A meleg ikrem, és én

12. rész

Toru szemszöge:
Itt csörög a telefon! Most mit tegyek?? Felvegyem? Ne vegyem? Ha felveszem akkor mit mondok anyuéknak?
Már majdnem összeestem amikor is hirtelen kikapcsolt a telefonom. Szó szerint. Na eddig bírta az aksi.
Azért kicsit örülök neki.
Éppen nyúltam a telefonért, amikor is észrevettem, hogy remeg a kezem. Na de nem is kicsit! Odakaptam másik kezemmel, hogy leállítsam, de ehelyett  a földön landoltam.  Mit tegyek? Mit tegyek?? Mit tegyek!!???
Remegve a földön térdelve befogtam füleimet, és összekuporodtam. Túl hirtelen történt ez az egész! Miért utaztak el anyuék? Miért tette ezt Mark?? Hogyan mentsem meg Kazut??? Mit tegyek? Valaki mondja meg!!
Könnyeim egyesével hulltak le a hideg padlóra miközben fájdalmasan próbáltam levegőhöz jutni, de a mellkasom nem könnyített a helyzetemen. Szinte már éreztem a lelkemet annyira fájt ez az egész.
- Kazuuuu!!! - ordítottam.
Meg kell mentenem! Ennyivel járok neki! De! De... de én már nem akarok élni! Elvették a szüzességem, nincsenek barátaim, és akit szeretek az nem más mint a saját ikertestvérem! Ez nem normális! Ráadásul most még el is vették tőlem!
- Én ezt már nem bírom! - mondtam rekedtes hangon.
Elindultam lassú léptekkel fel a fürdő felé
közben ölbe tettem a kezemet, és remegtem. Amint beértem be is zártam magam után nehogy benyissanak Kevinék ha közben megérkeznének.
Odaálltam a tükrös szekrény elé, és egyből gyógyszerek után nézelődtem.
Közben hallottam, hogy valaki kinyitja a bejárati ajtót. Itt vannak.....,de már késő!
Kicsi keresgélés után összegyűjtöttem 3-4 db levélnyi gyógyszert.
- Toru! Hol vagy? - kérdezte azthiszem Kevin.
- Ennyi szerintem elég lesz. - suttogtam magamnak.
- Toru! Mi vagyunk azok nem kell félned! Tudod! Chris, Viktor, és  én Kevin! - kiabálta.
- Toru! Válaszolj kérlek! - mondta Viktor.
- A szobájában nincs! - mondta Chris.
Nem fogok nekik válaszolni. Elkéstek!
De! De..... de így mi lessz Kazuval? Tartozom neki annyival, hogy megmentem. Hisz miattam esett fogságba...
Valaki elkezdte nyitogatni az ajtót sikertelenül.
- Toru! Nyisd ki! Tudom hogy bennt vagy! A fürdő magától nem záródik be!
Most mit tegyek?
- Toru! Mit csinálsz!?! - jött fel a többi kettő is.
Választanod kell Toru! A szörnyű élet, vagy a sötét halál?
Az ajtó csak úgy feszegették.
Megnyitottam a csapot, és kipattintottam remegő kézzel egypár gyógyszert.
- Toru! Nyisd ki kérlek! - üvöltötte Kevin.
Éppen vettem volna be a bogyókat, de belenéztem a tükörbe. Kisírt vörös szemek, de hasonló arc mint az ikertestvéremé.
- Mit csinálok én?
A kezemben tartott gyógyszereket eldobtam a tőlem legtávolabbi helyre.
Lassan odalépkedtem a szinte már majdnem betört ajtóhoz, és lassan kinyitottam.
A fiúk egyből berontottak, és ahogy megláttak ledermedtek. Körbe is néztek, és egyből meglátták a gyógyszereket. Viktor oda is rohant megnézni majdnem végzetes tettem maradványait.
- Toru! Te most? - kérdezte Viktor megfagyott arccal.
- Nem vettem be egyet sem.... de... de.... de majdnem megtettem! - órdítottam el a végét majd könnyeim újra előtörtek, és újra a földön kötöttem ki.
Kezemet arcomra szorítottam amikor is egy hatalmas ölelést kaptam.
Amikor elvettem kezeimet láttam, hogy Kevin ölel át könnyes szemekkel.
Mivel most jól esett az ölelés ezért én is viszonoztam, sőt már majdnem megfujtottam szegény fiút.
- Toru! - mondta szigorúan.
- I..igen?
- Ne tedd ezt többet kérlek!
Válaszul csak mégjobban sírni kezdtem amit nem tudom, hogy csináltam. Aztán csak annyit éreztem, hogy ölbe vesznek, és mozogni kezdünk. Nem akartam kinyitni a szememet egyrészt mert nem is bírtam másrészt meg nem is akartam.
Nem is tartott sokáig, máris lefektetett valahova, és betakart.
- Ssshh... - mondta cipelőm, és végigsimított arcomon amibe beleborzongtam, és összehúzódtam.
- S..s.sajnálom! Csak! Csak. - dadogtam megint. Ez a mozdulat arra emlékeztetett.
- Nem! Én sajnálom! Nem tudtam! - mondta Kevin.
- Vigyázz Kevin! - parancsolta Viktor.
Hozott egy gyógyszert, és egy pohár vizet.
- Ezt most vedd be, és pihenj! - mondta szigorúan.
Én pedig fogtam, és egyből le is nyeltem. Ezt most könnyebb volt, de belegondolva hogy majdnem mit tettem...
- Most pihenj Toru! - mondta Kevin.
- Veled pedig beszélhetnék? - kérdezte Viktor Kevintől.
Azzal kimentek a szobából én pedig megpróbáltam aludni ami egyből sikerült is.

Kevin szemszöge:

- Mit szeretnél? - kérdeztem érdeklődve.
- Szereted? - kérdezte lehajtott fejjel.
Na ezen most meglepődtem.
- Hogy mi??
- Szerinted nem láttam, hogy nézel rá? Meg akkor az a kis lovagi jelenet?
- Tessék? - kérdeztem meglepődve.
- Valld be! Gyerünk! - ordította, és nekem támadt úgy, hogy pólómat megragadva magához húzott.
- Héjj fiúk! Elég! - jött oda hozzánk Chris.
Viktor szorosan átölelte Christ aki eléggé meglepődött.
- Viktor! Ugye tudod, hogy képtelen lennék elhagyni titeket! - azzal odaléptem Viktor mögé, és elkezdtem csókolgatni majd szivogatni a puha nyakát ami látszott tetszett neki.
Chris se akart kimaradni az élvezetből ezért ő Viktor szájára csapott le. Szegény fiú köztünk már nem bírta tartani magát az élvezettől, de most gyorsan abbahagytuk mivel nem a legideillőbb most édes hármasoznunk amikor is szenvednek körülőttünk, és segítségre szorulnak.
Hát igen. Ez a mi kis hármunk titka amit csakis Kazu tud meg mi senki más.

--------

Phúha! Hát nem tudom mik lesznek rá a reagálások.
Lehet kiakadtok, de lehet nem.... Na de ez van! Ezt kell szertni. Igen sokáig tartott mire jött, de mint mindig: Jött! Vélemény? :3
Egyébként mit szóltok ahhoz, hogyha képeket rakok a részekhez? Tetszik vagy hagyjam?