A meleg ikrem, és én

6. rész

Megint vége a hétnek, és Kazu eddig nem ment sehova. Azt a csókot még mindig nem bírtam kiverni a fejemből. Na és ha rájött, hogy kutakodtam utána? Na de eddig azt történt, hogy reggelente ő kísért el a suliba ( mindig elől mentem mert nem bírtam hozzászólni vagy hozzá beszélni a történtek után) hazafelé pedig vagy ő vagy Kevin vagy más. Tényleg komolyan gondolta ezt az egészet. Legalább jó társaságom volt útközben ő rajta kívül. Ráadásul az még egy jó pont lenne ha Kevinék tényleg a barátaim lennének, de tudom, hogy csak szívességből kísérnek el.
Na ma reggel felkeltem korán, és lementem reggelizni. A konyhában már ott ült Kazu is anyuval, és apuval. Na minden rendben van kivéve azt, hogy mindketten dolgoznak ilyenkor! Történt valami? Na, és Kazu? Ilyenkor még mindig aludni szokott!

- Jaj Toru drágám! Jó hogy jössz! - mondta anyu.
- Történt valami? - ugye nem?
- Jaj dehogy! Csak... tudod!
- Csak azt akarjuk anyáddal mondani, hogy 2 hónapig nem leszünk itthon! - mondta apa. Vá vá várj mi! Mivan!?
- Hogy-hogy? - Kazuval egyedül itthon 2 hónapig?
- Munka. Sajnos muszáj elmenjünk. - Na de miért???
- Na, és mi lesz velünk!? - kérdeztem meg.
- Anyátokkal úgy döntöttünk elég idősek vagytok ahhoz, hogy egyedül itthon maradjatok. Persze hagyunk majd elég pénzt bevásárlásra meg esetleg másra is. De nagyok vagytok megoldjátok!
- Na és mikor indultok? - kérdezte Kazu
- Hát igaz elöbb kellett volna szólnunk, de ma este el kell indulnunk. - mondta anya.
A hír hallatán majdnem összeestem. Na jó lehet túlreagálom, de azután az eset után egyedül maradni Kazuval egy házban egyedül ahol senki sem segíthet majd nekem...
Nekem végem! Mit tegyek? Mit tegyek? Te jó ég mit tegyek??
Az este hamar eljött, és anyuék 7 kor elindultak taxival a repülőtérre. Komolyan! Mikor tudták már ezt a hírt? Miért nem közölték velünk?? Ennyire azért nem feledékenyek!
- Végre miénk a ház! - mondta Kazu, és ráugrott a kanapéra.
- Várj! Te ezt tudtad?
- Ja tényleg! Elfelejtettem mondani. - így már értem.
- Én felmentem a szobámba!
- Most ezt a két hónapot a szobádban akarod tölteni?
- Öhhm... Igen!
- Jaj Toru! Ne legyél már ilyen! Gyere ide inkább, és nézzünk valami filmet!
- Kihagyom!
Azzal elindultam a szobámba, de láttam ahogy Kazu közelít felém. Én elkezdtem rohanni, de nem tudom hogy utolért! Hogy!?
- Nem nem Toru! Nem hagyom, hogy a szobádban gubbasz! - eltorlaszolta az ajtóm bejáratát.
- Beengednél? - kezdek ideges lenni.
- Hmm lássuk csak! Nem!
- Kazu! - ordítottam.
- Egy csók ért cserébe beengedlek! - mosolygott rám perverzül.
- Mivan? Neked teljesen elment az eszed??
- Választhatsz! Filmezel velem vagy megcsókolsz? - Fújj! Nem! Soha!
- Jólvan rendben nyertél! Megnézek veled egy filmet! De utána elengedsz!
- Majd meglátjuk! - nevetett.
Leráncigált a nappaliba, és leültetett a kanapéra. Bekapcsolta a Tv-t, és elkezdett rajt keresgélni valami filmet. Amiért nem talált semmilyen jót ezért fogta magát, és elment keresni valami CD-t. Nem tudom mit rak be, de egyből leült mellém.
- Ez az egyik kedvencem! - mondta.
A film egyből elindult, de címet nem írt ki. Valami Thriller vagy micsoda lehet ez.
Nem tudom mi olyan jó benne, de engem elálmosított. Egyre fáradtabb, és fáradtabb lettem. Mi is volt? Autó üldözés vagy mi?
Amikor kinyitottam a szememet már reggel volt. De miért van rossz fele az ágyam? Bal felől kéne a fal mellett lennie! De most jobb felől van! Várjunk egy percet! Valaki átölel!
- Áhhhh! - ordítottam.
- Hogy kerültem a szobádba?
Kazu ekkor csak a szemeit nyitogatta.
- Mivan? - kérdezte.
- Mit keresek a szobádban?
- Ja! Tegnap elaludtál a film közben ezért felhoztalak.
- De miért a tiédbe?
- Magadtól úgyse jönnél be ide, meg nem akartalak egyedül hagyni.
- Értem. - szégyelltem el magam - Köszi.
- Tessék? Nem hallottam!
- Köszi! - mondtam picivel hangosabban.
- Még mindig nem értem!
- Kösz, hogy nem hagytál egyedül engem faszfej! - ordítottam le.
Gyors fogtam magam, és kirohantam volna a szobából ha nem ránt vissza.
- Ne menj el! Ne haggy itt! Kérlek! Én szeretlek téged!
Szorosan átölelt miközben én felvettem egy nagyon vörös árnyalatot.
- K..Kazu! Ezt most komolyan mondtad?
- Halálosan! - ölelt meg szorosabban.
Én csak vörösödtem tovább. Már égetett az arcom.
- Kazu én!
- Sajnálom Toru! Nem akartam! Ha te most utálsz ezért megértelek!
- Kazu.
- Ne haragudj! Most kérlek menj ki!
- De!
- Menj!!! - ordított.
Na jó! Felment bennem a pumpa! Elegem van! Egyszer kedves velem aztán én vagyok az eldobható szemét! Ha így állunk!
- Rendben! Akkor én elmentem!
- Toru!
- Hagyjál békén, és vedd észre hogyan viselkedsz! Tudod mit? Estig van időd! Én elmentem!
- Toru várj!
Mivel úgyis volt rajtam ruha ezért felvettem egy vékony kabátot meg egy cipőt, és már mentem is.
Miért viselkedik így? Most tényleg szeret? Vagy csak hülyít? Na és most hova menjek?
Elindultam a könyvesbolt felé, de egy sikátornál egy kéz megfogott, és behúzott.
Mark volt az két haverjával.
- Gyorsan elbújni! - mondta.
Engem is behúztak egy nagy kuka mögé lefogva, és befogták a számat. Nem tudtam mire várnak miért bújtak el, de pár perc múlva Kazut láttam elhaladni a sikátor elött. Engem keres! Utánam szalad! De épp most hagyott itt! Gyere vissza kérlek!
- mmmmhhhh! - nem bírtam ordítani.
- Végre a miénk vagy cicus! Ne félj! Most csak kicsit aludni fogsz! - nevetett gonoszul.
- mhhhhh! - rángatózni kezdtem.
Minden hiába mert egy rongyot nyomott a számra ami elálmosított eléggé. Minden homályosodni kezdett, aztán pedig sötétedni. Végül már nem éreztem semmimet.

------

Huhú! Valyon most mi lesz? Én tudom! Ti még nem! :3
Köszönöm, hogy ennyien olvassátok, és tetszik nektek a sztori!
És most minél elöbb kell hoznom a kövi részt mielött mindenki megöl XD
Na jó! Tudom még nem teljesen van itt az ideje, de boldog Mikulást mindenkinek!