2. rész

9.2K 527 44
                                    

Kazu egyik haverja kigáncsolt!

A haja fekete, a szeme pedig méregzöld. A száján pedig van egy piercing.

- Aú! Ezt most miért kellett? - mondtam ki eléggé hangosan.
- Miért sietsz annyira Kazu?? - köszi Kazu!
- Én nem Kazu vagyok!
- Aha én meg Anglia királynője!
- Komolyan ennyire vak vagy!?
- Most hogy mondod! De ki vagy te?
- Toru! Az öccse, és egyben ikertesója!
- Hupsz! Bocsi! - nyújtotta felém a kezét.
- Te Kazu egyik haverja vagy ugye? - azért megkérdezem biztos ami biztos.
- Mondhatjuk úgy is! De most hogy jobban megnézlek te sokkal helyesebb vagy mint Kazu!
- Ezt meg hogy érted?
- Hát például a kicsi segged sokkal kerekebb mint az övé!
- Micsoda! Te most komolyan azt nézed!?
- Mer miért ne?
- Perverz állat!
- Mondja a kiscica! Apropó! Van barátnőd? Vagy netántán fiúd? - na jó! Most van elegem! Hogy mer ilyet kérdezni!?
- Elmondom neked, hogy heteró vagyok, és nem kötelességem neked elmondani, a szerelmi életemet! - mintha akarnám! Amúgy sincs barátnőm mert hát igaz hasonlítok Kazura mivel ikrek vagyunk, de a lányok inkább őt kedvelik. Hogy miért? Azt nem tudom, és számomra is egy rejtély! De nem is izgat. A suli összes lánya ilyen...ilyen nem is tudom nyomulós meg két hetente váltják a pasijukat! Ami annyit tesz, hogy nem izgatnak, és nem is tetszenek.
- Tényleg? Ennyire sikerült feldühítenem a cicuskát? - elkezdett ijesztően nevetni. Oké ez az alak nem normális!
- Most mennem kell, hülye perverz állat!
- Rendben! Menj csak! Most az egyszer elmehetsz! - röhögött tovább.

Na jó kezdek félni ettől az alaktól. Basszus! Most ő tudja a nevem én meg nem tudom az övét! Így hogy mondjam most el Kazunak? Amúgyis mintha szóba állna velem. Apropó! Mennyi az idő?
Ránéztem az órámra.
- Baszki!!!! Hét óra ötvenhat perc!!- négy percen belül nem fogok odaérni! Oké Toru sprint!!!
Sprinteltem ahogycsak tudtam, de közben vigyáztam el ne üssenek. Ami majdnem megtörtént egy idősebb hölgy által!! Komolyan!? Ki engedte őt vezetni??
Aztán sikeresen beértem a suliba öt percet késve.
- Toru! Hát veled meg mi történt!? - nézegetett a tanár. Hát igen. Az a gáncsolás nem tett túl jót nekem.
- Öhm véletlenül elestem mert siettem ahogy csak tudtam!
- Értem! Legközelebb ne forduljon elő ez mégegyszer! És figyelj jobban oda!
- Értettem tanár úr, és elnézést! - hát ez ciki volt de legalább már bent vagyok.

Az óra lassan telt el, de legalább irodalom volt amit szeretek. De csengetéskor összeszorult a szívem. Most mit kell mondjak Kazunak? Bocsánat a reggeliért csak fáradt voltam, és ideges ezért minden kijött belőlem? Hah.. csak essünk túl rajta.

Kerestem mindenhol, de nem találtam. Még az osztályában sem. Igen külön osztályba járunk a jegyeink, és szorgalmunk miatt. Fura egy rendszer tudom.
Vajon hol lehet? Lóg? Az nem lehet! Meg ki lehetett az a barátja? Mert már láttam vele csak nem ismerem. Kazu! Ugye nem csinálsz semmilyen hülyeséget! Ugye?
Na jó! Akkor hagyjuk! Végülis ha te nem törődsz velem akkor én se fogok veled! Na ehhez mit szólsz? De nem megy! Merre vagy Kazu!?

Annyi keresgetés után inkább úgy döntöttem elmegyek a mosdóba úgyis van még egy kis időm. Felmentem a 3. emeleti mosdóhoz mert azt úgyse használja szinte senki. Nem tudom miért.
Lassan bementem, de hangokat hallottam. Furcsa hangokat. Mintha valakik... nem! Biztos, hogy nem! De ezek olyan hangok! Dehát ez egy iskola!
- Ahhh! Mindjárt mindjárt!
El kell mennem innét! Most!!!
Lassan elkezdtem hátrafelé sétálni amíg meg nem éreztem a szabadságot jelentő ajtót.
- Sietnünk kell mert mindjárt csöngetnek! - ismerős ez a hang. De az lehetetlen!
Gyorsan kinyitottam az ajtót, és rohantam az osztályomba.
Kik lehettek azok? Talán Kazu? De az lehetetlen! Nem nem és nem!

A nap ezután nagyon lassan telt. Alig vártam már, hogy csengessenek, és én mehessek haza! De amint meghallottam már rohantam is. Mintha puskából lőtték volna ki! De remélem nem találkozok össze megint azzal a parasztal. Épp elég volt vele egy nap találkozni.

Amint hazaértem ki várt rám ott?

------

Megvan, hogy fogom fojtatni! Hmm vajon mi vár rájuk??
A másik elképzelést pedig majd egy másik könyvben fogom megvalósítani!



A meleg ikrem, és énWhere stories live. Discover now