A meleg ikrem, és én

1. rész

-Toru! Kazu! Ideje felkelni! - kiabálta a konyhából anya.
Már megint iskola. Egész hétvégén csak olvastam, és olvastam, és még mindig csak olvasnék! De nem lehet mert megint hétfő van! Miért? Lehet hogy jók a jegyeim, de attól még senki sem foglalkozik velem. Max ha összekevernek a bátyámmal vagy pedig hozzam össze vele, vagy felőle érdeklődik, de én senkit sem érdeklek! Mindig csak Kazu így Kazu úgy! Miért csak is körülötte forog a világ!? Én nem is kellek senkinek? Még a saját bátyám sem törődik velem! Pedig mindig is együtt játszottunk, és megfogadtuk, hogy mindig is ott leszünk egymásnak bármi is történjék! Hát történt is! Gimisek lettünk! Aztán mintha nem is ismertük volna egymást soha! Még az a szerencsém, hogy külön osztályba járunk. Különben már tényleg senki sem figyelt volna fel rám! Ez igazságtalanság! Hülye Kazu! Miért kell ennyire népszerűnek lenned? Miért nyomtál el? Miért hagytál egyedül?

Csak a félmeztelen testemmel feküdtem a hátamon a jéghideg padlón, a könnyeim pedig fájdalmasan cseppentek le a padlódeszkákra. Gyerünk Toru! Szedd össze magad! Még el sem kezdődött a hét, és te már a padlón fekszel.
Megpróbáltam felülni ami sikerült is de a felállás már nem. Ahogy próbálkoztam elveszítettem az egyensúlyomat, és hátra estem. Na de legnagyobb örömömre ki jött be a szobámba? Hát persze, hogy Kazu!

- Jól vagy Toru?
- Persze! Csak..csak! Csak megcsúsztam ennyi az egész!
- Aha értem. Gyere reggelizni!
- Rendben!
- Várj! Te sírtál? - nagy döbbenet jött az arcára.
- Nem dehogy! Miből gondolod?
- Öcsi! Nekem ne hazudj! Látszik rajtad.
- És ha igen?
- Ki vele! Ki bántott???
- Senki!
- Toru!
- Mondtam már, hogy senki, és amúgy is! Mióta érdekel téged, hogy mi van velem? Ha???
- Ezt meg hogy érted?
- Szerintem azt te is jól tudod!
- Mivan? Mi bajod?
- Inkább hagyjál békén, és menj reggelizni! Amúgyis várnak a barátaid! - ordítottam.
- Toru! Mi a baj?
- Hagyjál békén!

Miután ezt kimondtam Kazu közelített felém én pedig hátráltam volna csak hát mögöttem fal volt, és a menekülő utamat elzárta. Help ME! Valaki! Mit tegyek?
Kazu megfogta a karom és nekinyomott a falnak.
- Toru! Még egyszer kérdem nem többször! Mi a baj?
- Eressz el te vadbika!
- Nem mondom el többször! - egyre erősebben szorította a karomat.
- Te! Te vagy a bajom! - ekkor kicsit könnyített a szorításán amiből ki tudtam szabadulni, és egyből berohantam a fürdőbe ahol gyorsan bezárkóztam.

Most biztos mérges! Nem akarok kimenni innét soha többé! Ez lesz az új otthonom! A fürdő!
- Toru! Kazu! El fogtok késni! - kiabált anyu.
Na jó! Ideje kimennem. Remélem kiment már a szobámból!
Ekkor egy nagy ajtó csapódást hallottam lentről. Igen tuti mérges rám.
Fogtam magam, és bementem a szobámba ahol gyors felkaptam egy pólót, és lefutottam reggelizni.
- Mi történt köztetek?
- Semmi!
- Akkor Kazu miért rohant el ilyen sebesen?
- Csak egy kis vita alakult ki köztünk ennyi.
- És most komolyan attól a "kis vitától" el kellett rohannia oda ahová csak menekülhet?
- Hát ismered milyen a személyisége.
- Na milyen?
- Lobbanékony! Az már biztos!
- Szerintem most jobb ha sietsz!
- Na de miért?
- Mert talán eléggé elidőztetek, és mindjárt elkésel meg jobb ha kibékültök nehogy valami hülyeséget csináljon! Tudod hogy ilyenkor képes rá!
- Igazad van! Jobb ha megyek! Szia!
- Szia! Siessetek haza!

Gyors felkaptam a cuccomat, és rohantam Kazu után meg a suliba. Jól feldühítettem. Most, hogy békítsem ki?
Miközben ezen agyaltam nem figyeltem az útra ezért elestem, de nem is akármiben! Kazu egyik haverja kigáncsolt direkt!

---------

Helló emberek! Remélem eddig tetszik a sztori!
Lenne egy kérdésem! Szerintetek a közeljövőben legyen nagyon kalandos a sztori vagy legyen szimpla romantikus az egész? Mert százféleképpen tudnám folytatni ;)
Írjátok meg kommentben! Köszi!