Parázs (Befejezett)

9. fejezet

Sziasztok! Innentől kezdve kicsit felgyorsulnak az események, és persze egyre több kérdés vetődik majd fel. Remélem, elnyeri a tetszéseteket ez a rész is. Jó olvasást!

_____________________________

PARÁZS

Hajnalban ideges beszélgetést hallottam beszűrődni a konyhából. Felismertem John bácsi, Helena, és a szomszéd Clark bácsi hangját. Vitatkoztak, de ez nem a szokásos huzavona volt. Éreztem, hogy baj van. Gyorsan átöltöztem, majd kiléptem a szobámból.

- Mi történt? - kérdeztem aggodalmasan.

Hirtelen elhallgattak, még csak rám se néztek.

Megismételtem a kérdést, de most már erőteljesebben:

- Mi történt?!

John bácsi végül megtörte a csöndet.

- Semmi, ne aggódj.

Gyenge próbálkozás volt, tudtam, hogy valami nem stimmel. A levegő már-már fagyos volt, pedig ropogott a tűz a kandallóban.

- John bácsi! Jogom van tudni, ha valami történt! - mondtam erőltetett nyugodtsággal.

A felnőttek egymásra néztek, Clark bácsi pedig bólintott.

- Igaza van.

John bácsi felsóhajtott.

- Hát jó - leült a konyhaszékre, rákönyökölt az asztalra és maga elé bámult. - Valóban nagy baj van. Valami miatt az állatok lebetegednek, majd pedig elpusztulnak. Főleg a rénszarvasok. Csak a csontjaik maradnak hátra, még nem találkoztam ilyennel.

Nem tudtam, mit mondhatnék, reméltem, hogy pár pillanat múlva mosolyogva rám kacsint, és kinevet, amiért bedőltem a viccének. Sajnos nem így történt. Az itteniek a rénszarvasokból élnek. Élelmet, és használati tárgyakat biztosítanak nekünk. A városban eladjuk a felesleget, amiből elég pénzhez jutunk ahhoz, hogy más, a városban kapható lényeges dolgokat beszerezzük. Ha ezek nincsenek, akkor semmink sincs. Ha a rénszarvasok elpusztulnak...

- De ez még nem minden - szólalt meg Clark bácsi. - A megmaradt rénszarvasok úgy viselkednek, mintha félnének valamitől. A hegyekbe vándorolnak, messze innen. És nem tehetünk semmit.

- Én megpróbálhatnám visszaterelni őket - vette át a szót John bácsi. - De túl öreg vagyok már hozzá. Phil pedig a városba ment. A többi férfi meg nem vállalja. Túl veszélyes. A hatalmas, meredek sziklák is, de a mély szakadékok még inkább. Speciális eszközökkel könnyebb lenne, de mire benyújtjuk a kérvényt a városnak, valószínűleg késő lesz. És egyébként is, tudod, milyen babonákban hisznek itt az emberek. A beteg állat csak bajt hoz. Előbb fognak segélyért sorban állni a hivatalokban, mit hogy beteg állatokat hozzanak vissza a faluba.

Síri csöndbe burkolózott a szoba. A tehetetlenség mindig felbőszített, és az, hogy a kazamatánokra ilyen kilátástalanság várjon, számomra elfogathatatlan volt.

Egy megoldást azonban én még láttam.

- Én utánuk mehetek – mondtam halkan.

Helena ijedten nézett rám, a szeme könnybe lábadt.

- Nem! – mondta egyből.

- Nincs időnk vitatkozni! Az egyetlen esélyünk az, ha megyek, és kiderítem, hogy mi folyik itt. És, ha a maradék, még egészséges rénszarvast is vissza tudom terelni, akkor egy időre megoldódik a probléma. Addig meg ti a városból hoztok segítséget. Gyógyszert legalább.