PARÁZS
- Most pedig szépen elmondjátok, hogy mi történt! - mondta ellentmondást nem tűrő hangján Helena, és leült velem szembe a konyhaszékre. John bácsi is odabent volt, de Nicket beküldték a szobájába játszani, ami elég nehezen ment, mivel alig akart elengedni.
Ryannel csak csendben ültünk, hol egymásra néztünk, hol pedig John bácsiékra.
- Most! - követelte Helena.
Újabb rövid csönd következett, de ahogy láttam, Ryan nem akart megszólalni elsőként, úgyhogy sóhajtottam egyet és belekezdtem én magam.
- Találkoztunk néhány szörnnyel.
A két felnőttnek tágra nyílt a szeme, nagyokat pislogtak, majd egymásra néztek.
- Úgy látom, súlyosabb a sérülése, mint gondoltam. Valószínűleg beütötte a fejét is! - suttogta Helena az édesapjának, de nem elég halkan. Ryan nagy nevetésben tört ki, én pedig összeráncoltam a homlokomat nemtetszésem jeléül.
- Helena! - fakadtam ki. - Nincs nekem semmi bajom! Szerinted viccelődnék ilyesmivel?
Helena szuggerált egy darabig, aztán John bácsihoz fordult.
- Nem megmondtam, hogy ne mesélj nekik annyi sületlenséget?!
John bácsi védekezőn maga elé emelte a kezét.
- Azok nem sületlenségek, hanem a kazamatánok történetei!Természetes, hogy továbbadom a gyerekeknek!
- Jaj, Helena! - méltatlankodtam. - Te tudod a legjobban, hogy én voltam az egyik leghitetlenebb a faluban, ha szóba kerültek ezek a legendák. Tényleg láttunk néhány szörnyet! Sőt...
Gyorsan befejeztem a mondandóm, mielőtt bármi olyasmit mondtam volna, amitől Helena kiborul.
- Sőt micsoda? - kérdezte lassan.
Ryan végre befejezte a kacarászást, felegyenesedett a székben és komolyan a nagynénjére nézett, aztán rám.
- Muszáj lesz elmondanunk! - fordult hozzám.
- Igen, tudom - sóhajtottam megadóan, és Ryan belekezdett a történetünkbe.
***
- Hogy micsoda?! - pattant fel a székből Helena, amikor Ryan a beszámolója végére ért.
- De az nem lehet! Hiszen a szörnyeket már nagyon rég kiirtották az őseink! - csatlakozott John bácsi.
- Hát, úgy néz ki, hogy nem elég alaposan – jegyeztem meg halkan.
- Szóval így sérültél meg - állapította meg szipogva Helena. - Nem tudom felfogni, hogyan lehettél ilyen... felelőtlen!
- Nénikém... - kezdte Ryan. - Parázs tulajdonképpen megmentette az életünket!
- Te csak ne próbáld meg védeni, rendben? - nézett rá szigorúan. - Tudod, mi lett volna, ha neked is bajod esik?!
- Kislányom, nyugodj meg! - nyúlt békítően Helena kezéért John bácsi.
Helena ismét leült, vett egy mély levegőt, megtörölte a szemét és újra ránk nézett.
- Mi van a férjemmel? - kérdezte elhaló hangon.
Szomorú tanácstalansággal néztem rá.
- Fogalmunk sincs - ráztam meg a fejem. - Járt már itthon?
- Nem, még nem jött haza.
- Akkor baj van - mondtam nagyon halkan.
Helena újra sírásban tört ki, John bácsi megértő némaságban vigasztalta őt. Csodálkoztam, hogy voltak még könnyei, és szidtam magamat, amiért ennyi szomorúságot okozok neki mostanság.
أنت تقرأ
Parázs (Befejezett)
خيال (فانتازيا)Zoé Delamouche egy nem kívánt gyermek volt, sorsa már akkor megpecsételődött, amikor megfogant. Szülei megtagadták őt, új élete pedig nem várt fordulatokat tartogat számára. Múltját felejtené, mindenki csak Parázsként emlegeti őt. A tűz erejét birto...
