevesen dörzsölni kezdte a karját, és topogott mezítelen lábával a hideg miatt.

- Fürdök! – rikkantotta, majd se szó, se beszéd, belegázolt a tóba.

Tátva maradt a szám, szinte éreztem, ahogy Nick lábát körülöleli a jeges víz, és egyből arra gondoltam, hogy biztos le fog törni a micsodája, mint azoknak a rosszul sikerült Puttó szobroknak. Erre a gondolatra férfiasan megrázkódtam, és egy halk szitokszó is elhagyta a számat.

Újabb döbbenetként ért, mikor a tóból Parázs feje bukkant elő, és elégedetten kapott levegőért. Vizes haját hátrasimította, s mikor észrevette Nicket, lefagyott a mosoly az arcáról.

- Nick! Mit keresel itt? – kérte számon.

Nick ekkor már boldogan úszkált, és felém kalimpált.

- Ryannel nem találtunk, így úgy gondoltuk, megkeresünk.

Parázs csak ekkor vett észre. Kezeit keresztbe kulcsolta a mellkasa előtt, holott csak nyaktól felfelé látszott ki a vízből.

- Ezt nem hiszem el! – nyögte.

- Helló! – intettem vigyorogva. Nem tudtam elhinni, hogy Parázs egy szál semmiben úszkál előttem. Úgy tűnt, mégis jól végződik ez a nap.

- Mielőtt azt hinnéd, hogy anyaszült meztelen vagyok, ki kell, hogy ábrándítsalak. Van rajtam fehérnemű... – mintha olvasott volna a gondolataimban.

- Ez még nem jelenti azt, hogy nem élvezem a helyzetet – vallottam be.

- Mi az Ryan, te nem jössz be? – kiáltotta ki nekem Nick.

Újra elszörnyülködtem a hideg víz gondolatára.

- Tényleg Ryan, te nem jössz be? – incselkedett Parázs. – Csak nem félsz, hogy megfázol?

Provokálni próbált? Újra végiggondoltam a lehetőségeimet, és hideg ide vagy oda, nem hagyhattam, hogy egy lány gúnyt űzzön belőlem.

A földre dobtam a kabátom, letéptem a lábamról a bakancsot, majd az összes ruhámtól megszabadultam, kivéve a boxeremtől, s közben halkan szitkozódtam a gondolatra, hogy mire is készülök éppen. Parázs jót kacagott rajtam, de ez a nevetés nem volt őszinte, zavarban volt. Nick közben hangosan biztatott, s én próbáltam minél hamarabb túl lenni az első sokkon. Beléptem a vízbe, s megdöbbenve vettem tudomásul, hogy az kellemes hőmérsékletű.