A meleg ikrem, és én

17. rész

Reggel korán felkeltem mert hát szinte semmit sem aludtam. A tegnapi még mindig a fejemben kavargott. Az a pillanat, az az érzés hihetetlen volt, és egyben furcsa. Nehéz megfogalmazni, de tetszett. Ezek szerint igaz volt a megérzésem... Bisexuális vagyok. Volt néha egypár gondolatom, hogy egy fiúval nos igen. Csak most egyfolytában Kevinre tudok gondolni pedig Kazu kimenekítésén kéne gondolkodnom. Meg most suli lenne na de hogy magyaránám meg? Bocsánat de engem, és az ikrem elraboltak emiatt nem tudtunk jönni... Néznének ránk tutira. Meg ott vannak anyuék is! Nekik meg mi a csudát mondjak!? Tényleg a telefonom! Már tutira feltöltött.
Odamentem az íróasztalomhoz, és leszedtem a töltőjéről a telefont. Ezután bekapcsoltam, és OMG! Mennyi üzenet meg nem fogadott hívás! Eddigi életemben nem kerestek még ennyien. Vagyis hát ennyiszer.
Megnéztem ki keresett, és annyira nem döbbentem meg mivel szüleim voltak azok. Tényleg! Mit fogok nekik mondani? Biztos értesítenék a rendőröket, és ha ezt Mark megtudja akkor lehet megöli Kazut! Nem! Nem akarom! Meg kell kérdeznem Kevint! Ő tudni fogja a választ.
Gyorsan el is készültem, azután már kopogtak is az ajtón. Viktor volt az meglepetésemre.
- Kész vagy Toru?
- Igen pont most reggeliztem meg.
- Akkor gyere. - mondta lehangoltan.
Gyorsan felkaptam a kabátomat, és cipőmet, azután Viktor után futottam mivel közben elindult. Jobbnak láttam megtartani a kellő távolságot, mivel láttam rajta nincs valami rendben. Habár lehet meg kéne kérdeznem mi van vele, de az is lehet csak rontanák a helyzeten. Mindegy is. Jó nekem itt hátul. Így mentünk szépen lassan a Farkasokhoz.
- Mondcsak! Jó neked ott hátul? - kérdezte hirtelen. Nahát! Van remény?
- Öhhm...hát... -na jó! Ez még mindig nem megy.
- Mindig ilyen vagy?
- Milyen?
- Ilyen félénk.
- Hát öhhh... igen. - ím nyögtem ki nagy nehezen.
- Értem. De akkor is! Gyere már ide mellém! Ne már hogy folyton hátra keljen néznem, hogy itt vagy-e még! - morogta. Valami rosszat tettem esetleg?
Gyorsabra vettem a tempót, és most már mellette mentem.
- Öhhm izé.. Viktor? Van valami baj? - kérdeztem félénken.
- Semmi! Az égvilágon semmi! - válaszolta gorombán. Hát oké...
- Kazuval történt valami?
- Nem! Bár ami most van vele jelenleg nem tudok másról, hogy történt volna bármi is.
- Értem.- mondtam ki halkan.
- Nagyon aggódsz miatta nem? - kérdezte érdeklődve.
- Eléggé... Nincs szinte egy perc, hogy ne gondolnék rá. Meg hogy minden az én hibám! - szomorodtam el teljesen.
- Figyelj! Ne okold magad. Kazu volt a hülye, hogy egyedül akart megmenteni, így most ő szívja a levét. Ha mondjuk várt volna egy kicsit, vagy kiterveltünk volna valamit akkor nem lenne ez! De nem. Ő ment megint a feje után.
- Hát Kazu az Kazu. Mindig is ilyen volt, hogy amit a fejébe vesz azt meg is csinálja.
- Látod! - mosolyodott el.
- Igen - mosolyogtam kicsit én is.
A beszélgetéssel el is ment az idő, már itt is voltunk a U.F. főhadiszállásán!
Bent már vártak minket a tagok, és lassan mindenki beszállíngózott Kevint is beleértve. Tényleg a tegnap este! Tuti emlékszik rá! Hogy nem lehet nem emlékezni rá!? Amint ránéztem enyhén elpirultam, amit szerintem biztos észre vett. Egy apró mosolyt láttam az arcán.
- Jó reggelt! - mondta Kevin boldogan.
- J..jó reggelt! - vettem fel egy piros színt arcomra YAY!
- Óhh helló Viktor! Chris? - mondta a fiúknak.
- Kevin... - mondta Viktor sértődötten.
- Most meg mi bajod?
- Jól tudod te azt!
Én meg csak figyeltem a kínos szitut.
- Öhhm nem tudom mi a baj.
- Megbeszéltük, hogy tegnap este megbeszéljük a részleteket meg ilyenek erreföl te leléptél, és vissza se jöttél.
- Öhhh.... hoppá?
- Kapd be Kevin!
- Majd máskor! - küld felé egy csókot.
- Elegem van! - viharzott el, Chris pedig utánament.
- Tipikus Viktor. - rázta a fejét.
- Öhhm... minden rendben? - törtem meg a csendet. Na jó nem csend, de ja...
- Nyugi mindjárt lehiggad. Amúgy bocs a tegnapiért! Nem tudom hol járt az eszem, és nem tudtam uralkodni magamon.-vakarta meg a tarkóját, és nézett kínosan oldalra.
- S..s..semmi baj! Nem hoztál.- mondtam ki halkan, és full vörösen.
- Beszélhetünk valahol kettesben?
- Igen!
Elindultunk ki az épület elé majd a bejárattól nem messze ahol csak ketten voltunk, végre tudtunk beszélni.
- T..tutod! Félek kimondani mert nem tudom mit fogsz rá reagálni, ezért ha ezután utálni fogsz megértelek. - kezdte el hadarni - Hát máshogy nem tudnám elmondani, de nagyon is kedvellek! Nem tudom amióta csak megláttalak, meg jobban megismertelek azóta egy fura érzés kapott el, akárhányszor csak rád gondoltam...
- Kevin?
- Mondjuk fura igen tudom, de ez van! Igen eggyütt vagyok Viktorral, és Chrissel, de mégis!
- Várj! Eggyütt? - éreztem egyszerre bűntudatot, és fájdalmat.
- Igen tudom fura... de mikor majdnem öngyilkos lettél, akkor majdnem megszakadt a szívem!
- Tényleg? - még sosem mondott vagy érzett irántam így senkisem. Max Kazu, de az más meg más szitu is volt.
- Igen tényleg! Nos gondolom biztos most undorodsz tőlem. - szomorodott el teljesen.
- Várj! Nem! Nem undorodom tőled! - jelentettem ki magabiztosan.
- Igen? Azt hittem te a lányokat kedveled, de mikor tegnap este...
- Nem! Azt sosem mondtam, hogy pont a lányok tetszenek nekem. Sose jött oda hozzám egyik sem, max ha Kazuról kérdeztek valamit. Inkább idegesítettek. - néztem el idegesen oldalra.
- Tényleg?
Bólogattam.
- Na, és! Mit gondolsz te rólam? - kérdete vörös arccal. De cuki! Ezt most komolyan kimondtam magamban? Te jó ég!
- Nos én...
- Ti meg mit csináltok itt!? - kérdezte Viktor, aki mögött Chris állt.
- Beszélgettünk! Talán baj? Hamár így eltűntetek! - mondta mérgesen Kevin.
- Idekint? Ahol nincs senkisem?
- Miért nem tűnhetünk el mi is ahogy ti tettétek? Ja, és mi van a nyakaddal? - kérdezte gúnyosan.
Viktor odanyúlt a nyakán lévő piros folthoz majd megfordult, és sértődötten bevágtatott.
- Kezdődik a megbeszélés. Gyertek ti is! - mondta Chris majd ő is bement.
- Menjünk be szerintem. - mondta majd elindult befelé.
Nem tudom mit tegyek! Kedvelem Kevint sőt tetszik is, de úgy érzem egy barátság közé álltam. Vagyis több mint barátság közé... Most mit tegyek? Bárcsak itt lennél Kazu! Majd én is elindultam befelé.

--------------

Tudjátok mit? Keressünk kifogásokat! Mióta elkezdődött a suli azóta szét vagyok esve -_- rosszul indítottam meg a hangulatom is nagyon ingadozik sokszor. Vagyis egyszer YAY! Happy life, aztán meg utálok mindent! Nem akarok semmit sem csak hagyjanak békén.... értitek. Aztán meg az a bizonyos ihlet hiány. Mert ugye annak is kell lennie. Na meg ugye magamra is kell időt szentelni na de mikor!? Hát ja! Ez van... Úgyhogy bocsi, hogy lusta vagyok!

Amúgy azon gondolkodtam, hogy kéne csinálnom egy discordos csoportot (ki ismeri? : D) ahol mondjuk tudnák életjelet küldeni vagy egy ilyen kibeszélős könyvet csinálnom amit már mióta tervezek.... Mit szólnátok hozzá?

Majd meglátom mi lesz mostanában, és úgy szorgoskodom a kövi résszel. Bár a mostani gyenge lett....
Addig is bye bye pillangók!